Szókincs, kaland, szerelem

Mi az a szókincs? Miért fontos, hogy nagy legyen? Mi történik, ha túl kicsi? Mindezekre a kérdésekre választ kaphatnak a kisiskolás és felnőtt olvasók is Bosnyák Viktória meseregényéből, A nagy szókincsrablásból.

A történet nem csupán tanulságos, szórakoztató is. Még én is – aki felolvastam a könyvet – izgatottan vártam a következő fejezetet, mert a szerző olykor meg tudott lepni egy-egy váratlan fordulattal. A cselekmény fiúkat és lányokat egyaránt leköthet: van benne bűnügy és szerelem is, de minden csak olyan arányban, hogy ne billenjen a mérleg nyelve egyik nem javára sem. Így a fiamnak sem volt az a kifogása, hogy ez a mese túl lányos.

A tolvaj tisztességes szakmát választ a mese végén

A kötet rengeteg nyelvi fordulattal, játékossággal és persze sok-sok szinonimával látja el az olvasót, sőt ezek nagy része felolvasva is teljes mértékben érvényesül. Egy-két utalás talán csak az idősebb olvasóknak tűnik fel, ám ez garantálja, hogy közös családi felolvasás során a felnőttek se unatkozzanak.

Olvass tovább →

Vicces nevek, lovagi kalandok

Szeretitek a kalandos meséket? A szerelmes meséket? A lovagos meséket? A gondolkodtató meséket? Jeney Zoltán fantasztikusan jól sikerült meseregénye, a Rév Fülöp egy kicsit mindegyik, és szívből ajánlom kisiskolás kortól mindenkinek. Idősebbek is bátran elkezdhetik, biztosan jól szórakoznak majd. 🙂

Az alkotást egyébként Berg Judit ajánlotta figyelmembe még évekkel ezelőtt, amikor interjút készítettem vele a blogra. A fiam most érkezett el a megfelelő életkorba, karácsonykor a fa alatt találta ezt a művet (is). Nem sokkal az ünnepek után bele is vágtunk, magam is kíváncsian nyitottam ki a könyvet, mivel az ominózus interjú óta több helyről is sok-sok jót hallottam/olvastam erről a meseregényről.

Az elegáns borító remekül megírt meseregényt rejt

A kötetnek már a külseje is egyedi, igényes és elbűvölő. A régi könyvek díszítését idézi a kemény borító, belül pedig iniciáléval indul minden fejezet. (A fiam meg is kérdezte, mi az, így újabb szóval és információval bővült a tudása.) A viszonylag ritkán felbukkanó rajzok – Haránt Artúr munkái – szintén az egykori krónikák illusztrációit juttatják eszünkbe. A minőségi megjelenést tovább emeli a belefűzött könyvjelző, amit én egyébként nagyon szoktam szeretni. 🙂

Olvass tovább →

Te mit kívánnál egy kvantumügynöktől?

Elképzelted már valaha, milyen lenne, ha egy szép (vagy kevésbé szép) napon reggel kinyitnád a házad ajtaját, és odakint a megszokott látvány helyett egy trópusi őserdő fogadna? Vagy szürke homoksivatag? És emiatt aztán nem kellene iskolába vagy munkába menni…

Talán már nem jutnak eszedbe ilyen gondolatok… úgy tízéves korod óta. Pedig milyen jó lenne kicsit álmodozni.

Kertész Erzsi Mindig másnap című könyve éppen ezt a varázslatot adhatja meg a felnőtt olvasónak, sőt a gyereknek is. A kötetet a szüleimtől kapta a fiam néhány hónapja, és édesanyám olvasta fel neki – azóta többször is. (Igen, a felolvasás a nagyszülőknél sem marad el, a nagymamák boldogan vállalják a feladatot.) Én így csak részleteket hallottam belőle egyszer-egyszer, viszont feltűnt a vidám hangulat. Néha anyukám is elnevette magát a szövegen, a gyermekem pedig nagy figyelemmel és láthatóan szintén remekül szórakozva – kacarászva – fülelt. Őszintén megmondom, kíváncsi lettem, és amikor legutóbb a végére értek, kölcsönkértem a könyvet. Elolvastam. Ezúttal csak magamnak, magamban. Én is jól mulattam rajta – előfordult, hogy hangosan felnevettem –, noha nyilvánvalóan nem én vagyok a célcsoport. Ráadásul a sztorit nem csak a fiam találta érdekesnek és izgalmasnak, hanem én is. Szóval nem csodáltam, hogy ez az alkotás sikert aratott.

A borító keltette vidám légkör belül is folytatódik

Olvass tovább →

Micsoda kalandos nyomozás!

