Igazi nyári olvasmányok alsósoknak

Mondhatnám, hogy a nyár kellős közepén járunk, de az igazság az, hogy már a kétharmada eltelt. Nem is eltelt, elszaladt. A boltokban megjelentek a közelgő szeptemberi tanévkezdést jelző termékek, a nappalok jól érzékelhetően rövidebbek, mint egy hónapja voltak, és már megszoktuk a görögdinnyét és a fagyit…

Viszont még nincs késő ahhoz, hogy néhány igazi, nyári hangulatú könyvet felolvassunk vagy már önállóan olvasó kisiskolásunk kezébe adjunk! Íme, egy teljesen szubjektív ajánló a 6-10 év közötti korosztálynak!

Olvass tovább →

Szórakozás kép és szöveg egységében

Könnyed olvasmányt keresel kisiskolásodnak a nyárra, hogy játszva gyakorolhasson? Sok jó, kezdő olvasóknak szóló könyvet ajánlottam már a blogon (például itt), de egy műfaj eddig kimaradt, pedig annak idején magam is szívesen vettem kezembe ilyen kiadványokat: nevezetesen a képregényekről van szó. Nem voltam az a megszállott típus, aki lelkesen gyűjtögette ezeket a füzeteket, de ha úgy adódott, szívesen olvastam ezeket a vicces vagy izgalmas történeteket.

Körülnéztem a saját polcainkon, milyen képregényeket találok a saját gyermekemnek – ezeket ajánlom is, egy-két megjegyzéssel fűszerezve. Mivel sok a kép, kevés a szöveg, és nem túl vaskos a terjedelem, talán a nehezebben vagy kevésbé szívesen olvasó gyerekek is bátrabban nekifognak ezeknek a füzeteknek.

Természetesen együtt is olvashatjuk a gyerkőccel, ha még nem ismeri eléggé a betűk világát: felolvashatjuk neki, az ujjunkkal jelezve, hol járunk, vagy követheti a szemével a sorokat. Hátha legközelebb egyedül is kedvet kap hozzá… A már ügyesebben olvasó kisiskolások pedig önállóan is belekezdhetnek, várhatóan gyors sikerélményben lesz részük.

Nos, lássuk az én ajánlómat!

Olvass tovább →

Szókincs, kaland, szerelem

Mi az a szókincs? Miért fontos, hogy nagy legyen? Mi történik, ha túl kicsi? Mindezekre a kérdésekre választ kaphatnak a kisiskolás és felnőtt olvasók is Bosnyák Viktória meseregényéből, A nagy szókincsrablásból.

A történet nem csupán tanulságos, szórakoztató is. Még én is – aki felolvastam a könyvet – izgatottan vártam a következő fejezetet, mert a szerző olykor meg tudott lepni egy-egy váratlan fordulattal. A cselekmény fiúkat és lányokat egyaránt leköthet: van benne bűnügy és szerelem is, de minden csak olyan arányban, hogy ne billenjen a mérleg nyelve egyik nem javára sem. Így a fiamnak sem volt az a kifogása, hogy ez a mese túl lányos.

A tolvaj tisztességes szakmát választ a mese végén

A kötet rengeteg nyelvi fordulattal, játékossággal és persze sok-sok szinonimával látja el az olvasót, sőt ezek nagy része felolvasva is teljes mértékben érvényesül. Egy-két utalás talán csak az idősebb olvasóknak tűnik fel, ám ez garantálja, hogy közös családi felolvasás során a felnőttek se unatkozzanak.

Olvass tovább →

Kukkants be a régi gyerekek életébe!

