Vidéki kalandozás fővárosi gyerekkel

Igazi vidám, nyári olvasmányban volt részünk az elmúlt hetekben, és a fiamnak annyira tetszett, hogy közvetlenül a befejezés után még egyszer el kellett olvasnunk! Ilyen sem fordult még elő… 🙂 Utána pedig sajnálkozott, hogy nincs több kötet belőle. S hogy mi aratott ekkora sikert? Varga Bálint falusi környezetben játszódó könyve, a Zsé meg a haverok.

Zsé – alias Zsigmond – a fővárosból költözött a vidéki idillbe értelmiségi szüleivel, akik az önellátás és a természetesség jegyében kezdtek új életet. (Hogy falun miből él a középiskolai magyartanár anyuka és az akadémikus apuka, sajnos nem derült ki, pedig bennem megfogalmazódott a kérdés… 🙂 ). Zsé gyorsan feltalálja magát, ügyesebben, mint a szülei, hamarosan barátokra is szert tesz, s mókás kalandok sorát éli át. A gyerekeknek jobbnál jobb ötleteik támadnak, sárkánycsapdát építenek, nindzsaedzéseket tartanak, indiánosat játszanak – aztán, ahogy az lenni szokott, a szuper ötletek mindig másképp sülnek el, mint ahogy tervezték.

A borító már sejteti a könyvet jellemző vidám hangulatot

Fantasztikusak a könyv karakterei: annak, aki járt már falusi környezetben, ismerősek lehetnek, mégis mindegyikük rendelkezik egyedi vonásokkal. Kedvencünk a Kaszás Ember, akinek a beszédét – bevallom – mi sem értettük.

Olvass tovább →

Szuperhős a történelemből

Ha azt mondom, szuperhős, vajon ki jut eszedbe? Superman vagy Pókember? Vagy hétköznapi hősök, orvosok, tűzoltók, mentők? Férfiak vagy esetleg nők is? Macskanő? Vagy Lara Croft? Vagy a szomszéd ötgyermekes édesanya?

Vibók Ildinek Zrínyi Ilona jutott eszébe, s ha a fiatal olvasó – történelmi ismeretek híján – nem értené, miért, magyarázatot kaphat  abból a meseregényből, amelyet nemrég olvastunk, s amelynek címe: Zrínyi Ilona, vagyis amit az igazi hősökről feltétlenül tudni kell…

A modern külső igazi mai sztorit rejt – történelmi főszereplővel

A kötetben két, ízig-vérig mai gyereknek egy valódi szuperhős segítségére van szüksége, hogy kiszabadítsa bácsikáját a gonosz mozihős fogságából, csakhogy a kölcsönzőben egyetlen hagyományos szuperhős sem áll rendelkezésre. Ám a szakembernek eszébe jut Zrínyi Ilona, aki ugyan nem a legmodernebb, de annál valódibb hős volt a maga korában. S hogy bizonyítsa, érdemes megbízni az egykori fejedelemasszonyban, elmeséli történetét, mégpedig olyan színesen, hogy jómagam is – aki azért többé-kevésbé ismerte Zrínyi Ilona életének főbb állomásait – rácsodálkoztam, milyen okos, bátor és fantasztikus személyiség volt ő.

Olvass tovább →

Miért van böngésző az iskolás polcán?

Mit keresnek a három év alatti kicsiknek szóló könyvek, böngészők egy elsős – immár a nyolcadik életévét töltő – gyerek könyvespolcán?

Nos, nem (csak) azért, mert sajnálom elajándékozni/eladni őket. Nem is azért, hogy ne legyen üres a polc a szobájában – éppen ellenkező a helyzet, tele vannak a polcok; ha új játékot vagy könyvet kap, mindig rendezkedni kell kicsit, hogy minden elférjen. S nem is az unokámnak szeretném eltenni őket. 🙂

Elárulom a megoldást: azért táboroznak még ezek a könyvek a fiam polcán, mert remekül lehet a segítségükkel gyakorolni az olvasást. Hiszen kevés szöveget tartalmaznak, és azok általában nagy betűvel vannak szedve. A mondatok egyszerűek, nélkülözik a nehezen érthető, bonyolult szavakat és szerkezeteket. Vagyis nem csupán egy három év alatti kisgyermeknek ideálisak, hanem egy kezdő, az önálló olvasás világába most érkező kisiskolásnak is remek gyakorlóterepet kínálnak.

