Életre szóló kalandok a berekben

/ Üveges Szilvia

Hónapok óta a Kis-Balaton rejtett zugait járjuk – persze nem a valóságban (sajnos), hanem képzeletben. Megcsodáljuk a vízimadarakat, figyeljük az időjárás változását, és élvezzük a térdig érő havat. Talán még a lágy nyári szellőt és a csípős téli szelet is érezzük az arcbőrünkön…

Fekete István Tüskevár című klasszikusát ősszel vettem elő  esti felolvasásokhoz. Bár még nem találkozott vele (alsóban nem volt kötelező olvasmány nekik), abban bíztam, hogy természetkedvelő gyerekemnek tetszik majd a regény, Matula összes bölcsességével és Tutajos minden csetlésével-botlásával együtt. Nem tévedtem. Kiskamasz fiam élvezte a leírásokat, a kalandokat, és a mainál határozottan lassabb elbeszélői tempó sem zavarta – egyetlen percig sem unatkozott.

Az én régi köteteim borítói tökéletesen illenek a regények hangulatához

Őszintén bevallom, én is örömmel merültem el ebben a fajta lelassulásban és a természet ezernyi felvillanó képében, a Kis-Balaton látványában, a hetven évvel ezelőtti világban. Régen sok minden más volt, valóban. Másképp beszéltek és másként éltek az emberek, mint manapság. A gyermekem furcsállotta – rá is kérdezett –, hogy az idős Matula magázta a tizenéves gyerekeket, és az ifjú szerelmespár, Béla és Kati is magázódtak. A városi népek „urak” voltak, s noha a regény az ötvenes években készült és játszódik, a szereplők sok szokása még a korábbi évtizedek gyakorlatát idézi. Az általános gondolkodásmód is gyakran eltér a maitól.

Olvass tovább →

Evanska Paulo: Szurikáta Mokka meséi – kaland, furfang, összefogás

/ Üveges Szilvia

Minden gyerekben él a vágy, hogy felfedezze a világ titkait, és minden szülőben ott a remény, hogy közben értékeket is adjon neki útravalóul. A Szurikáta Mokka meséi pontosan ezt a kettősséget ragadja meg: miközben izgalmas történetekkel köti le a kicsik figyelmét, játékosan formálja gondolkodásukat és erősíti bennük az összetartás erejét.

A sorozat központi alakja Szikra mester, a híres szurikáta feltaláló, aki sosem fogy ki az ötletekből, ha falubelijei segítségére kell sietni. Unokái – a talpraesett Mokka, a kissé morgós, de vajszívű Morgó és a mindig kíváncsi Elemér – minden alkalommal belecsöppennek a kalandokba, és gyermeki bátorságukkal bizonyítják: a legnagyobb problémák is megoldhatók, ha összefogunk. Az eseményeket azonban rendre megzavarja Para Zita, az örökké ravaszkodó patkány, aki barátaival, Vamzerrel és Hekkerrel, a számítógépes ugróegérrel a mester találmányaira pályázik.

A szurikáták sok gyerek kedvencei

Olvass tovább →

A kisiskolások is nyomozhatnak

/ Üveges Szilvia

A szülők többsége szereti, ha egy mese nem csupán történet, hanem tanít is valamit: akár hasznos gyakorlati tudnivalókat vagy olyan emberi értékeket, amelyeket fontosnak tartunk, és szeretnénk átadni a gyermekeinknek is. Így gondolkodott Evanska Paulo is, amikor nyomozós, „töprengős” történeteket írt az óvodás korosztálynak Bálaháza rejtélyei címmel. Jó hír, hogy a szerző jóvoltából nem csupán az ovisoknak, hanem immár a kisiskolásoknak is részük lehet hasonló izgalmakban és játékos fejtörőkben, ugyanis elindult a 7-11 éves korosztálynak szóló sorozat is Szurikáta Mokka meséi címmel.

