Hogyan ne vegyünk mesekönyvet?

Kapkodva, rohanva, figyelmetlenül – ez a válaszom a címben feltett kérdésre. A saját káromon tanultam meg, hogyan nem érdemes mesekönyvet venni. 🙂

Azóta mindig rászánom az időt, hogy beleolvassak a kiszemelt kötetbe, vagy rövidebbek esetében akár teljesen végig is olvassam. Legutóbb több mint egy órát töltöttem el a könyvesboltban, két kötet kiválasztása került ennyi időbe. 🙂

Megfizettem a tanulópénzt. Általunk is ismert sorozat egyik részével – kisvakondos könyvvel – jártam úgy, hogy siettem, beledobtam a kosárba, és mentem is. Otthon derült csak ki, hogy a cselekménnyel szemben erős kifogásaim vannak. Rögtönöztem valamit, és azóta is a saját változatomat mesélem a képekhez.

Jóhiszeműen vásároltam, hiszen ebből a sorozatból akkor már volt könyvünk, és az remek kis mese, mindketten nagyon szeretjük. Nem feltételeztem, hogy ugyanennek a szériának egy másik darabja ennyire más szellemben születhetett.

Hogyan vegyünk akkor mesekönyvet?

Először is az ominózus eset óta szánok rá időt – persze mindig ebből van a legkevesebb. Beleolvasok! Fontos, hogy ne csak a gyereknek legyen megfelelő, de lehetőleg nekem se menjen az agyamra, hiszen én fogom sokszor felolvasni. A történet passzoljon a gyermekem életkorához, személyiségéhez, érettségéhez. A saját csemetémet én ismerem. Mindemellett ne legyenek elvi kifogásaim a cselekménnyel vagy a tanulsággal kapcsolatban, mert akkor nem szívesen veszem le a polcról a könyvet, vagy költhetem át a sztorit. Érezzem úgy, hogy a fiamnak való a kiválasztott mese, hogy várhatóan mindketten szeretni fogjuk.

A klasszikusoknak sem érdemes mindig bedőlni! Láttam leporelló – ez a kemény, kihajtható könyvecske – változatban a Jancsi és Juliskát. Egy kétévesnek ez a történet még nagyon ijesztő lehet, hiszen nem tudnak különbséget tenni mese és valóság között!

Mindig van néhány kiszemelt kötet a fejemben, és ezek listáját oda szoktam adni a családtagoknak is, ha könyvet vennének a kisfiamnak, és tanácsot kérnek. Természetesen nem kötelező érvényű, de általában megkönnyíti az ő dolgukat is.

Lehet persze szerencsénk is a véletlenszerű vásárlással, a Teknőc Benő például jó vételnek bizonyult, és nem is került sokba. Az említett kisvakondos könyvet viszont biztosan nem vettem volna meg, ha beleolvasok az üzletben – ráadásul nem is volt olcsó.