Mese, közösség, portál

Ha mesekönyv lenne, már több ezer oldalt számlálna, ráadásul folyamatosan hízik. Egyszóval kimeríthetetlen meseforrásnak tűnik úgy, hogy akár a zsebünkben is elfér. Mindez izgalmas feladványnak hangzik, fel is tehetném a kérdést: mi az? De rögtön elárulom, a Mesketéről, a tavaly indult első magyar, mese tematikájú közösségi portálról van szó.

Az oldalra szabadon regisztrálhatnak profi és amatőr meseírók, majd feltölthetik alkotásaikat, hogy azok megjelenjenek a nagyközönség előtt. Az unokáinak mesélő nagymamától a tehetséges gyerekeken át a hivatásos írókig hatalmas a merítés – és folyamatosan növekszik. Már több mint háromszázan publikálnak a Mesketén.

Jelenleg több mint ezerháromszáz mese olvasható a portálon, kétszázöt pedig hangosmeseként is meghallgatható. Ez utóbbi jó szolgálatot tehet, ha véletlenül nincs időnk felolvasni, vagy betegség miatt nem tudunk. (Ez utóbbi már velünk is előfordult. Egyébként gyerekkoromban sokat hallgattam meselemezeket – bakeliten –, és nagyon szerettem. Vannak klasszikus történetek, amelyek azóta is az akkori mesélő hangján szólalnak meg a fejemben.)

Az oldalon többféle tematizálás segíti a tájékozódásunkat; válogathatunk életkor, nem vagy téma szerint is a mesék között. Kellemes meglepetés, hogy tizenéveseknek és felnőtteknek szóló írásokat is találunk. A blogban fontos kérdéseket megválaszoló cikkeket olvashatunk a mesélés mikéntjéről és hatásairól – például miért fontos a mese, vagy mikortól meséljünk a gyermekünknek.

Olvass tovább →

2022-es kedvenceink

Megint elszaladt egy esztendő, és szerencsére 2022-ben is sok remek könyvet olvastunk a fiammal. Ő most már önállóan is kézbe veszi a könyveket, jelenleg a Rumini második részét gyűri, az elsőt még nyáron olvasta. Böngészett képregényeket, és több más kötet mellett néhány Geronimo Stilton-kalandot is „elfogyasztott”. Ennek ellenére a közös esti felolvasások sem maradhattak el, és néhány közös kedvencet is találtunk.

Íme, néhány közös favoritunk az elmúlt évből – a válogatás, mint mindig, természetesen ezúttal is szubjektív.

Olvass tovább →

Adventi naptár 5. rész

Csengettek. Viola nem számított több látogatóra, így elkerekedett a szeme, amikor ajtót nyitó édesanyja Ármint kísérte be. Lajos bácsi gyorsan elbúcsúzott, Viola pedig leültette Ármint a szobájában.

– Ne haragudj, amiért meggyanúsítottalak, hogy összejátszol a Vasvári testvérekkel. Butaság volt, csak nagyon elkeseredtem. Hihetetlen, hogy ezt megtetted értem, és csúcs, hogyan tudtad megszervezni. Igazi rendőrök igazi rendőrautóval… Miután elmentek, anyu mindent elmesélt.

– Tudom, hogy nehéz helyzetben vagy. Szerettem volna valahogy segíteni és veled is tisztázni a helyzetet. Te vagy a legjobb barátom, és jó lenne, ha így is maradna.

– Ha ezek után még barátkozol velem, én itt vagyok.

– Szuper – lelkesedett Viola.

– Csak az a kár, hogy a suliban nem látták ezt a ma reggeli akciót. Sose mosom le magamról a csúfolódást.

– Hátha elfelejtik, mire véget ér a téli szünet.

– Hát, meglátjuk.

– És ha nem, gyere át a mi iskolánkba. Lehetnénk osztálytársak! Nálunk nincsenek Vasvári testvérek.

A gondolat láthatóan szöget ütött Ármin fejébe.

– Még meglátom, hogyan alakul, de ez egészen remek ötlet. Lehet, hogy rajzolni nem tudsz olyan ügyesen, de fantasztikusan jó gondolataid vannak! Neked ez az erősséged.

– Akkor reggel mehetnénk együtt iskolába, délután meg haza – folytatta Viola az ötletbörzét, aztán átadott Árminnak egy marék édességet.

– Mi ez? – csodálkozott a fiú.

Olvass tovább →

Adventi naptár 4. rész

Viola elégedetten kuncogott a lépcsőkorlátra támaszkodva, majd visszahúzódott a lakásukba, ahogy közeledtek a hangok. A Vasvári lakásban kiértek az előszobába.

– Pisilni kell – nyavalygott a síró Máté.

– Az még megoldható, ha nincs a vécén ablak, amin keresztül kereket oldhat – dörmögte az egyik rendőr.

– Nincs rajta ablak – válaszolt Máté.

– Egyébként is a negyediken vagyunk – jegyezte meg Peti rosszallóan.

– Kérem, sok mindent láttunk már – magyarázta a másik egyenruhás.

