Az öreg autó már nagyon régi járgány volt. Nem is sokat furikázott, legtöbbször csak a garázsban pihent. Néha elgurult a boltba vagy a piacra, és amikor hazaért, általában nagyon fáradtnak érezte magát.

Egyik reggel gyönyörű, napsütéses időre ébredt. De jó lenne kirándulni ebben a szép időben! – gondolta magában, és eszébe jutott, mikor fiatalon szebbnél szebb vidékeken barangolt.

– Milyen csodás lenne újra látni a hegyeket! – sóhajtotta. – Vajon fel tudnék még kapaszkodni az emelkedőn? – töprengett.

S ahogy felidézte magában a vadregényes erdők, a szerpentin és a lélegzetelállító panoráma képét, egyre inkább elfogta a vágy, hogy újra átélhesse mindezt.

– Lesz, ami lesz, én megpróbálom! – döntötte el. – Elmegyek kirándulni!

El is indult azon nyomban. Megállt még a benzinkútnál, tankolt, ellenőrizte a guminyomást, aztán nekivágott az útnak. Nem volt már olyan gyors, mint régen, de hamarosan így is maga mögött hagyta a várost, a mezőket, szántóföldeket, folyókat, tavakat. Sokan megelőzték, ám nem bánta. Nem sietett sehová, és a többi autó sokkal fiatalabb volt, mint ő. Nemsokára feltűntek a hegyek körvonalai, és az öreg kocsi megörült, hogy egyre közelebb kerül céljához.

Kisvártatva megkezdődött az emelkedő. Az öreg autó megállt még a hegy lábánál egy pihenőhelyen, erőt gyűjtött, tudta, nehéz lesz felküzdenie magát. Aztán nekiveselkedett. Csak kanyargott és kanyargott felfelé a szerpentinen, szép lassan, ahogy tudott haladni. Hamarosan utolérte a többi autó, ott araszolgattak mögötte, hiszen ezen az úton nem lehetett előzni. Mégsem türelmetlenkedett senki. Ahogy közeledett a hegycsúcshoz az öreg kocsi, mind hosszabb lett az őt követő sor. Már egy busz is ott sorjázott az autók között, ami nagy szó, mert a buszok sem tudnak gyorsan felkapaszkodni a hegyre.

Az öreg autó egyre nehezebben, egyre fáradtabban vette a kanyarokat, de tudta, itt nem állhat meg, végig kell mennie az úton.

– Gyerünk, gyerünk, fel tudok jutni! – biztatta magát, és visszakapcsolt egy sebességet, hogy nagyobb fordulatszámmal pörögjön a motor.

Ekkor valaki dudálni kezdett a sor végén. Olyan hátul haladt, hogy nem is láthatta az öreg autót, csak azt, hogy összetorlódtak a járművek, és valamiért nagyon-nagyon lassan poroszkálnak. Majd megint dudált. Újra és újra. Idegessége átragadt a többiekre is, és akik eddig türelmesen baktattak az öreg autó mögött, most azok is dudálgatni kezdtek.

Az öreg járgány tudta, hogy miatta türelmetlenkednek, és elszégyellte magát. Sajnálta, hogy feltart másokat, de bármennyire is szeretett volna, nem volt képes gyorsabban hajtani. Így is alig bírt felfelé kapaszkodni. A könnyeivel küszködve hallgatta a dudaszót, miközben egyik métert tette meg a másik után. Ebben a pillanatban úgy érezte, nem volt jó ötlet ez a kirándulás.

Végre az egyik kanyar mögött egy pihenő bukkant elő. Az öreg autó azonnal félreállt, habár félt attól, hogy nem tud majd újra elindulni az emelkedőn. A többi kocsi elhúzott mellette. Az öreg autó megvárta, míg mindenki elsuhan, közben pihent egy kicsit. Bizony ráfért! Aztán mély levegőt vett, nagy gázt adott, és megpróbálta folytatni az utat.

Sikerült elindulnia felfelé. Sejtette, már nem lehet sok hátra, így minden erejét összeszedve ment előre. Nemsokára megint utolérték, de szerencsére ekkor már csak néhány kanyar volt hátra, és végre felért a hegytetőre! Megállt a parkolóban, kifújta magát, és megcsodálta a kilátást. Lent a völgy folyóval, falvakkal, fent a kék ég, szemközt a többi hegy végtelen, zöld erdőkkel – gyönyörűnek találta. S ekkor már tudta, hogy mégsem volt rossz ötlet ez a kirándulás. Büszkeség töltötte el, ahogy arra gondolt, milyen nehéz utat tett meg idáig, és boldogság járta át, ahogy a tájat nézte. Már nem számítottak sem a türelmetlenkedők, sem a fáradtság.

Sokáig pihent, szemét pedig nem vette le a panorámáról. Aztán nekicihelődött, és hazafelé indult. Nem félt az úttól, lefelé könnyebb, csak nem szabad nagyon felgyorsulni. Ügyesen lekanyargott a hegyről, a sík országutat pedig egészen könnyű feladatnak találta a nagy emelkedő után.

Otthon este, félálomban mosolyogva gondolt vissza aznapi élményeire, és elhatározta, máskor is elmegy kirándulni. Legközelebb talán egy vízparti utat választ. Fiatalként azokat is nagyon szerette.