Ezek az egyszerű szövegű könyvek remek terepei a gyakorlásnak

Olvass tovább →

Új közös kedvencünk: Nicolas

Új kedvenc született: a kisiskolás Nicolas és haverjai hatalmas sikert arattak a fiamnál.

Kicsit vissza kell szaladnunk az időben: A kis Nicolas nyaral című kötetet általános iskolás koromban én is imádtam, szinte szó szerint rongyosra olvastam, ma már rengeteg lap kijár belőle – de ma is ott van a polcomon. Sőt ötödéves egyetemista koromban az egyetemi könyvesboltban ráakadtam még egy Nicolas-kötetre, és az utolsó félévi jegyzettámogatásomból – amikor tankönyvre már nem volt szükségem – meg is vásároltam a gyerekkori emlékek alapján. A Nicolas-nak gondjai vannak ugyan már nem gyakorolt rám akkora hatást, mint korábban a nyaralós könyv, de ennek az is lehetett az oka, hogy időközben felnőttem. 🙂 Viszont ezzel együtt is szerettem.

A mi köteteink: balra a régebbi, rongyosra olvasott, de még használható könyv

Amikor február végére elfogytak a karácsonyra kapott olvasnivalók, arra gondoltam, talán ideje a fiamnak bemutatni Nicolas-t és barátait. Nicolas-ék jöttek, láttak és győztek, a férjem jegyezte meg, hogy könyv még nem volt ekkora hatással a gyermekünkre, aki lefekvéskor is Nicolas-ék aznap olvasott kalandjairól beszélt. Korábban ilyen – hogy a hallott történetről áradozik az apjának és nekem is – még nem fordult elő. A hatás mindkét kötet esetében ugyanaz volt, és amikor a második végére értünk, a fiam nagyon sajnálta, hogy nincs belőle több. Utánanéztem, de sajnos jelenleg nem lehet kapni Nicolas kalandjait magyarul (pedig vannak további részek), legfeljebb antikvár kötetekre vadászhatunk, vagy majd megnézzük a könyvtárban, ha egyszer újra eljutunk oda.

Az alkotásokat a francia Sempé–Goscinny szerzőpáros jegyzi, Jean-Jacques Sempé készítette az illusztrációkat, René Goscinny (képregényíró és humorista, neki köszönhetjük Asterixet és Lucky Luke-ot is) írta a szöveget.

A történetek viccesek, vagányak, szókimondóak; jellemző, hogy nem púderezik szebbre a világot a valóságosnál; vagyis apa és anya gyakran összekapnak, a felnőttek sokszor idegesek, a fiúk és a lányok pedig nem jönnek ki egymással.

Olvass tovább →

Maci Laci – ezúttal nyomtatásban

Maci Laci gyerekkorom egyik kedvelt mesefigurája volt, s az elmúlt hetekben a fiamat is megismertettem a minden hájjal megkent, falánk medve történetével. Igaz, nem rajzfilmet néztünk – apropó, lehet most valahol látni Maci Laciék kalandjait? –, hanem egy régi mesekönyvet vettem le a polcról.

A jó minőségű, szép kivitelű és korához képest egészen jó állapotban lévő kötetet én kaptam még sok évvel ezelőtt, valószínűleg kisiskolásként, és már hónapokkal ezelőtt elhatároztam, hogy felolvasom a fiamnak. Néhány hete, amikor befejeztünk egy másik könyvet, elérkezett a pillanat. A gyerek érdeklődését felkeltette az ismeretlen kötet és történet, na meg persze a borítón szereplő medvék.

