Evanska Paulo: Szurikáta Mokka meséi – kaland, furfang, összefogás

Minden gyerekben él a vágy, hogy felfedezze a világ titkait, és minden szülőben ott a remény, hogy közben értékeket is adjon neki útravalóul. A Szurikáta Mokka meséi pontosan ezt a kettősséget ragadja meg: miközben izgalmas történetekkel köti le a kicsik figyelmét, játékosan formálja gondolkodásukat és erősíti bennük az összetartás erejét.

A sorozat központi alakja Szikra mester, a híres szurikáta feltaláló, aki sosem fogy ki az ötletekből, ha falubelijei segítségére kell sietni. Unokái – a talpraesett Mokka, a kissé morgós, de vajszívű Morgó és a mindig kíváncsi Elemér – minden alkalommal belecsöppennek a kalandokba, és gyermeki bátorságukkal bizonyítják: a legnagyobb problémák is megoldhatók, ha összefogunk. Az eseményeket azonban rendre megzavarja Para Zita, az örökké ravaszkodó patkány, aki barátaival, Vamzerrel és Hekkerrel, a számítógépes ugróegérrel a mester találmányaira pályázik.

A szurikáták sok gyerek kedvencei

Olvass tovább →

A kisiskolások is nyomozhatnak

A szülők többsége szereti, ha egy mese nem csupán történet, hanem tanít is valamit: akár hasznos gyakorlati tudnivalókat vagy olyan emberi értékeket, amelyeket fontosnak tartunk, és szeretnénk átadni a gyermekeinknek is. Így gondolkodott Evanska Paulo is, amikor nyomozós, „töprengős” történeteket írt az óvodás korosztálynak Bálaháza rejtélyei címmel. Jó hír, hogy a szerző jóvoltából nem csupán az ovisoknak, hanem immár a kisiskolásoknak is részük lehet hasonló izgalmakban és játékos fejtörőkben, ugyanis elindult a 7-11 éves korosztálynak szóló sorozat is Szurikáta Mokka meséi címmel.

Evanska Paulo civilben nyomozóként dolgozik több mint három évtizede. Saját bevallása szerint ez a háttér teszi különlegessé a meséket: a precízen felépített rejtélyek mögött mindig ott bujkál a derű, a humor és a gyermeki fantázia.

A következő posztban ő maga ajánlja Szurikáta Mokka kalandjait – fogadjátok szeretettel.

Menjünk Timmel az erdőbe!

Ha a gyermek szereti az erdőt, azért, ha pedig nem, akkor azért érdemes a kezébe adni – vagy akár közösen (fel)olvasni – Tim Hogenbosch és Jan Paul Schutten Tim, az erdőjáró című kötetét. A két szerző olyan szeretettel és kedvességgel mutatja be nekünk az erdőrajongó kisfiú életét és magát az erdőt, hogy az ember garantáltan ki akar költözni a városból a végére… 🙂

Tim persze nagy előnyben van hozzánk képest: édesapja igazi erdész, és valóban egy erdő közelében laknak. A kisfiú iskolába járás mellett gyakorlatilag kitanulja apja szakmáját, ahogy bebarangolja az erdőt vele vagy akár egyedül. S nem csak ő, mi is rengeteget megtudhatunk a kötetből: például arról, mi a teendő, ha sérült madarat találunk, hogyan kell viselkedni az erdőben, vagy miért nem szabad ott a kutyákat szabadon engedni.

Tim csodálatosan szoros kapcsolatban él a természettel

A könyv nagyjából egy évet ölel fel, rövid, nagyon kedves és humoros történeteken keresztül kapunk bepillantást a tiszteletbeli erdész kisfiú életébe. Láthatjuk, hogyan tesz szert egy hozzá hasonlóan erdőkedvelő barátra – aki ráadásul lány – és egy szárnyas társra Karcsi, a csóka „személyében”. A szülei elképesztően jó fejek – bárcsak én is ilyen lennék! –, lazaságuk mellett sok szeretettel és odafigyeléssel fordulnak nem csak Tim, hanem általában az emberek és természetesen az élővilág felé is.