Tudod, kik voltak az olmékok? Hol, mikor és hogyan éltek? Megmondom őszintén, nekem fogalmam sem volt, de aztán megismertem őket a fiam egyik könyvéből. Tipikus példája annak, hogy a gyerekkönyvekből a felnőttek is tanulhatnak. 🙂

De kezdjük az elején. Ben Hubbard Így éltünk a régi időkben című könyvét még az elmúlt esztendő végén kapta a gyermekem, és a téli időszakban olvastuk. Az őskortól a kora középkorig mutatja be, hogyan éltek a gyerekek (és persze  a hozzájuk tartozó felnőttek, illetve civilizáció is) több ezer vagy több száz évvel ezelőtt. Milyen házakban laktak, milyen ételeket ettek, milyen játékaik voltak – a szöveget természetesen rengeteg kép kíséri. Christiane Engel remek illusztrációi segítenek elképzelni a régi városokat, öltözékeket, tárgyakat.

A mozgalmas és vidám borító színvonalas kiadványt rejt

A főszereplő gyerekek látványos tartalomjegyzékben mutatkoznak be a könyv elején. Nagyon szerettük az időegyenest, amely segített korban elhelyezni az adott civilizációkat, ehhez minden fejezet előtt visszatértünk. Szintén hasznos a kiadvány végén található szószedet, amely a kötetben előforduló fontosabb fogalmak jelentését foglalja össze. A tájékozódást tárgymutató is támogatja.

Olvass tovább →

Olvass a szabadban!

Habár szeszélyes áprilisunk van, azért tény: itt a jó idő, amikor többet vagyunk a szabadban és kevesebbet a négy fal között. És ez így van jól.

Ha viszont kevesebb időt töltünk bent, akkor jó eséllyel (mese)könyvet is ritkábban veszünk a kezünkbe. A gyerek szaladgál, biciklizik, a földet túrja, nekünk is mindig van mit csinálni. Mire a gyerkőc bemegy a lakásba, igyekezni kell a rutinokkal, nem biztos, hogy belefér még a mesélés.

Mit tehetünk, hogy tavasszal, nyáron ne épüljön le a meseolvasás mint szokás? Levegőzzön kevesebbet? Vagy olvassunk neki ritkábban, mint a téli időszakban?

Olvass tovább →

Klasszikusok nyomában

– Megvan itthon a Toldi? – tette fel a kérdést néhány hete a fiam.

– Persze – válaszoltam én.

– És elolvassuk?

– Ha szeretnéd…

Így történt, hogy elővettem az ebook-olvasómat, amelynek memóriájában több kötelező olvasmány lapul, és onnan felolvastam neki Arany János elbeszélő költeményét. Természetesen nem egyszerre, ahhoz túl hosszú lett volna, hanem több részletben esténként.

Akár egy régi tankönyvben is ráakadhatunk a Toldi vagy a János vitéz szövegére

Honnan ismeri Toldi Miklóst a másodikos fiam? A világ legrosszabb gyereke című könyvből, ami a szüleimnél van meg, és náluk gyakran kéri felolvasásra. (Írtam már más bejegyzésben is, bejön neki a retró. Egyébként az e kötetről szóló írással még adós vagyok, de tervben van.)

Szóval nekiveselkedtünk a könnyű olvasmánynak legkevésbé sem nevezhető Toldi Miklósnak, és kíváncsian vártam én magam is a hatást. Időnként megkérdeztem, érthető-e, és folytassuk-e. Mindig igen volt a válasz. Érdeklődéssel követte estéről estére a történetet, néha tudakolva egy-egy régi szó jelentését.

Olvass tovább →

Pillantás a kulisszák mögé

A mesekönyvemről és a közös munkáról írt bejegyzést blogján a szerkesztőm, Nádasi Krisz. A posztban kiderül néhány kulisszatitok a kötet születéséről, sőt azt is elárulom, mi adta a kezdőlökést a régóta tervezett-dédelgetett kiadáshoz. Emellett az érdeklődők elolvashatják a három mesét tartalmazó kötet egyik történetét. Szívből ajánlom tehát az írást, még egyszer a link: itt megtalálhatjátok.