A gyönyörű illusztrációk is elbűvölik az ifjú olvasót

Miután az első fejezetekben az író bemutatta nekünk Maci Lacit, s megtudtuk róla, hogy kedvenc foglalatossága a parkba látogató turisták elemózsiájának megszerzése, ennek érdekében pedig bármilyen ravaszságra képes, meglódultak az események. Hamarosan egy kalandos történet közepén találtuk magunkat, amelyben Cindy, a kedves, bájos macilány rabságba kerül és cirkuszi attrakció lesz, Maci Laci pedig hűséges barátjával, Bubuval együtt a kiszabadítására indul. Talán nem árulok el nagy meglepetést: sikerül nekik a mentőakció, de több váratlan fordulat és vicces helyzet nehezítette meg a dolgukat. Utóbbiakat vidám kuncogás kísérte a gyermekem részéről, aki egyszerre izgult és mulatott a meseregényen.

Olvass tovább →

Te szeretsz levelet kapni? És írni?

Mit csinál Zsiráf, ha nagyon unatkozik? Levelet ír valakinek. Pelikán pedig, aki szintén nagyon unatkozik, postásként elviszi a levelet… valahová. Így keveredik levelezésbe és barátságba Zsiráf és Pingvin.

Megumi Iwasa könyvét, melynek címe magyarul Szeretettel üdvözöl: Pingvin, nemrég olvastuk, és nagyon szerettük. Végtelenül kedves és ugyanakkor mulatságos történet, amelyben Zsiráf Pingvin leírása alapján próbálja meg kitalálni, hogyan nézhet ki levelezőpartnere – természetesen nem úgy, ahogy ő elképzeli. Zsiráf végül pingvinnek öltözve útnak indul, hogy meglátogassa ismeretlen barátját…

Kedves és különlegesen egyedi a történet

Olvass tovább →

Pöttyös Panni is iskolás lett

Pöttyös Panni, Tamara, Boros Jutka és a rosszcsont Kockás Péter gyerekkori kedvenceim voltak, s habár nem kimondottan az iskolakezdés a témája, a fiam sulis korszakára készülve eszembe jutott a Pöttyös Panni naplója című könyv. Gyerekkoromban sokat olvastam ezt a Szepes Mária-kötetet, amely azóta is ott található a könyvespolcomon, s amely úgy kezdődik, hogy Tamara visszautazik a Szovjetunióba(!), Panni és Péterke pedig nélküle, viszont ugyanabban osztályban kezdik meg az iskolát. Panni naplót vezet kalandjairól, amelyet a terv szerint a tanév végén elküld Tamarának.

Sokszor forgattam ezt a kötetet gyerekkoromban, látszik is rajta

A könyv elején olvashatunk Panniék első iskolai napjáról, és ez a rész az, amiért elővettem és olvasni kezdtem a gyermekemnek ezt a művet. Maguk a naplóbeli kalandok már egyáltalán nem kapcsolódnak az iskolához, ezért úgy gondoltam, ezt csak akkor olvasom fel a fiamnak, ha érdeklődést mutat. Az eleje viszont tetszett neki, s kíváncsi volt a folytatásra, így hát végigolvastuk a könyvet, és jókat kuncogott Kockás Peti aktuális csínytevésén, például azon, amikor a lyukas esernyővel beállt a zuhany alá és elázott, vagy amikor olimpiát rendezett az udvaron, és véletlenül betörte a pinceablakot. Emlékeim szerint gyerekkoromban – Pöttyös Pannihoz hasonló kislányként – elborzadva olvastam Peti állandó rosszalkodását, felnőttkori énem viszont sokkal elnézőbb vele szemben, csak egy eleven és kreatív gyereket látok benne. Sokkal izgalmasabb a személyisége, mint a lányoké, Pöttyös Pannié és különösen a még haloványabb Boros Jutkáé.

Olvass tovább →

Mire jó az írás, olvasás, számolás?

