Címke: leporelló

Babalátogatóba könyvet

/ Üveges Szilvia

A könyvek forgatását nem lehet elég korán kezdeni. Mi újabban – vagyis az utóbbi két-három évben – babanézőbe is könyvet viszünk ajándékba. A legutóbbi alkalmakkor leporellókat, illetve kemény fedeles köteteket választottam, de egy pihe-puha baba- vagy fürdőkönyv is sikert arathat. 🙂

Tavaly szeptemberben például Szabó Magda Ki hol lakik? című könyvecskéjét vittük ajándékba egy akkor féléves kisfiúnak. (Sajnos arról nem készítettem fotót, e blogbejegyzés ötlete csak később jutott eszembe.)

Hogyan választok?

Olvass tovább →

10+1 örökzöld leporelló

/ Üveges Szilvia
klasszikus leporellók

Ha gyermeked első igazi (vagyis nem puha babakönyv) olvasmányait szeretnéd beszerezni, rengeteg lapozgató, böngésző áll rendelkezésedre a boltokban, webáruházakban. Nem könnyű választani, sőt kimondottan nehéz a hatalmas kínálatban eligazodni. Segítségképpen néhány – egészen pontosan 10+1 – klasszikus alkotást ajánlok első olvasmány gyanánt, amelyek jobbára kaphatóak a könyvesboltokban leporelló (vagy lapozgató) formátumban, de akár a családban is megmaradhattak régebbi, még használható példányok. A baba kis könyvtárát ezek mellett kiegészíthetjük az aktuálisan kapható böngészőkkel, lapozgatókkal, ezekből érdemes a csemete érdeklődésének megfelelően válogatni (állatok, járművek stb.).

Olvass tovább →

Nyaralás közben is olvasunk mesét

/ Üveges Szilvia

Találós kérdés: mi az, ami nem hiányozhat a családunk nyaralós pakkjából? Természetesen a mesekönyv. 🙂 A nyár, az utazás, a kalandok nálunk nem ok arra, hogy lemondjunk a mindennapi meséről.

Habár egy kiruccanás felborítja a szokásos napi menetrendet – és ez így is van jól –, akadnak olyan rutinjaink, amelyeket ilyen alkalmakkor sem hagyunk el. A csendes pihenőhöz kiránduláskor már nem ragaszkodunk, hatévesünk anélkül is simán végigpörgi a napot (korábban, amikor még igényelte a napközbeni pihenést, igyekeztünk úgy tervezni a programot, hogy ne maradjon el), ellenben a lefekvés előtti meseolvasáshoz üdülés közben is ragaszkodunk. Nem csak én, a gyermekem is. 🙂

Az utazás órái ugyancsak remek alkalmat kínálnak a mesélésre. Én sajnos kevésbé bírom a mozgó járműben olvasást, viszont mesét fejből is lehet mondani vagy improvizálni, úgyhogy akár így, akár úgy, de kiválóan el lehet vele tölteni a vonatozás/autózás/buszozás/repülés – olykor hosszúnak tűnő – perceit.

Olvass tovább →

Hogyan olvassunk türelmetlen totyogóval?

/ Üveges Szilvia

Hogyan olvassak fel az 1-2 éves gyereknek, ha türelmetlen/csak lapozni szereti a könyveket/egyáltalán nem érdeklik a mesék? – vetődnek fel gyakran ezek a kérdések a közösségi oldalak különféle baba-mama csoportjaiban, felületein. Magam is szembesültem ezekkel a problémákkal, amikor a fiam kisebb volt. Ő is nagyon szeretett például lapozni, lehetőleg minél hamarabb… 🙂

Van néhány ötlet, amelyik nekem bevált… 🙂 Azóta persze eltelt már pár év, de visszanézve azt mondhatom, eredményesek voltak a praktikák. A fiam régóta türelmesen figyel a felolvasások során. (Természetesen már nem érdekli az öncélú lapozgatás sem – ez azért ötévesen nem csoda). Nem maradhat el egyetlen nap sem az olvasás – ő maga ragaszkodik hozzá. De ennek én nagyon örülök, mert ez minden nap jelent számunkra egy kis minőségi együtt töltött, „összebújós” időt.

