Rejtélyek és nyomozás Rágcsáliában

Mi szükséges ahhoz, hogy a betűk és az olvasás világával ismerkedő alsós szívesen vegyen könyvet a kezébe? Könnyen követhető, vidám, szórakoztató, vicces történetek, viszonylag egyszerűen elérhető sikerélmény. S ha találtunk már egy ilyen kötetet, nem árt, ha van belőle utánpótlás. A könyvkiadók is ráébredtek erre (és persze felismerték a gyorsan elérhető profit lehetőségét), hiszen ma már számtalan sikersztoriból született egész sorozat. A szülők sem bánják, elvégre megkönnyíti a dolgukat, ha éppen olvasnivalót keresnek a gyerekeknek.

Ha kisiskolásunk már túl van az első könyvecskéken (például a Pagony olvasós szériáján), és jöhetnek az egy fokkal komolyabb olvasmányok, akkor szinte biztos, hogy belebotlunk a Geronimo Stilton-történetekbe. Nálunk is landolt néhány darab ebből a szinte végtelen hosszúságú sorozatból, és a fiam megszerette a főszerkesztő egér kalandjait.

Nem csoda: a laza tördelésnek és a sok képnek köszönhetően gyorsan halad vele. A történetek nem bonyolultak, könnyen érthetőek, ugyanakkor kellően izgalmasak egy alsósnak. Geronimo rendszerint valamilyen rejtélyt vagy bűntettet nyomoz ki a sztorikban, de ne gondoljunk véres vagy ijesztő eseményekre. Gonosztevők ugyan vannak, de az általuk elkövetett bűnök csak olyan súlyúak, amelyek nem okoznak álmatlan éjszakákat a célközönségnek. Csalások, lopások – javarészt ezek állnak a felderítendő cselekmények hátterében.

Geronimo egyes szám első személyben számol be az eseményekről, s gyorsan kiderül, hogy egyáltalán nem szuperhős alkat, sőt nagyon is esendő: félős, ügyetlen, csetlik-botlik, egyszóval teljesen emberi. Épp ezért szerethető, és a gyerekek is könnyebben azonosulnak vele, mint egy tökéletes és rettenthetetlen szuperhőssel. Esetlensége ugyanakkor kiváló humorforrás az alsós korosztály számára, így az epizódok nemcsak izgalmasak, hanem viccesek is.

Olvass tovább →

Pizza, fagyi, rántott hús, hot dog

Nos, megéheztél a címben felsorolt finomságok nevét olvasva? Vajon mi a közös bennük, és egyáltalán mit keresnek egy gyerekkönyves blogon? Türelem, mindjárt kiderül. 🙂

Mindenki tudja – hogy Janikovszky Évát idézzem, már a legkisebbek is –, hogy a pizza olasz étel. Azt viszont sejtettétek, hogy az örök klasszikus rántott hús is Itáliából származik? Én magam inkább osztrák-magyar eredetre tippeltem volna.

És vajon miért viseli a hamburger egy német város – Hamburg – nevét? Csak nem onnan származik? Nem… de hogy honnan, azt nem árulom el. Inkább olvassátok el Kalas Györgyi Sandwich grófja és a nápolyi pizza című könyvét, mely kedvenc ételeink történetét mutatja be.

Már első pillantásra is sugárzik a kötetről a vidám hangulat

Kiderül többek között, hogyan készül a túró, melyik a világ legmérgezőbb hala, milyen kenyerek léteznek szerte a világon, és megismerjük a ténylegesen magyar eredetű étkeket is. A kötet végén néhány receptet is találunk, valamint a borítók belső oldalán térkép segíti a földrajzi tájékozódást és a játékos utazást az ételek világában. Mindezt egy igazán mutatós, nagyon vidám, egyetlen pillanatig sem unalmas ismeretterjesztő könyvben. Horváth Ildi rajzai pedig a szöveghez méltóan szemléletesen és sok humorral ábrázolják a tárgyalt ételeket és történelmi pillanatokat.

