Klasszikusok nyomában

– Megvan itthon a Toldi? – tette fel a kérdést néhány hete a fiam.

– Persze – válaszoltam én.

– És elolvassuk?

– Ha szeretnéd…

Így történt, hogy elővettem az ebook-olvasómat, amelynek memóriájában több kötelező olvasmány lapul, és onnan felolvastam neki Arany János elbeszélő költeményét. Természetesen nem egyszerre, ahhoz túl hosszú lett volna, hanem több részletben esténként.

Akár egy régi tankönyvben is ráakadhatunk a Toldi vagy a János vitéz szövegére

Honnan ismeri Toldi Miklóst a másodikos fiam? A világ legrosszabb gyereke című könyvből, ami a szüleimnél van meg, és náluk gyakran kéri felolvasásra. (Írtam már más bejegyzésben is, bejön neki a retró. Egyébként az e kötetről szóló írással még adós vagyok, de tervben van.)

Szóval nekiveselkedtünk a könnyű olvasmánynak legkevésbé sem nevezhető Toldi Miklósnak, és kíváncsian vártam én magam is a hatást. Időnként megkérdeztem, érthető-e, és folytassuk-e. Mindig igen volt a válasz. Érdeklődéssel követte estéről estére a történetet, néha tudakolva egy-egy régi szó jelentését.

Olvass tovább →

Babalátogatóba könyvet

A könyvek forgatását nem lehet elég korán kezdeni. Mi újabban – vagyis az utóbbi két-három évben – babanézőbe is könyvet viszünk ajándékba. A legutóbbi alkalmakkor leporellókat, illetve kemény fedeles köteteket választottam, de egy pihe-puha baba- vagy fürdőkönyv is sikert arathat. 🙂

Tavaly szeptemberben például Szabó Magda Ki hol lakik? című könyvecskéjét vittük ajándékba egy akkor féléves kisfiúnak. (Sajnos arról nem készítettem fotót, e blogbejegyzés ötlete csak később jutott eszembe.)

Hogyan választok?

Olvass tovább →

10+1 örökzöld leporelló

klasszikus leporellók

Ha gyermeked első igazi (vagyis nem puha babakönyv) olvasmányait szeretnéd beszerezni, rengeteg lapozgató, böngésző áll rendelkezésedre a boltokban, webáruházakban. Nem könnyű választani, sőt kimondottan nehéz a hatalmas kínálatban eligazodni. Segítségképpen néhány – egészen pontosan 10+1 – klasszikus alkotást ajánlok első olvasmány gyanánt, amelyek jobbára kaphatóak a könyvesboltokban leporelló (vagy lapozgató) formátumban, de akár a családban is megmaradhattak régebbi, még használható példányok. A baba kis könyvtárát ezek mellett kiegészíthetjük az aktuálisan kapható böngészőkkel, lapozgatókkal, ezekből érdemes a csemete érdeklődésének megfelelően válogatni (állatok, járművek stb.).

Olvass tovább →

A magyar költészet napjára

Április 11-e József Attila születésnapja – a magyar költészet ünnepe. A mesék mellett ne feledkezzünk meg a versekről sem, mert szavalni és verset hallgatni jó. Nem csak ma, az év minden napján az. 🙂

Mikor mondjunk/olvassunk verset? Például útközben, várakozás során, pelenkázás, fürdetés vagy törölközés közben, vagy az esti olvasás végén, ha már nem fér bele több mese, de még van egy-két percünk. Sőt zárhatjuk az esti olvasást akár rutinszerűen verssel. Vagy kezdhetjük is… Szinte bármikor szavalhatunk, csak vegyük észre a kínálkozó pillanatokat. 🙂

Az elmúlt évek során voltak nagy kedvenceink, ezeket osztom meg most Veletek a költészet napja alkalmából. Hátha Nálatok is sikert aratnak…

Olvass tovább →

Olvass verset (is)!

A kezdetek óta olvasok a kisfiamnak verseket. Gyakorlatilag az első olvasmányunk is az volt: József Attila Altatója. Sőt a második is: egy régi válogatás Babits Mihály csengő-bongó költeményeiből. Ez a keménylapos kötet még az enyém volt: Itt van az alkony, jó takaró a címe, és a Móra adta ki 1980-ban. Az illusztrációk kicsit talán elvontak, de szépek a színek, a közölt versrészletek pedig gyönyörűek.

Aztán jött Arany János Családi köre, majd Petőfi Sándortól az Arany Lacinak és az Anyám tyúkja – ezekből szép leporellók kaphatóak. Szavaltam is, mert néhány olvasás után már emlékezetből is mentek ezek a versek, de volt olyan alkotás, amelyet kimondottan azért tanultam meg, hogy időnként elmondhassam a fiamnak. Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén című gyűjteményes kötete (a második kiadást, amelyik nekem megvan, a Magyar Könyvklub 2000-ben adta ki) számtalan csodálatos gyerekverset tartalmaz, csak éppen felnőtteknek szánt köntösben. Így kiválasztottam egy-két – nem hosszú – költeményt, és rászántam húsz percet alvásidőben, hogy megtanuljam. Aztán előhúztam a memóriámból például pelenkázáskor. A Három székláb nagy kedvencünk lett. 🙂

Olvass tovább →

Öt klasszikus kedvenc leporellóként

Széthajtogatható leporellókkal kezdtük az olvasást a kisfiammal. Akkor, amikor már meg tudtam támasztani az ölemben úgy, hogy közben a könyvet is tarthassam. Nézegette a színes képeket, én meg olvastam a szöveget. Amíg meg nem tanultam fejből őket. 🙂 Először verseket. Később meséket is. Néha még ma is előveszi ezeket, amikor – általában hosszabb történetek után – még valami rövidebbet választhat lefekvés előtt.

Olvass tovább →