Széthajtogatható leporellókkal kezdtük az olvasást a kisfiammal. Akkor, amikor már meg tudtam támasztani az ölemben úgy, hogy közben a könyvet is tarthassam. Nézegette a színes képeket, én meg olvastam a szöveget. Amíg meg nem tanultam fejből őket. 🙂 Először verseket. Később meséket is. Néha még ma is előveszi ezeket, amikor – általában hosszabb történetek után – még valami rövidebbet választhat lefekvés előtt.
Öt klasszikus vers, illetve mese következik leporelló formátumban, amelyeket mindketten nagyon szerettünk olvasni:
- József Attila: Altató. Ez volt a gyermekem első „olvasmánya”, az álmában csengető villamos sokáig kedvence volt.
- Arany János: Családi kör. Eleinte nem volt türelme az összes versszakot kivárni, így csak részleteket olvastunk belőle. Később már ment végig. Nem csak ő, én is (újra) megtanultam. 🙂
- Petőfi Sándor: Arany Lacinak. Laci helyett a kisfiam nevét mondtam. Persze nemsokára már ezt a verset is kívülről fújtuk. Sokszor könyv nélkül is szavaltam, például pelenkázáskor vagy várakozás közben.
- Répamese. Ez a népmese nagy favorit volt, valószínűleg az ismétlődő elemek, mondatok miatt szerette meg annyira.
- Móricz Zsigmond: A török és a tehenek. Vidám pillanatában írhatta meg Móricz ezt a kis verset, de nagyon jól tette! A mai napig imádjuk olvasni. Igen, én is. 🙂