– Na, szaladj el gyorsan a vécére, ha már ilyen kedves a rendőr úr – mondta Vasváriné. – Te meg húzd fel a cipődet.

– Egy zoknit kaphatnék? – kérdezte Peti.

– Hozom – felelte az anyja.

Pár perc múlva elindult a furcsa menet a felső szintről. A Vasvári fiúk pizsamában, cipőben, kabátban és sapkában – Máté szipogva –, meg a két egyenruhás rendőr. Viola bezárta a bejárati ajtajukat.

– Nemsokára utánatok megyünk, gyerekek – szólt utánuk az apjuk.

– És ha megígérjük, hogy többet nem csúfolódunk? – hallatszott Peti hangja a lépcsőházból.

– Ezt a bejelentővel kell megbeszélni. Ha ő eltekint a bejelentéstől, akkor nem szükséges önöket az őrsre beszállítanunk.

– De hát azt se tudom, ki a bejelentő! – csattant fel Peti.

Olvass tovább →

Adventi naptár 3. rész

– Hagyj békén! Menj, és röhögj csak rajtam a Vasvári fiúkkal!

Viola elpityeredett. – Nem mondtam senkinek semmit, a legkevésbé a Vasváriaknak. Nem is szoktam beszélgetni velük.

– Higgyem is el, ugye?

– Nem hazudok – bizonygatta a lány. – Máshonnan nem tudhatták meg?

– Nem hinném. Menj csak haza vagy Vasváriékhoz, és nem kell többet jönnöd.

Ármin elfordult, és nem szólt többet Violához. A lány egy darabig ott álldogált még, hátha megenyhül a fiú, de mivel ez nem történt meg, Viola szomorúan hazakullogott, kezében a két csokival.

Édesanyja engedte be az ajtón, és rögtön észrevette könnyes szemét, elkeseredett arcát.

– Mi történt?

– Ármin haragszik rám – sírta el magát Viola, és elmesélte anyjának a fiúval folytatott beszélgetését.

Anya a fejét csóválva hallgatta a beszámolót.

– Dühös vagy Árminra? – kérdezte végül.

– Nem, csak nem értem, miért hiszi azt, hogy rosszat akarok neki – válaszolt Viola.

– Tudod, nagyon nehéz helyzetben van, ilyenkor az ember nem mindig gondolkodik tiszta fejjel – magyarázta anya. – Ha lesz ideje feldolgozni, talán belátja majd a tévedését.

– És ha nem? Nem akarom, hogy azt higgye, én voltam!

Olvass tovább →

Adventi naptár 2. rész

Violának ez nehezen sikerült, így bement a szobájába, lefeküdt az ágyára, lehunyta a szemét, és megpróbálta kitalálni, milyen lenne az életük, ha olyan helyzetben lenne, mint a szomszéd fiú. Vajon mi mindenről kellene lemondania?

Nem bontogathatna adventi kalendáriumot. Nem mehetne korcsolyázni, hiszen a jégpálya sem ingyenes. A karácsonyi vásárba ellátogathatnának, de talán nem vehetnének semmit. Sem finom, kimérős, kézműves szaloncukrot, sem új karácsonyfadíszeket. A kürtős kalács illata a levegőben szállna, de arra sem telne. Csak nézhetné, ahogyan mások eszegetik.

Viola fantáziájában ez a karácsony megfakult. Hiába villogtak körülötte a színek és a fények, hasztalan zengtek a jól ismert ünnepi dalok, mintha csak kívülről nézte volna az egész kavalkádot és mások önfeledt boldogságát.

A lány végül elképzelte, hogyan viselkedne, ha valaki neki akarná adni a kürtős kalácsát, miután megtudta, hogy nekik nem futja rá. Kellemetlenül érezte magát, noha ő sem értette, miért. Hiszen értékelte a jó szándékot, a kedvességet. Ha gondolatban elfogadta, szégyenkezett, hogy mások szánalmára szorult, ha meg nem, szinte kicsordult a nyála, annyira kívánta a finomságot. Micsoda nyomorult egy helyzet – dühöngött magában, de végre világos lett számára, miért mondott Ármin nemet.

Utána még sokáig gondolkodott azon, hogyan segíthetne úgy, hogy Ármin elfogadja, és ne sértse meg a fiú büszkeségét. Egyszer csak eszébe jutott egy régebben olvasott könyv, amelyben két testvér minden falatot megosztott egymással. Ők Árminnal ugyan csak szomszédok, de így is jó ötletnek találta, és a tettek mezejére lépett.

Olvass tovább →

Adventi naptár 1. rész

Az adventi naptár apró, piros csizmácskái ünnepi hangulattal töltötték meg a lakást december első napján. Viola nem lepődött meg, hiszen az évek során már hozzászokott a karácsonyváró kalendáriumhoz, de örömmel fogadta a bontogatnivalót. Kinyitotta az egyes számú csizmácskát, és kihúzott belőle egy apró csokoládét.

– Megehetem? – kérdezte édesanyjától.

– Reggelire nem. Majd délután, ha hazaértél az iskolából.

Viola elhúzta a száját. – Az még olyan soká lesz.