Olvass tovább →

Rejtélyek és nyomozás Rágcsáliában

Mi szükséges ahhoz, hogy a betűk és az olvasás világával ismerkedő alsós szívesen vegyen könyvet a kezébe? Könnyen követhető, vidám, szórakoztató, vicces történetek, viszonylag egyszerűen elérhető sikerélmény. S ha találtunk már egy ilyen kötetet, nem árt, ha van belőle utánpótlás. A könyvkiadók is ráébredtek erre (és persze felismerték a gyorsan elérhető profit lehetőségét), hiszen ma már számtalan sikersztoriból született egész sorozat. A szülők sem bánják, elvégre megkönnyíti a dolgukat, ha éppen olvasnivalót keresnek a gyerekeknek.

Ha kisiskolásunk már túl van az első könyvecskéken (például a Pagony olvasós szériáján), és jöhetnek az egy fokkal komolyabb olvasmányok, akkor szinte biztos, hogy belebotlunk a Geronimo Stilton-történetekbe. Nálunk is landolt néhány darab ebből a szinte végtelen hosszúságú sorozatból, és a fiam megszerette a főszerkesztő egér kalandjait.

Nem csoda: a laza tördelésnek és a sok képnek köszönhetően gyorsan halad vele. A történetek nem bonyolultak, könnyen érthetőek, ugyanakkor kellően izgalmasak egy alsósnak. Geronimo rendszerint valamilyen rejtélyt vagy bűntettet nyomoz ki a sztorikban, de ne gondoljunk véres vagy ijesztő eseményekre. Gonosztevők ugyan vannak, de az általuk elkövetett bűnök csak olyan súlyúak, amelyek nem okoznak álmatlan éjszakákat a célközönségnek. Csalások, lopások – javarészt ezek állnak a felderítendő cselekmények hátterében.

Geronimo egyes szám első személyben számol be az eseményekről, s gyorsan kiderül, hogy egyáltalán nem szuperhős alkat, sőt nagyon is esendő: félős, ügyetlen, csetlik-botlik, egyszóval teljesen emberi. Épp ezért szerethető, és a gyerekek is könnyebben azonosulnak vele, mint egy tökéletes és rettenthetetlen szuperhőssel. Esetlensége ugyanakkor kiváló humorforrás az alsós korosztály számára, így az epizódok nemcsak izgalmasak, hanem viccesek is.

Olvass tovább →

Pizza, fagyi, rántott hús, hot dog

Nos, megéheztél a címben felsorolt finomságok nevét olvasva? Vajon mi a közös bennük, és egyáltalán mit keresnek egy gyerekkönyves blogon? Türelem, mindjárt kiderül. 🙂

Mindenki tudja – hogy Janikovszky Évát idézzem, már a legkisebbek is –, hogy a pizza olasz étel. Azt viszont sejtettétek, hogy az örök klasszikus rántott hús is Itáliából származik? Én magam inkább osztrák-magyar eredetre tippeltem volna.

És vajon miért viseli a hamburger egy német város – Hamburg – nevét? Csak nem onnan származik? Nem… de hogy honnan, azt nem árulom el. Inkább olvassátok el Kalas Györgyi Sandwich grófja és a nápolyi pizza című könyvét, mely kedvenc ételeink történetét mutatja be.

Már első pillantásra is sugárzik a kötetről a vidám hangulat

Kiderül többek között, hogyan készül a túró, melyik a világ legmérgezőbb hala, milyen kenyerek léteznek szerte a világon, és megismerjük a ténylegesen magyar eredetű étkeket is. A kötet végén néhány receptet is találunk, valamint a borítók belső oldalán térkép segíti a földrajzi tájékozódást és a játékos utazást az ételek világában. Mindezt egy igazán mutatós, nagyon vidám, egyetlen pillanatig sem unalmas ismeretterjesztő könyvben. Horváth Ildi rajzai pedig a szöveghez méltóan szemléletesen és sok humorral ábrázolják a tárgyalt ételeket és történelmi pillanatokat.