Megérkeztünk a puha fedeles, hosszabb, komolyabb – ám ugyanakkor szórakoztató – könyvek világába! Vastag (csaknem háromszáz oldalas), valóban nagyfiús-nagylányos ifjúsági regényt olvastunk az elmúlt hetekben: Kovács Attila írta, a címe pedig Micsoda költözés! Alcímet is kapott: Nyomozás a Pipacs utcában. A történetet én olvastam fel, de mindketten szerettük. 🙂

A történetben két tízéves gyerek – az egyes szám első személyben mesélő fiú, Lali és újdonsült szomszédja, Hédi – kalandokban és izgalmakban bővelkedő megismerkedését, illetve közös nyomozását követhetjük végig. Már a bemutatkozás sem hétköznapi: Lalit egyszerűen kikézbesíti a postás Hédinek. Hogy ez hogyan lehetséges? Kiderül a regényből.

A vidám borító előre jelzi a történet hangulatát

Ízig-vérig mai gyerekekkel találkozunk a könyvben: Lali népes mozaikcsalád tagja, Hédi pedig sokat van egyedül, mert édesanyja gyakran utazik a munkája miatt. Okosak, bátrak, talpraesettek, és használják az eszüket.

Olvass tovább →

Kalandos hajózás a Föld körül

Itt a nyár, az utazások időszaka, de sokan csak álmodhatnak a világjárásról, különösen az utóbbi másfél évben. Persze nem csupán a világjárvány, az anyagi helyzet is nagyban meghatározza, ki milyen távlatokban gondolkodhat, ha útra kelne…

Éppen ezért klassz legalább olvasni nagy utazásokról, főleg, ha sokkal kalandosabbak, mint egy szokványos nyaralás. Olyan izgalmakat megélni, mint Fa Nándornak, amikor egyedül megkerülte a Földet vitorlásával, keveseknek adatik meg. De mivel szerencsére írt róla a könyvet, kicsit mi is a részeseivé válhatunk!

A vidám borító izgalmas utazás történetét rejti

Fa Nándor Kalandjaim a Föld körül című kötetét a közelmúltban olvastuk, és el kell ismernem, mindketten nagyon élveztük: a gyerkőc meg én is. Egyszerre bújik meg benne egy izgalmas ifjúsági regény és egy ismeretterjesztő könyv. Rengeteget tanultunk belőle, én is. Például azt, hogy a Copacabanán, a világ leghíresebb strandján nem érdemes esti sétát tervezni (nem mintha az a „veszély” fenyegetne, hogy belátható időn belül eljutok oda). Vagy azt, hogy a koala meglepően nehéz állat. Vagy azt, hogy Tristan da Cunha szigetén tanácsos a lábunk elé nézni, mert könnyen tehénlepénybe léphetünk. S hogy hol van Tristan da Cunha? A könyvből az is kiderül. Szóval egy komplett földrajzórával is számolhatunk. 🙂

Olvass tovább →

Belépés Rumini kalandos világába

Berg Judit Rumini című kötete néhány éve már a könyvespolcomon van; tulajdonképpen magamnak vettem, mert kíváncsi voltam rá. 🙂 Ha már megvettem, természetesen el is olvastam – s azóta vártam, hogy majd a gyermekemnek is felolvassam, mert egyértelműnek tűnt, hogy tetszeni fog neki.

Nyáron elérkezett ez a pillanat, és egyik este – miután az előzőleg olvasott könyvet befejeztük – én magam javasoltam lefekvés előtti olvasmánynak. A fiam megörült az ismeretlen történetnek, és kíváncsian várta, miről szól majd a mese.

Berg Judit népszerű alkotása nálunk is sikert aratott

A hajósinasnak felcsapott kisegér kalandjait – a terjedelemből adódóan – több estén át, nagyjából két hétig követtük, és valahányszor felfüggesztettük az olvasást – ez rendszerint fejezetek végén következett be –, a fiam hangosan sajnálkozott rajta, s a történet vége felé haladva egyszer meg is jegyezte: „Mindig olyan izgalmas!” Ennél nagyobb dicséret talán nem is kell.

Akárcsak a – szintén Berg Judit írta – Lengemesék esetében, ezúttal is azt vettem észre, hogy a gyermekem nagyon izgul a főszereplőért, és szinte minden idegszálával a mesére figyel felolvasás közben. Teljes kikapcsolás volt számára, tökéletesen beleélte magát a történetbe!

Olvass tovább →

Pöttyös Panni is iskolás lett

Pöttyös Panni, Tamara, Boros Jutka és a rosszcsont Kockás Péter gyerekkori kedvenceim voltak, s habár nem kimondottan az iskolakezdés a témája, a fiam sulis korszakára készülve eszembe jutott a Pöttyös Panni naplója című könyv. Gyerekkoromban sokat olvastam ezt a Szepes Mária-kötetet, amely azóta is ott található a könyvespolcomon, s amely úgy kezdődik, hogy Tamara visszautazik a Szovjetunióba(!), Panni és Péterke pedig nélküle, viszont ugyanabban osztályban kezdik meg az iskolát. Panni naplót vezet kalandjairól, amelyet a terv szerint a tanév végén elküld Tamarának.