A kötet három mesét és Bécsi Bella gyönyörű illusztrációit tartalmazza

Szívesen változnál diákként tanárrá?

A fiam szereti a retrót, ezt most már bátran kijelenthetem. Újabb régi, nyolcvanas évekbeli könyv nyerte el ugyanis a tetszését a Szeleburdi család és több más után. Rónaszegi Miklós Botrány a suliban című kötetét a férjem és testvére régi könyvei között találtam, és – néhány más alkotással együtt – elkértem anyósomtól. Először tavaly év végén olvastam fel a gyermekemnek, most pedig újra kérte. Számomra is ismeretlen volt korábban ez az könyv, és a belső lapokon olvasva, hogy ez fantasztikus történet, bevallom, kíváncsi lettem.

Vidám, ugyanakkor kissé retró hangulatú könyvecske

A sztori szerint Misi, a közepes tanuló alsós fiú kap a nagybátyjától egy mindent tudó, távol-keleti karórát. A különleges szerkezet fel van szerelve számológéppel, rádióval, sőt tévével is, csodájára jár az egész iskola – ne felejtsük el, ez még az okostelefonok előtti időben, a nyolcvanas években íródott. (Erre emlékezteti is az idősebbeket a tény, hogy délelőtt iskolatévét ad a televízió.) Egyetlen szabály van, amire nagybátyja felhívja Misi figyelmét: nem szabad egyszerre két gombot megnyomnia. A fiú persze pontosan ezt teszi véletlenül matekórán. Addig nem tudtuk, miért tilos ez, ám ekkor kiderül: Misi testet cserél a rettegett tanárral, Epehólyaggal. Aztán az óra elkeveredik, számtalan tanár és diák egymás bőrébe kerül. A végén teljes a felfordulás, már senki nem tudja, ki kicsoda…

Olvass tovább →

A honlapról is megrendelhető a könyvem

Új menüponttal gazdagodott az Olvass mesét! oldal: Mesekönyvem címszóval hasznos és érdekes információkat találsz A kíváncsi kiscica felfedezi a világot című kötetemről, bele is tekinthetsz, és meg is rendelheted. Természetesen lehetőség van dedikált példány kérni. 🙂

Az első visszajelzések alapján eddig főleg a 3-4 évesek körében aratott sikert a könyv, de kisiskolások is szívesen gyakorolták rajta olvasási képességeiket. Egy négyéves kislánynak például azzal a megjegyzéssel vásároltak egy példányt a szülei, hogy eddig sajnos nem fogták meg a gyereket a mesekönyvek, és nem szívesen ül le mesét hallgatni, s két héttel később lelkesen újságolták, hogy végre megtört a jég, és Lófri történetét imádja a kislányuk. Talán mondanom sem kell, mekkora örömöt jelentett ez nekem is.

Olvass tovább →

10 ok, miért olvass a gyereknek

Szülőként lényegesnek tekinted a mesélést és a felolvasást? De nehéz beleszorítani a mindennapokba azt a kis időt? Vagy annyira elfáradsz a napi hajtásban, hogy nehezen szánod rá magad? Esetleg több gyerek van a családban, és kevesebb idő jut rájuk, mint szeretnéd?

Vagy éppenséggel nem tartod fontosnak a napi rendszerességű felolvasást, illetve mesélést? Úgy érzed, bőven elég, ha hetente-kéthetente leültök egy-egy könyv mellé?

Rengeteg jó ok van arra, hogy miért olvassunk (vagy meséljünk fejből) minden nap a gyereknek. Sok szakember megírta, elemezte már, sok könyvet is találhatunk ebben a témában. Ha nincs időd ezeket végigbogarászni, hogy motivációt gyűjts, akkor maradj ennél a blogcikknél, mely – ígérem – rövidebb lesz. 🙂 Összeszedtem tíz okot, ezek talán Neked is erőt adhatnak, hogy megtaláld a mese helyét a mindennapjaitokban!

Olvass tovább →