Olvass tovább →

Három kedves leporelló karácsonyra

/ Üveges Szilvia

Közhely, de a könyv tényleg szuper ajándék. Még a legkisebbeknek is. Mi minden alkalomra meglepjük a kisfiunkat egy-egy új kötettel – persze kap mellé játékot is. 🙂

Természetesen már egészen apró gyerekeknek választhatunk lapozgatni- és olvasnivalót – bármilyen apropóból, például karácsonyra is. Mint minden vélemény, ez is szubjektív, de a következő három leporellót bátran merem ajánlani, elsősorban (de persze nem kizárólag) a másfél-két éves korosztálynak.

Ajándékötletek a legkisebbeknek

Olvass tovább →

Hogyan ne vegyünk mesekönyvet?

/ Üveges Szilvia

Kapkodva, rohanva, figyelmetlenül – ez a válaszom a címben feltett kérdésre. A saját káromon tanultam meg, hogyan nem érdemes mesekönyvet venni. 🙂

Azóta mindig rászánom az időt, hogy beleolvassak a kiszemelt kötetbe, vagy rövidebbek esetében akár teljesen végig is olvassam. Legutóbb több mint egy órát töltöttem el a könyvesboltban, két kötet kiválasztása került ennyi időbe. 🙂

Megfizettem a tanulópénzt. Általunk is ismert sorozat egyik részével – kisvakondos könyvvel – jártam úgy, hogy siettem, beledobtam a kosárba, és mentem is. Otthon derült csak ki, hogy a cselekménnyel szemben erős kifogásaim vannak. Rögtönöztem valamit, és azóta is a saját változatomat mesélem a képekhez.

Jóhiszeműen vásároltam, hiszen ebből a sorozatból akkor már volt könyvünk, és az remek kis mese, mindketten nagyon szeretjük. Nem feltételeztem, hogy ugyanennek a szériának egy másik darabja ennyire más szellemben születhetett.

Hogyan vegyünk akkor mesekönyvet?

Olvass tovább →

Szerethető leporelló – akciós áron

/ Üveges Szilvia

A Teknőc Benőt a férjem hozta egyszer a kisfiunknak, valamelyik nagyobb áruházban akadt rá akciós áron. Mindössze háromszáz forintba került a leporelló – igen, a 2010-es évek közepén. A könyvvásárlást általában rám bízza, de ebben az esetben úgy gondolta, ennyi pénzt megér ez a kis kötet – habár némi kockázatot vállalt, mert nem futotta át a boltban a szöveget.

A mesét Szabó Szilvia írta, a rajzokat Radvány Zsuzsa készítette, és az egészet az Alexandra adta ki. És kijelenthetem, megérte azt a háromszáz forintot! Kaptunk érte egy kedves, kétéveseknek teljesen megfelelő történetet aranyos főszereplővel. Szépen megfogalmazott, nyelvi hibáktól mentes szöveget, valamint bájos illusztrációkat. Mindketten – a fiam és én is – megszerettük ezt a leporellót.

A Teknőc Benő kedves olvasmányunkká vált
A Teknőc Benő kedves olvasmányunkká vált

Olvass tovább →

Napirend(b)en az olvasás

/ Üveges Szilvia

Sokat olvasok a fiamnak. Bevallom őszintén, amikor megszületett, alig vártam, hogy elkezdhessem. Három hónapos volt, beültünk a hintaszékbe, megtámasztottam az ölemben – megkönnyítette a dolgom, hogy az első pillanattól fogva nagyon erős baba volt –, kézbe vettem József Attila Altatóját leporelló formátumban, és felolvastam a verset, miközben lapozgattam a könyvet. Nem volt ellenvetése. 🙂

Később más  kötetek is előkerültek, egyre bővült a repertoár. Néhány hónap után már lapozni is nagyon szeretett a gyermekem, amit először az Altató bánt, később a második Altató és egyéb leporellók is. A harmadik Altató viszont már nem esett áldozatul, addigra megtanulta, hogy a könyveket nem szabad cibálni. 🙂

Olvass tovább →

Öt klasszikus kedvenc leporellóként

/ Üveges Szilvia

Széthajtogatható leporellókkal kezdtük az olvasást a kisfiammal. Akkor, amikor már meg tudtam támasztani az ölemben úgy, hogy közben a könyvet is tarthassam. Nézegette a színes képeket, én meg olvastam a szöveget. Amíg meg nem tanultam fejből őket. 🙂 Először verseket. Később meséket is. Néha még ma is előveszi ezeket, amikor – általában hosszabb történetek után – még valami rövidebbet választhat lefekvés előtt.

Olvass tovább →