Olvass tovább →

Izgalmak egy hógömbben

Kaland, veszély és egy csapat bátor iskolás: remek, kisiskolásoknak való olvasmány Kertész Erzsi Panthera – A hógömb fogáságában című ifjúsági regénye. Mi közösen olvastuk (azaz én olvastam fel a fiamnak), de a rövid fejezeteknek és a pörgős, ugyanakkor jól érthető cselekménynek köszönhetően harmadikos kortól és némi rutinnal önálló olvasásra is ajánlom.

A történet ötletes és lebilincselő, a gonosz szereplők beszélő nevei (Meredek János, Havasi Lavínia) humorosak és találóak, a karakterek kidolgozottak. Nekem Rozika, a portás volt a kedvencem, kevés sztereotípiával és sok kurázsival – bár az elég hihetetlennek tűnt, hogy néhány óra ismeretség után ott marad a hegyen Mihállyal. Néhány furcsaság nekem, a felnőttnek egyébként is szemet szúrt (például eltűnik egy hegy, ezt nem veszi észre a világ?), azonban a célközönség, a gyermekem egyetlen pillanatra sem akadt fenn ezen. Noémi előtt is több menekülési lehetőséget láttam – a nagyterem üvegajtaján többször is lehetősége lett volna kimenni és segítséget hívni –, mégsem élt vele. Vajon miért nem? Ezek a gondolatok viszont csak bennem ötlöttek fel, a fiamban nem.

A borító éppoly dinamikus, mint maga a történet

A veszélyes kaland során a gyerekszereplők rengeteget tanultak egymásról és önmagukról is. Kiderült, kiben milyen rejtett értékek, illetve tulajdonságok lakoznak, és hogy a mulyának tűnő lány is lehet meglepően bátor és találékony. Az izgalmas hétvége pedig összekovácsolta a kis csapatot.

Olvass tovább →

Utazás a zenék birodalmában

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vagány királylány, aki nem elégedett meg a könyvízű tudással, hanem útnak eredt, hogy felfedezze Harmónia teljes birodalmát és megtalálja a hangját. Közben bejárta Folkia, Impró, Poppia és Klasszika vidékét, megismerkedett ezek népével és zenéjével. És nem csak ő, mi is, miközben olvastuk a kalandjait.

Tarr Ferenc Harmónia, a zenék birodalma című könyve egyszerre nagyon szórakoztató és ismeretterjesztő jellegű. Vagy mondhatnám úgy is, ilyen szórakoztató ismeretterjesztő könyv ritkán kerül a kezünkbe. Miközben fordulatos, izgalmas sztorit követünk, rengeteg zenei fogalommal, hangszerrel és zeneszámmal ismerkedhetünk meg. A háttérinformációk a margóra kerültek, így nem zavarnak minket a történet olvasása közben, ugyanakkor bármikor megnézhetjük egy-egy szakkifejezés magyarázatát – vagy később is visszalapozhatunk.

A figyelemfelkeltő borító hasonlóan részletgazdag tartalmat rejt

Nem értek a zenéhez, de laikusként alaposnak, mindazonáltal jól érthetőnek találtam a leírásokat, illetve az egyes területek bemutatását. Teljességre nyilván nem törekedhetett a szerző, hiszen hatalmas témát ölel fel, de be- és áttekintésre tökéletes ez a könyv. Én magam is sokat tanultam belőle, például olyan hangszerekkel is találkoztunk, amelyekről az életben nem hallottam még.

Olvass tovább →

Ki a legrosszabb gyerek?

Kavics (rendes nevén Kiskő Ambrus) átlagos nyolcéves gyerek, aki szeretne barátokat szerezni új otthonában, a lakótelepen, ahová a hegyről költözött le mindig elfoglalt szüleivel. Kavicsra gyakran egyik szomszédjuk, Nénike vigyáz, aki szerint a kisfiú a világ legrosszabb gyereke. Pedig Kavics tele van jó szándékkal, csak valahogy mindig rosszul sülnek el a dolgok…