Olvass tovább →

Izgalmak egy hógömbben

Kaland, veszély és egy csapat bátor iskolás: remek, kisiskolásoknak való olvasmány Kertész Erzsi Panthera – A hógömb fogáságában című ifjúsági regénye. Mi közösen olvastuk (azaz én olvastam fel a fiamnak), de a rövid fejezeteknek és a pörgős, ugyanakkor jól érthető cselekménynek köszönhetően harmadikos kortól és némi rutinnal önálló olvasásra is ajánlom.

A történet ötletes és lebilincselő, a gonosz szereplők beszélő nevei (Meredek János, Havasi Lavínia) humorosak és találóak, a karakterek kidolgozottak. Nekem Rozika, a portás volt a kedvencem, kevés sztereotípiával és sok kurázsival – bár az elég hihetetlennek tűnt, hogy néhány óra ismeretség után ott marad a hegyen Mihállyal. Néhány furcsaság nekem, a felnőttnek egyébként is szemet szúrt (például eltűnik egy hegy, ezt nem veszi észre a világ?), azonban a célközönség, a gyermekem egyetlen pillanatra sem akadt fenn ezen. Noémi előtt is több menekülési lehetőséget láttam – a nagyterem üvegajtaján többször is lehetősége lett volna kimenni és segítséget hívni –, mégsem élt vele. Vajon miért nem? Ezek a gondolatok viszont csak bennem ötlöttek fel, a fiamban nem.

A borító éppoly dinamikus, mint maga a történet

A veszélyes kaland során a gyerekszereplők rengeteget tanultak egymásról és önmagukról is. Kiderült, kiben milyen rejtett értékek, illetve tulajdonságok lakoznak, és hogy a mulyának tűnő lány is lehet meglepően bátor és találékony. Az izgalmas hétvége pedig összekovácsolta a kis csapatot.

Olvass tovább →

Utazás a zenék birodalmában

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vagány királylány, aki nem elégedett meg a könyvízű tudással, hanem útnak eredt, hogy felfedezze Harmónia teljes birodalmát és megtalálja a hangját. Közben bejárta Folkia, Impró, Poppia és Klasszika vidékét, megismerkedett ezek népével és zenéjével. És nem csak ő, mi is, miközben olvastuk a kalandjait.

Tarr Ferenc Harmónia, a zenék birodalma című könyve egyszerre nagyon szórakoztató és ismeretterjesztő jellegű. Vagy mondhatnám úgy is, ilyen szórakoztató ismeretterjesztő könyv ritkán kerül a kezünkbe. Miközben fordulatos, izgalmas sztorit követünk, rengeteg zenei fogalommal, hangszerrel és zeneszámmal ismerkedhetünk meg. A háttérinformációk a margóra kerültek, így nem zavarnak minket a történet olvasása közben, ugyanakkor bármikor megnézhetjük egy-egy szakkifejezés magyarázatát – vagy később is visszalapozhatunk.

A figyelemfelkeltő borító hasonlóan részletgazdag tartalmat rejt

Nem értek a zenéhez, de laikusként alaposnak, mindazonáltal jól érthetőnek találtam a leírásokat, illetve az egyes területek bemutatását. Teljességre nyilván nem törekedhetett a szerző, hiszen hatalmas témát ölel fel, de be- és áttekintésre tökéletes ez a könyv. Én magam is sokat tanultam belőle, például olyan hangszerekkel is találkoztunk, amelyekről az életben nem hallottam még.

Olvass tovább →

Ki a legrosszabb gyerek?