Nem az iskolának, az életnek tanulunk – hallottam sokszor a latin eredetű mondást gyerekkoromban, iskolásként. S néha (gyakran?) nehéz volt elképzelni, mi mindenre lesz majd jó az a tudás, amire a suliban szert teszek. Nos… mindent természetesen nem használok, sok mindent el is felejtettem, de azért vannak olyan dolgok, amelyek segítségemre vannak. Például az írás és az olvasás. 🙂

Pöszke nem várja az iskolát, nem is szeret beszélni róla, de amikor elsős barátjával, Danival mirejót kezd játszani, kiderül, mennyi mindenre használható az a tudás, amelyet az iskolapadban ülve szívnak magukba a gyerekek. S apránként megbarátkozik a gondolattal, hogy ősztől ő is iskolás lesz.

A két főszereplő, Pöszke és Dani a borítón

Érdekes játék a gyerekek szemével nézni, mire lehet jó az iskolában szerzett tudás, miért érdemes megtanulni olvasni, számolni, írni. Janikovszky Éva pedig nagy mestere volt annak, hogy betekintést engedjen a gyerekek lelkébe és fejébe, sőt eszünkbe juttatja azt is, hogyan gondolkodtunk mi magunk is gyerekként. Amikor az óvodakezdésre készültünk, nem hagyhattuk ki a Már óvodás vagyok című könyvét, s most, az iskola küszöbén ugyanígy alapműnek bizonyult számunkra a Már iskolás vagyok, amelyben az előző kötetben megismert gyerekekkel találkozunk újra – csak kicsit idősebb életkorban.

Olvass tovább →

Kisiskolásoknak is ajánlok könyvet

Hihetetlen gyorsan közeledik az iskoláskor a gyermekem számára: tavasszal már hétéves lesz, nyáron elbúcsúzik az óvodától, szeptemberben pedig megkezdi a sulit. Óriási közhely, de tényleg igaz, hogy rohan az idő… Nekem úgy tűnik, mintha tegnap még a lapozgatókat forgattuk volna, most meg már meseregényeket olvasunk. Persze közben eltelt néhány esztendő, szinte észrevétlenül, pillanatok alatt…

Mivel egyre több olyan könyvet olvasunk, amelyek akár kisiskolásoknak is bátran ajánlhatóak – akár szülői fel-, akár önálló olvasásra –, ezért új kategóriát hoztam létre a blogon. Nem meglepő módon a Könyvajánló kisiskolásoknak  elnevezést kapta. 🙂 A Felnőttszemmel rovat alatt található meg, a menüből is megnyitható. Az első írás a Ki szereti a palacsintát? című, s elárulom, hamarosan újabb bejegyzések várhatóak.

Olvass tovább →

Ki szereti a palacsintát?

Azt mondják, a jó cím már fél siker, és ebben van valami… A palacsintás király már a címével is felkelti a gyerekek érdeklődését, hiszen melyik gyerkőc ne szeretné a palacsintát? Egy palacsintás király csak érdekes lehet.  🙂

A palacsintás királyt, Fésűs Éva meseregényét tavaly olvastuk először, és azóta másodszor is. (Igen, ezzel is megcsúsztam, most írok róla, de jobb későn, mint soha.) Mindketten szerettük, a fiam is meg én is. 🙂 A tizenkét fejezetből álló kötetben klasszikus mesei, sőt népmesei elemek kereteznek egy, a modern korban is helytálló történetet. Dínom-Dánom ország királya, Tóbiás, miután elveszítette feleségét, evésbe fojtja bánatát – kedvence a palacsinta. Főszakácsa, Derelye azonban teljesen saját befolyása alá vonja a finom falatokra vágyó uralkodót. Rokonait fontos tisztségekbe juttatja, s pereputtyával együtt meg is lopják a királyt. Éliás királyfi és az udvari bolond összefognak, hogy megszabaduljanak a főszakácstól és a tolvaj talpnyalóktól. Talán nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom, több bonyodalom után végül sikerül nekik, sőt Éliás az igaz szerelmet is megtalálja egy szegény, ám okos lány személyében. És minden jó, ha a vége jó…

A palacsintás király című könyv
A haspók király kedvence éppen a palacsinta

Olvass tovább →