Kavics (rendes nevén Kiskő Ambrus) átlagos nyolcéves gyerek, aki szeretne barátokat szerezni új otthonában, a lakótelepen, ahová a hegyről költözött le mindig elfoglalt szüleivel. Kavicsra gyakran egyik szomszédjuk, Nénike vigyáz, aki szerint a kisfiú a világ legrosszabb gyereke. Pedig Kavics tele van jó szándékkal, csak valahogy mindig rosszul sülnek el a dolgok…

A Kavicsról szóló meseregény, Nagy Katalin alkotása egy generáció kedvence volt a hetvenes-nyolcvanas években, film is készült belőle. Ez utóbbit láttam, valamelyest emlékszem is rá, a könyvet viszont most olvastam először, miután édesanyám már többször felolvasta a fiamnak, és minden alkalommal nagy sikert aratott, a kedvencei közé tartozik. Így elkértem én is, mert kíváncsi voltam rá. Nem okozott csalódást nekem sem. A kötet szórakoztató, humoros, mégis olykor elgondolkodtató, s természetesen teljes mértékben retró. Nekem nosztalgia, a fiataloknak korkép szüleik gyerekkoráról. Jómagam is rácsodálkoztam, mennyivel szabadabbak voltak a gyerekek harminc-negyven évvel ezelőtt, pedig én még benne éltem…

Nagy Katalin kiválóan belelát Kavics – és a korosztálya – lelkébe. A gyerekeket pedig ma is foglalkoztatja a barátság és a beilleszkedés témaköre, és ma is vágynak szüleik figyelmére, a velük töltött minőségi időre. Imádtam Kavics logikáját és ötleteit, mert saját egykori gondolkodásmódomat juttatta eszembe. A fiam is megkedvelte a főhőst és társait, ő maga kérte többször felolvasni ezt a könyvet. Tegyük hozzá, kimondottan szereti a retró ifjúsági regényeket.

A kor gyermekirodalmi kliséi közül ugyan több is előfordul ebben a műben – például a huzamosabb ideig távol lévő, külföldön dolgozó apa figurája –, a történetet mégsem éreztem sablonosnak vagy unalmasnak.

Plusz pont jár a Toldi-részletekért, és Toldi Miklós sűrű emlegetéséért, ezzel a regény felkeltette az érdeklődést a fiamban Arany János elbeszélő költeménye iránt, s tavasszal már azt is felolvastam neki. Nem könnyű szöveg, de végig figyelemmel követte. A világ legrosszabb gyereke című könyv megalapozta az érdeklődését.

A meseregény borítóterve és a (nem túl sűrűn előforduló) karikatúraszerű rajzok Dudás Győző munkái, ezzel sikerült egy kis modernséget és könnyedséget csempészni a retró hangulatba.

A mi példányunk a Manó Könyvek gondozásában jelent meg 2016-ban, a Régi kedvencek sorozatban. A ma már nem használt kifejezéseket (például kisdobos, jégszekrény, esti iskola) a kötet végén külön szójegyzékben magyarázzák meg az ifjabb olvasóknak (ebben egy hibát leltem, az inast locsolócsőként részletezik), ezt nagyon hasznosnak találtam.

A világ legrosszabb gyereke igazi nyári olvasmány kisiskolásoknak – de nem csak nyárra.