Hónapok óta a Kis-Balaton rejtett zugait járjuk – persze nem a valóságban (sajnos), hanem képzeletben. Megcsodáljuk a vízimadarakat, figyeljük az időjárás változását, és élvezzük a térdig érő havat. Talán még a lágy nyári szellőt és a csípős téli szelet is érezzük az arcbőrünkön…

Fekete István Tüskevár című klasszikusát ősszel vettem elő  esti felolvasásokhoz. Bár még nem találkozott vele (alsóban nem volt kötelező olvasmány nekik), abban bíztam, hogy természetkedvelő gyerekemnek tetszik majd a regény, Matula összes bölcsességével és Tutajos minden csetlésével-botlásával együtt. Nem tévedtem. Kiskamasz fiam élvezte a leírásokat, a kalandokat, és a mainál határozottan lassabb elbeszélői tempó sem zavarta – egyetlen percig sem unatkozott.

Őszintén bevallom, én is örömmel merültem el ebben a fajta lelassulásban és a természet ezernyi felvillanó képében, a Kis-Balaton látványában, a hetven évvel ezelőtti világban. Régen sok minden más volt, valóban. Másképp beszéltek és másként éltek az emberek, mint manapság. A gyermekem furcsállotta – rá is kérdezett –, hogy az idős Matula magázta a tizenéves gyerekeket, és az ifjú szerelmespár, Béla és Kati is magázódtak. A városi népek „urak” voltak, s noha a regény az ötvenes években készült és játszódik, a szereplők sok szokása még a korábbi évtizedek gyakorlatát idézi. Az általános gondolkodásmód is gyakran eltér a maitól.

Karácsony előtt-alatt az ünnepre hangoló történeteket olvastam fel esténként, ám amikor ezeknek a végére értünk, és az ünnep fényei is kihunytak, a gyermekem a Tüskevár folytatását kérte esténként. Így jelenleg a Téli berek kerül le a könyvespolcról. Ebben a kötetben kicsit kevesebb a berek – igaz, a fiúk rövidebb időt is töltenek ott, mint nyáron –, ugyanakkor jóval többet látunk Tutajos és Bütyök városi mindennapjaiból és érzelmi életéből. Különösen Gyula lelkivilágába kapunk mély betekintést. Emiatt a történet talán vontatottabban bontakozik ki, de olyan magvas, ma is aktuális gondolatokat, valamint bámulatosan szép nyelvi fordulatokat olvasunk, amelyek miatt megéri kitartani. Elvégre nem sietünk sehová, igaz?

A Tüskevár és a Téli berek a hosszú őszi és téli esték, a lelassulás, a megnyugvás, a harmónia könyvei. Tökéletes esti kikapcsolódás zaklatott, rohanásban töltött napok után. Nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is. Érdemes újra kézbe venni és – akár a gyermekünkkel együtt – felfedezni, átélni a természet és egy letűnt világ megőrzésre érdemes értékeit.

Fekete István népszerű művei rengeteg kiadásban megjelentek már a Móra Ferenc Könyvkiadónál, a könyvtárak és a könyvesboltok nélkülözhetetlen alapdarabjai. Talán a fiúk körében kicsit nagyobb sikert arathat (bár én annak idején lányként is szerettem), de – ha másképp esetleg nem – a finom szerelmi szál a lányokat is „beszippantja”. A régi tárgyak, fogalmak, viszonyok értelmezésében viszont a szülők sokat segíthetnek a huszonegyedik század gyerekeinek, így először közös olvasásra javaslom.