Evanska Paulo civilben nyomozóként dolgozik több mint három évtizede. Saját bevallása szerint ez a háttér teszi különlegessé a meséket: a precízen felépített rejtélyek mögött mindig ott bujkál a derű, a humor és a gyermeki fantázia.

A következő posztban ő maga ajánlja Szurikáta Mokka kalandjait – fogadjátok szeretettel.

Olvasás, énidő, advent

/ Üveges Szilvia

Kedves szülők, vajon hányan vagyunk, akik a legnagyobb gondossággal készítjük az adventi naptárat a gyerekeinknek, és közben arra gondolunk, bárcsak nekünk is a meglepetést, a várakozást, a lelassulást, legalább napi néhány percnyi meghittséget jelentene az adventi időszak?

Mit szólnátok egy olyan adventi naptárhoz, amely – kivételesen – nem a gyerekeknek, hanem nekünk, felnőtteknek készült? Nem kerül tízezrekbe, nem hízlal (mert nem édesség van benne, haha 🙂 ), nem egészségtelen, még csak sok helyet sem foglal a lakásban… A Téli ablakok című kötet igazi adventi kalendárium, melyet – a különleges technikának köszönhetően – lapról lapra az olvasó bont ki. Decemberre 26-ig minden nap egy-egy írással lepi meg a gazdáját: novellával, krimivel, verssel. Minden napra pár perc pihenő, lazítás, ünnepi hangulat és énidő.

A borító az ünnepváró hangulatot tükrözi

Olvass tovább →

Otthon nélkül – meseregényben

/ Üveges Szilvia

Régen a szegény legények (néha leányok) és a király, hercegnő, herceg (esetleg grófok és bárókisasszonyok) szerepeltek a mesékben, a mai, modern mesékben pedig  jobbára középosztálybeli családokkal találkozunk. Molnár T. Eszter azonban gondolt egy merészet, és a társadalom perifériájára szorult embereket választotta A Kóbor Szálló című mesekönyve hőseinek. S milyen jól tette! Mert a felolvasás végére nem csupán a középosztálybeli gyermek, hanem jó eséllyel a szülő is másképp tekint az otthontalanokra, mint azelőtt.

Persze mindenki hallott már ilyen-olyan eseteket, de azok távolinak tűntek. A könyv lapjain feltűnő Hetedhét Hugó és a barlangban lakó Búbanya azonban a történet végére kedves ismerőseinkké válnak. Rendes emberek ők, csak kicsúszott a lábuk alól a talaj. A félelmetes Búbanyáról kiderül, hogy egykor ünnepelt énekesnő volt, aki elveszítette a hangját, Hugó pedig egy autóbuszgyárban dolgozott, de az üzem megszűnt, s ezzel odalett Hugó megélhetése is. Nem új történet a felnőttek világában, de mesében mindenképpen szokatlan.

Viszont nagyon fontos, hiszen e különös szereplők segítségével fejlődhet a gyerekek empátiája, érzelmi intelligenciája, kritikai érzéke. Olyan szeletet mutat meg nekik a világból, amelyről sokszor nem szívesen beszélnek a felnőttek. Mindezt olyan kedvességgel, bohósággal és játékossággal, mely tökéletesen illik a kisiskolás korosztály lelkivilágához, érzelmi és értelmi szintjéhez. Nem akar több terhet rájuk tenni, mint amennyit a 6-10 évesek elbírnak.

Ahogy a borító is sugallja, varázslatos történetbe csöppenünk

Olvass tovább →

Evanska Paulo: Mit adhatnak a nyomozós állatmesék a gyerekeknek?

/ Üveges Szilvia

Amikor a kislányom kicsi volt, gyakran észrevettem, hogy egy-egy mese után nemcsak hallgatott – hanem gondolkodott. „És mi lett volna, ha…?”, „Ez a nyom nem is stimmel!” – mondta, és közben csillogott a szeme. Ekkor értettem meg: nemcsak a történetet élvezi, hanem nyomoz. És ekkor született meg bennem az ötlet: olyan meséket írni, amelyekben nemcsak hallgatni lehet – hanem részt venni is.