Kavics (rendes nevén Kiskő Ambrus) átlagos nyolcéves gyerek, aki szeretne barátokat szerezni új otthonában, a lakótelepen, ahová a hegyről költözött le mindig elfoglalt szüleivel. Kavicsra gyakran egyik szomszédjuk, Nénike vigyáz, aki szerint a kisfiú a világ legrosszabb gyereke. Pedig Kavics tele van jó szándékkal, csak valahogy mindig rosszul sülnek el a dolgok…

A Kavicsról szóló meseregény, Nagy Katalin alkotása egy generáció kedvence volt a hetvenes-nyolcvanas években, film is készült belőle. Ez utóbbit láttam, valamelyest emlékszem is rá, a könyvet viszont most olvastam először, miután édesanyám már többször felolvasta a fiamnak, és minden alkalommal nagy sikert aratott, a kedvencei közé tartozik. Így elkértem én is, mert kíváncsi voltam rá. Nem okozott csalódást nekem sem. A kötet szórakoztató, humoros, mégis olykor elgondolkodtató, s természetesen teljes mértékben retró. Nekem nosztalgia, a fiataloknak korkép szüleik gyerekkoráról. Jómagam is rácsodálkoztam, mennyivel szabadabbak voltak a gyerekek harminc-negyven évvel ezelőtt, pedig én még benne éltem…

A borító egyszerre vidám és modern, remek kedvcsináló

Nagy Katalin kiválóan belelát Kavics – és a korosztálya – lelkébe. A gyerekeket pedig ma is foglalkoztatja a barátság és a beilleszkedés témaköre, és ma is vágynak szüleik figyelmére, a velük töltött minőségi időre. Imádtam Kavics logikáját és ötleteit, mert saját egykori gondolkodásmódomat juttatta eszembe. A fiam is megkedvelte a főhőst és társait, ő maga kérte többször felolvasni ezt a könyvet. Tegyük hozzá, kimondottan szereti a retró ifjúsági regényeket.

Olvass tovább →

Igazi nyári olvasmányok alsósoknak

Mondhatnám, hogy a nyár kellős közepén járunk, de az igazság az, hogy már a kétharmada eltelt. Nem is eltelt, elszaladt. A boltokban megjelentek a közelgő szeptemberi tanévkezdést jelző termékek, a nappalok jól érzékelhetően rövidebbek, mint egy hónapja voltak, és már megszoktuk a görögdinnyét meg a fagyit…

Viszont még nincs késő ahhoz, hogy néhány igazi nyári hangulatú könyvet felolvassunk vagy már önállóan olvasó kisiskolásunk kezébe adjunk! Íme, egy teljesen szubjektív ajánló a 6-10 év közötti korosztálynak!

Olvass tovább →

Szórakozás kép és szöveg egységében

Könnyed olvasmányt keresel kisiskolásodnak a nyárra, hogy játszva gyakorolhasson? Sok jó, kezdő olvasóknak szóló könyvet ajánlottam már a blogon (például itt), de egy műfaj eddig kimaradt, pedig annak idején magam is szívesen vettem kezembe ilyen kiadványokat: nevezetesen a képregényekről van szó. Nem voltam az a megszállott típus, aki lelkesen gyűjtögette ezeket a füzeteket, de ha úgy adódott, szívesen olvastam ezeket a vicces vagy izgalmas történeteket.

Körülnéztem a saját polcainkon, milyen képregényeket találok a saját gyermekemnek – ezeket ajánlom is, egy-két megjegyzéssel fűszerezve. Mivel sok a kép, kevés a szöveg, és nem túl vaskos a terjedelem, talán a nehezebben vagy kevésbé szívesen olvasó gyerekek is bátrabban nekifognak ezeknek a füzeteknek.

Természetesen együtt is olvashatjuk a gyerkőccel, ha még nem ismeri eléggé a betűk világát: felolvashatjuk neki, az ujjunkkal jelezve, hol járunk, vagy követheti a szemével a sorokat. Hátha legközelebb egyedül is kedvet kap hozzá… A már ügyesebben olvasó kisiskolások pedig önállóan is belekezdhetnek, várhatóan gyors sikerélményben lesz részük.

Nos, lássuk az én ajánlómat!

Olvass tovább →