A Kavicsról szóló meseregény, Nagy Katalin alkotása egy generáció kedvence volt a hetvenes-nyolcvanas években, film is készült belőle. Ez utóbbit láttam, valamelyest emlékszem is rá, a könyvet viszont most olvastam először, miután édesanyám már többször felolvasta a fiamnak, és minden alkalommal nagy sikert aratott, a kedvencei közé tartozik. Így elkértem én is, mert kíváncsi voltam rá. Nem okozott csalódást nekem sem. A kötet szórakoztató, humoros, mégis olykor elgondolkodtató, s természetesen teljes mértékben retró. Nekem nosztalgia, a fiataloknak korkép szüleik gyerekkoráról. Jómagam is rácsodálkoztam, mennyivel szabadabbak voltak a gyerekek harminc-negyven évvel ezelőtt, pedig én még benne éltem…

A borító egyszerre vidám és modern, remek kedvcsináló

Nagy Katalin kiválóan belelát Kavics – és a korosztálya – lelkébe. A gyerekeket pedig ma is foglalkoztatja a barátság és a beilleszkedés témaköre, és ma is vágynak szüleik figyelmére, a velük töltött minőségi időre. Imádtam Kavics logikáját és ötleteit, mert saját egykori gondolkodásmódomat juttatta eszembe. A fiam is megkedvelte a főhőst és társait, ő maga kérte többször felolvasni ezt a könyvet. Tegyük hozzá, kimondottan szereti a retró ifjúsági regényeket.

Olvass tovább →

Igazi nyári olvasmányok alsósoknak

Mondhatnám, hogy a nyár kellős közepén járunk, de az igazság az, hogy már a kétharmada eltelt. Nem is eltelt, elszaladt. A boltokban megjelentek a közelgő szeptemberi tanévkezdést jelző termékek, a nappalok jól érzékelhetően rövidebbek, mint egy hónapja voltak, és már megszoktuk a görögdinnyét meg a fagyit…

Viszont még nincs késő ahhoz, hogy néhány igazi nyári hangulatú könyvet felolvassunk vagy már önállóan olvasó kisiskolásunk kezébe adjunk! Íme, egy teljesen szubjektív ajánló a 6-10 év közötti korosztálynak!

Olvass tovább →

Szórakozás kép és szöveg egységében

Könnyed olvasmányt keresel kisiskolásodnak a nyárra, hogy játszva gyakorolhasson? Sok jó, kezdő olvasóknak szóló könyvet ajánlottam már a blogon (például itt), de egy műfaj eddig kimaradt, pedig annak idején magam is szívesen vettem kezembe ilyen kiadványokat: nevezetesen a képregényekről van szó. Nem voltam az a megszállott típus, aki lelkesen gyűjtögette ezeket a füzeteket, de ha úgy adódott, szívesen olvastam ezeket a vicces vagy izgalmas történeteket.

Körülnéztem a saját polcainkon, milyen képregényeket találok a saját gyermekemnek – ezeket ajánlom is, egy-két megjegyzéssel fűszerezve. Mivel sok a kép, kevés a szöveg, és nem túl vaskos a terjedelem, talán a nehezebben vagy kevésbé szívesen olvasó gyerekek is bátrabban nekifognak ezeknek a füzeteknek.

Természetesen együtt is olvashatjuk a gyerkőccel, ha még nem ismeri eléggé a betűk világát: felolvashatjuk neki, az ujjunkkal jelezve, hol járunk, vagy követheti a szemével a sorokat. Hátha legközelebb egyedül is kedvet kap hozzá… A már ügyesebben olvasó kisiskolások pedig önállóan is belekezdhetnek, várhatóan gyors sikerélményben lesz részük.

Nos, lássuk az én ajánlómat!

Olvass tovább →

Kukkants be a régi gyerekek életébe!

Tudod, kik voltak az olmékok? Hol, mikor és hogyan éltek? Megmondom őszintén, nekem fogalmam sem volt, de aztán megismertem őket a fiam egyik könyvéből. Tipikus példája annak, hogy a gyerekkönyvekből a felnőttek is tanulhatnak. 🙂

De kezdjük az elején. Ben Hubbard Így éltünk a régi időkben című könyvét még az elmúlt esztendő végén kapta a gyermekem, és a téli időszakban olvastuk. Az őskortól a kora középkorig mutatja be, hogyan éltek a gyerekek (és persze  a hozzájuk tartozó felnőttek, illetve civilizáció is) több ezer vagy több száz évvel ezelőtt. Milyen házakban laktak, milyen ételeket ettek, milyen játékaik voltak – a szöveget természetesen rengeteg kép kíséri. Christiane Engel remek illusztrációi segítenek elképzelni a régi városokat, öltözékeket, tárgyakat.

