A Teknőc Benőt a férjem hozta egyszer a kisfiunknak, valamelyik nagyobb áruházban akadt rá akciós áron. Mindössze háromszáz forintba került a leporelló – igen, a 2010-es évek közepén. A könyvvásárlást általában rám bízza, de ebben az esetben úgy gondolta, ennyi pénzt megér ez a kis kötet – habár némi kockázatot vállalt, mert nem futotta át a boltban a szöveget.

A mesét Szabó Szilvia írta, a rajzokat Radvány Zsuzsa készítette, és az egészet az Alexandra adta ki. És kijelenthetem, megérte azt a háromszáz forintot! Kaptunk érte egy kedves, kétéveseknek teljesen megfelelő történetet aranyos főszereplővel. Szépen megfogalmazott, nyelvi hibáktól mentes szöveget, valamint bájos illusztrációkat. Mindketten – a fiam és én is – megszerettük ezt a leporellót.

Eleinte kicsit hosszúnak bizonyult a szöveg, a fiamnak nem volt türelme kivárni egy-egy oldalt, így rövidítve, néhány – a sztori szempontjából kevésbé lényeges – mondatot kihagyva olvastam fel neki. Pár hónappal később már az első betűtől az utolsóig meghallgatta. Volt egy időszak, amikor minden este kérte.

A Teknőc Benőből megtanulhatja gyermekünk, hogy a nyári szárazságban egy tó bizony ki is száradhat, hogy mi a különbség állóvíz és sodró patak között, s hogy a kitartás meghozza eredményét.

Számunkra pedig azzal a tapasztalattal szolgált ez az eset, hogy – bár a könyveket alapvetően könyvesboltban vagy az interneten keresztül szerezzük be – érdemes nyitott szemmel járni, máshol is bukkanhatunk használható, szerethető kötetekre. Akár fillérekért is.