A nyomozós állatmesék nem csupán tanulságos történetek, hanem valódi kalandjátékok. A gyerek nemcsak követi a hőst, hanem együtt dolgozik vele: gyanakszik, kérdez, újraolvas, és közben olyan képességeket fejleszt, amelyekre egész életében szüksége lesz – figyelem, ok-okozati gondolkodás, megértés, empátia.

A gyerekek együtt nyomozhatnak a hörcsögökkel

Ilyenkor nemcsak a mese kel életre, hanem a gyerek is kíváncsivá válik, bevonódik, gondolkodik. A nyomozós mesék varázsa pontosan ebben rejlik – nem csak a szereplőknek van titkuk, hanem az olvasó is nyomra lelhet.

Evanska Paulo vagyok – rendőrségi nyomozó, meseíró, édesanya. A civil életben a rendőrségen dolgozom, több mint harminc éve. Nem véletlen tehát, hogy az általam írt történetek középpontjában a rejtély és az igazságkeresés áll – de mindig gyereknyelven, szeretettel, játékosan.

Olvass tovább →

Rejtélyes történetek, nyomozás – vendégposzt következik!

/ Üveges Szilvia

Ritka alkalom az Olvass mesét! blogon: vendégposzt következik! Evanska Paulo arról ír, hogyan kezdett nyomozós állatmeséket kitalálni kislányának – ötletéből könyvsorozat született –, és miért érdemes ilyen történeteket felolvasni a gyerekeknek.

Habár nyomozásról van szó, ne gondoljunk komoly, a kicsik számára esetleg ijesztő bűntettekre. A kötetekben sok szerethető állatfigurával, valamint az ovis korosztály számára is „emészthető” esetekkel találkozhatunk, például megdézsmált sajtraktár, illetve eltűnt magok ügyében nyomozhatunk a főhősökkel együtt. Rengeteg bájos illusztráció kíséri a szöveget, életre keltve a mesebeli település lakóit.

Átengedem a szót tehát a szerzőnek, aki hasznos tanácsokkal segíti a szülőket azzal kapcsolatban is, hogyan érdemes feldolgozni egy-egy ilyen sztorit, és hogyan kerekíthetünk belőle remek családi programot.

Fogadjátok szeretettel Evanska Paulo posztját. 🙂

 

Régi hősök modern regényben

/ Üveges Szilvia

Mit mondhat egy huszonegyedik századi gyereknek a görög mitológia? Érdemes-e mesélni neki az Olümposzról, Zeuszról, Pallasz Athénéről és a többiekről? Érdekes lehet ez neki? Szerintem egyértelműen igen a válasz, csak nem mindegy, hogyan tesszük ezt. Csomagoljuk az ősi történeteket emészthető, modern formába, jó adag kalandba – ez nem lesz nehéz – meg némi humorba, és jó eséllyel felkeltjük és fenn is tartjuk a mai kiskamasz kíváncsiságát.

Tasnádi István pontosan ezt tette Helló, Héraklész! című regényében, melyben személyesen a nagy hős féltestvére, Iphiklész mutatja be fivére sztoriját, beleértve a tizenkét mitikus próbatételt. Már a nézőpont is izgalmas, hiszen nem csak az események láncolatát világítja meg ez a szemszög, hanem megtudjuk azt is, mit élt át mindeközben a különleges képességekkel nem rendelkező Iphiklész. Az elbeszélővel alighanem a legtöbb gyerek könnyedén azonosul, hiszen gyanítom, mindenki környezetében van egy nagyobb, ügyesebb, erősebb testvér, unokatestvér, osztálytárs, szomszéd… és még sorolhatnám.

A borító is jelzi, izgalmas könyvet tartunk a kezünkben

Iphiklész lendületesen mesél, villámgyorsan berántva minket az ókori történetbe, a képregényes illusztrációk – Felvidéki Miklós munkája – pedig szépen kiegészítik ezt, ugyanakkor cseppet sem lassítják a befogadást. Így az olvasónak az az érzése, hogy gyorsan halad, ami hamar sikerélménnyel ajándékozza meg a kevésbé gyakorlottakat is. Ebben további nagy segítség – a sok kép mellett – a szellős tördelés.