A mozgalmas és vidám borító színvonalas kiadványt rejt

A főszereplő gyerekek látványos tartalomjegyzékben mutatkoznak be a könyv elején. Nagyon szerettük az időegyenest, amely segített korban elhelyezni az adott civilizációkat, ehhez minden fejezet előtt visszatértünk. Szintén hasznos a kiadvány végén található szószedet, amely a kötetben előforduló fontosabb fogalmak jelentését foglalja össze. A tájékozódást tárgymutató is támogatja.

Olvass tovább →

Szívesen változnál diákként tanárrá?

A fiam szereti a retrót, ezt most már bátran kijelenthetem. Újabb régi, nyolcvanas évekbeli könyv nyerte el ugyanis a tetszését a Szeleburdi család és több más után. Rónaszegi Miklós Botrány a suliban című kötetét a férjem és testvére régi könyvei között találtam, és – néhány más alkotással együtt – elkértem anyósomtól. Először tavaly év végén olvastam fel a gyermekemnek, most pedig újra kérte. Számomra is ismeretlen volt korábban ez az könyv, és a belső lapokon olvasva, hogy ez fantasztikus történet, bevallom, kíváncsi lettem.

Vidám, ugyanakkor kissé retró hangulatú könyvecske

A sztori szerint Misi, a közepes tanuló alsós fiú kap a nagybátyjától egy mindent tudó, távol-keleti karórát. A különleges szerkezet fel van szerelve számológéppel, rádióval, sőt tévével is, csodájára jár az egész iskola – ne felejtsük el, ez még az okostelefonok előtti időben, a nyolcvanas években íródott. (Erre emlékezteti is az idősebbeket a tény, hogy délelőtt iskolatévét ad a televízió.) Egyetlen szabály van, amire nagybátyja felhívja Misi figyelmét: nem szabad egyszerre két gombot megnyomnia. A fiú persze pontosan ezt teszi véletlenül matekórán. Addig nem tudtuk, miért tilos ez, ám ekkor kiderül: Misi testet cserél a rettegett tanárral, Epehólyaggal. Aztán az óra elkeveredik, számtalan tanár és diák egymás bőrébe kerül. A végén teljes a felfordulás, már senki nem tudja, ki kicsoda…

Olvass tovább →

Tudomány kisiskolásoknak? Igen!

Egy kisiskolás érdeklődése még szerteágazó lehet, és a természetes kíváncsiságát érdemes kihasználni. Nem csak sokat tanulhat, de az olvasást is gyakorolhatja, ha ügyesen választunk. 🙂

A Babilon Kiadó Mi micsoda sorozatának Olvasó néven megjelölt alszériája pontosan ennek a korosztálynak készült, a köteteken található ajánlás szerint 1-3. osztályosoknak. Ennek megfelelően egy-egy oldalon viszonylag kevés a szöveg, azt is nagy betűkkel, lazább sortávokkal szedték. A témaválasztást és a tartalmat igyekeztek a célcsoporthoz igazítani, ennek ellenére én is találtam új információkat a könyvekben. A szöveget sok színes képpel és grafikával illusztrálták. Az egyes fejezetek végén játékos tudáspróba vár a gyerekekre, melynek segítségével felmérhetjük, mennyire értette meg kisiskolásunk a tartalmat.

A könyvek kemény borítós kivitelben, jó minőségben készültek, méretük tökéletesen kézre álló. A gyerekek az elejére a nevüket is beírhatják, személyesebbé téve a kiadványt.

Minden kötetben egy-egy kedves, a témához illő útitárs kíséri az ifjú olvasókat, ezzel is játékosabbá, gyerekbarátabbá téve a tudományos területeken való barangolást.

Olvass tovább →