– Valahogy csak kibírod addig – biztatta anya mosolyogva, mire Viola duzzogva letette az asztalra az édességet. – Itt fog várni uzsonnára – tette hozzá anya.

Viola rosszkedvűen vállat vont, bár belátta, a csokoládé valóban nem reggelire való. Végignézett az adventi naptáron, és megállapította, hogy nagyon messze még a karácsony.

– Hamar elszalad ez a pár hét – vigasztalta apa. – Mire észbe kapunk, már a fenyőfát díszítjük. December 6-án pedig még a Mikulás is tiszteletét teszi. Persze csak a jó gyerekeknél.

Viola arca felderült, ahogyan végigpörgette a fejében, mennyi program és ajándék vár rá ebben a hónapban. Korcsolyázás, ünnepi fények, karácsonyi vásár, kürtőskalács illata a levegőben, íze a szájában, és persze minden nap kinyithat egy csizmácskát. Öt nap múlva érkezik a Mikulás, egy csomó finomságra számíthat. Az egész megkoronázásaként pedig december végén itt lesz a karácsony, ragyogó fával, alatta tengernyi, szépen becsomagolt ajándékkal. Viola arra jutott magában, hogy ez a legjobb hónap az évben, és nem is baj, ha messze még a vége, hiszen annál tovább tart a varázslat.

De a félrerakott csoki miatti sértődöttsége még nem múlt el teljesen. Igazán tehetnének ma kivételt a szülei. Vagy ebben a hónapban. Hiszen ilyenkor minden kicsit más.

Olvass tovább →

Olvasmányos adventi naptár idén is

Idén is folytatásos történetet tartalmazó adventi naptárral várjuk a karácsonyt – ahogyan az már hagyomány a családunkban. A munkamegosztás a következő: én írtam a mesét (bár ezúttal kevésbé mesés, inkább ifjúsági történetnek aposztrofálnám), minden napra egy-egy A5-ös oldalt, a fiam pedig naponta kiveszi az adventi kalendáriumból az aktuális részt, és elolvassa. Igen, már önállóan. Örülök neki, bár így az azonnali visszacsatolás elmarad, amit a felolvasással megkaptam.

Annyit változtattunk ebben az esztendőben, hogy nem a falra függesztettük ki az ünnepváró naptárt, hanem egy fonott kosárba állítottam bele a szokásos kis papírtasakokat. A kiürített napokat egyszerűen előre hajtjuk, így nagyjából látszik, hol tartunk, mennyi idő (folytatás) van még az ünnepig.

Tasakjaink ezúttal nem csipeszelve, hanem kosárban várják, hogy sorra kerüljenek

Az idei történetben nincs varázslat és távoli utazás, ellenben van adventi időszak, barátság, szeretet és segítőkészség. Meg persze csúfolódó gyerekek is, mert soha semmi nem tökéletes. Azért a végére – karácsonyra – egy fifikás kislánynak és a jó szándéknak köszönhetően minden elsimul, és december 24-én a szereplőinkkel ünnepelhetünk.

Olvass tovább →

5+1 gyerekkönyv a karácsonyfa alá

Minden ajándékot beszereztetek karácsonyra? Vagy hiányzik még valami? Nálunk mindig van néhány kötet is a karácsonyfa alatt, hiszen az ünnep remek alkalom arra, hogy szuper kiadványokkal gyarapítsuk a házi könyvtárunkat.

Ha még jól jönne egy-két könyv a fa alá, hadd ajánljak néhányat az utóbbi időben általunk olvasottak közül, elsősorban az óvodás-kisiskolás korosztálynak.

Olvass tovább →

Advent, hó és örök iskolai problémák

Mit mond egy klasszikus, csaknem száz éve született ifjúsági regény egy mai gyereknek? Érdemes ezeket megmutatni, felolvasni a huszonegyedik században? Ez a kérdés is foglalkoztatott, amikor néhány hete a fiammal elővettük Erich Kästner A repülő osztály című regényét.

Az ismert német szerzőtől gyerekkoromban csak A két Lottit olvastam, ez a nyáron vásárolt alkotás teljesen ismeretlen volt számomra is, így kíváncsian vágtam bele. A történet viszonylag sokára, hosszú felvezetés – kétrészes előszó – után indult, ám az eleje sem bizonyult unalmasnak. Erich Kästner ebben a könyv megírásáról mesél, és tényleg szó szerint mesél – így majdnem annyira olvasmányos és szórakoztató, mint maga a sztori. Kiváló humorát is megcsillogtatja ezeken az oldalakon. Tény, egyikünk sem unatkozott közben.

Aztán kibontakozott a nagyjából kilencven évvel ezelőtti, gimnazista fiúkról szóló történet, mely ráadásképpen a karácsony előtti napokban játszódik, így már advent kezdete előtt ünnepi hangulatba kerültünk. A cselekmény izgalmas, fordulatos, és ami különösen meglepett, hogy olyan, ma is aktuális, sőt divatos problémákat boncolgat, mint például az iskolai bántalmazás vagy a gyerekek felé szeretettel és megértéssel forduló tanár alakja.

 

A borítón lévő kép már előre jelzi a fiúsabb témát

Olvass tovább →