Olvass tovább →

Senki sem tökéletes

/ Üveges Szilvia

Sokfélék vagyunk, és senki sem tökéletes. El kell fogadnunk magunkat és a többieket a hibáinkkal együtt. Ha röviden kellene összefoglalnom Helen Rutter hosszú című – A fiú, aki mindenkit megnevettetett – ifjúsági regényét, akkor az előbbi két mondattal ragadnám meg a lényegét. Számunkra legalábbis erről szólt ez a vidám, bár néha kissé keserédes történet.

A főszereplő Billy éppen magasabb iskolába lépő kiskamasz. Jópofa, vicces, okos, jószándékú – és dadog. Ez természetesen nagyon zavarja, és tulajdonképpen az egész élete akörül forog, hogyan ne keltsen feltűnést, és hogyan szabadulhatna meg a dadogástól. Már csak azért is, mert imádja a vicceket, és humorista szeretne lenni. De ki látott már dadogó standupost? (Magyarországon történetesen ismerünk ilyet, de könyvünk Angliában játszódik, brit szerző tollából.)

Szóval Billy küzd önmagával, vágyaival, képességeivel, önmagának és másoknak tett ígéreteivel, a felnőttekkel, a bunkó osztálytársával, miközben zajlik az élet körülötte; imádott nagymamáját éppen ezekben a hónapokban veszíti el.

A dombornyomott borítót megérinteni is kellemes

Nem könnyű Billynek lenni. Nem könnyű kiskamasznak lenni. Nem könnyű másnak lenni. Miközben – ahogy haladunk előre a történetben – kiderül, hogy mindenki más, mert nem vagyunk egyformák, és egyikünk sem tökéletes. Még a bunkó osztálytárs sem. (Külön pozitívum, hogy betekintést kapunk abba is, ő miért viselkedik csúnyán a többiekkel. Nem azért, mert így született.)

Olvass tovább →

Retró életérzés hetedikesekkel

/ Üveges Szilvia

Janikovszky Éva munkássága megunhatatlan, és nem csak nekem, de úgy tűnik, az Alfa-generációs gyermekemnek is. 🙂 Mostanság is rácsodálkozom, mennyire megértette felnőttként a kamaszok lelkivilágát – hiába teltek az évtizedek, nem felejtette el, milyen gyereknek, illetve tizenévesnek lenni.

Az elmúlt hónapban A hét bőr című könyvét olvastuk a gyermekemmel, és mindketten imádtuk, hiába tartozunk más generációhoz. A kötetben egy hetedik osztály tanévének krónikáját ismertük meg lazán összefüggő, mégis szerves egészet alkotó, kisebb fejezetekben. Már maga a cím talányos: mi a csoda lehet az a hét bőr? Nem árulom el, de természetesen köze van a szóban forgó osztályhoz. 🙂

Réber László rajzai kiválóan megragadják a hangulatot

Janikovszky Éva elképesztő szeretettel és empátiával fordul a könyvben szereplő csapat tagjaihoz, sőt az egész korosztályhoz. Noha úgy tűnhet, ezek a kamaszok csak tengenek-lengenek, fogalmuk sincs, mit akarnak, és semmi értelme az ötleteiknek, valójában a tanév – és a történet – végére minden a helyére kerül, sőt még a felnőttek elismerését is kivívják. Megérdemlik, hiszen társadalmi munkában parkosítják a lakótelepet, segítik a panelházakban élő időseket, a régi, féltve őrzött tárgyakból kiállítást hoznak létre. Közben persze tanulnak, barátkoznak, és már szerelmek is szövődnek. Ez utóbbi szál azonban éppen csak finoman megjelenik, így a kötet egyáltalán nem válik lányosan romantikussá, teljesen uniszex, fiúk számára is kellően vagány marad.

Olvass tovább →