Sokszor forgattam ezt a kötetet gyerekkoromban, látszik is rajta

A könyv elején olvashatunk Panniék első iskolai napjáról, és ez a rész az, amiért elővettem és olvasni kezdtem a gyermekemnek ezt a művet. Maguk a naplóbeli kalandok már egyáltalán nem kapcsolódnak az iskolához, ezért úgy gondoltam, ezt csak akkor olvasom fel a fiamnak, ha érdeklődést mutat. Az eleje viszont tetszett neki, s kíváncsi volt a folytatásra, így hát végigolvastuk a könyvet, és jókat kuncogott Kockás Peti aktuális csínytevésén, például azon, amikor a lyukas esernyővel beállt a zuhany alá és elázott, vagy amikor olimpiát rendezett az udvaron, és véletlenül betörte a pinceablakot. Emlékeim szerint gyerekkoromban – Pöttyös Pannihoz hasonló kislányként – elborzadva olvastam Peti állandó rosszalkodását, felnőttkori énem viszont sokkal elnézőbb vele szemben, csak egy eleven és kreatív gyereket látok benne. Sokkal izgalmasabb a személyisége, mint a lányoké, Pöttyös Pannié és különösen a még haloványabb Boros Jutkáé.

Olvass tovább →

Apró dínók az idő forgatagában

Ez nem egy tudományos-fantasztikus mese, ahogy esetleg a címből következtetni lehet, hanem – mint a fenti kép mutatja – mesekönyvajánló. 🙂

A két kis dínó, Trikó és Nyamm karácsonyra érkezett a fiam könyvespolcára. Akkora sikert arattak Berg Judit időutazó dinoszauruszai, hogy tavasszal a sorozat további két darabját – a soron következő köteteket – is megkapta, és mivel azok is hasonlóan népszerűnek bizonyultak, tervezem, hogy meglepem őt a hátralévő részekkel.

Berg Judit mesekönyveit nagyon szeretjük, és a két kis dínó kalandjai sem okoztak csalódást egyikünknek sem. A fiam szerette, hogy a történet dínós, izgalmas és vicces, nekem pedig az igényes szövegen túl az is tetszett, hogy szórakoztatva, észrevétlenül sok mindent tanít a gyereknek.

Trikónak és Nyammnak köszönhetően sokat tanult a fiam a dínókról és a földtörténeti kréta korról (csak nehogy zsírkrétakorként rögzüljön majd benne, ahogy a könyvben humorosan szerepel), a mai Budapestről és a középkorról, illetve Mátyás király udvaráról. Nemrég a hollókői várban járva fel is idéztünk néhány részt: a kiállított pajzsokat nézegetve például emlékeztettem arra, hogy Somának is valamilyen motívum kellett a pajzsára. A mesében felbukkan egy jól ismert történet is, az Egyszer volt Budán kutyavásár, amelyet Soma és a dínók szemszögéből dolgozott be Berg Judit a cselekménybe, és szépen belesimul a könyvbe.

Olvass tovább →

Kalandos utazás a Maszat-hegyen túl

Nagy fába vágtuk a fejszét az őszi hónapokban (és igen, kicsi csúszással most írok róla; vannak még tartozásaim tavalyról): Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című művét vettük le esténként a polcról, bevetettük magunkat Muhi Andris és a pacák világába. Az alkotás műfaja verses meseregény, s mi tagadás, nem könnyű olvasmány – még felnőttnek sem feltétlenül. Igazi, kalandos, ugyanakkor szokatlan formában, rendkívül mívesen megírt és meglehetősen hosszú mesében merülhetünk el.

Pár éve olvastam ezt a művet, akkor még csak a magam örömére és kíváncsiságára. Néhány hónapja elérkezettnek láttam az időt, hogy tegyünk egy próbát, s megnézzem, mit szól hozzá a hatéves fiam. A könyvben rejtőző irodalomtörténeti utalásokat nyilván még nem érti meg, de vajon hogyan fogadja magát a történetet és a számára szokatlan nyelvezetet, olykor-olykor elkalandozó cselekményszövést?

Túl a Maszat-hegyen
Kalandos történet, mókás szereplők, mesteri verselés

Olvass tovább →

A Tejúton túl bicikliztünk

Különleges utazáson jártunk december végén úgy, hogy ki sem mozdultunk a lakásból. E nem mindennapi kalandot Berg Juditnak köszönhetjük, a Mesék a Tejúton túlról című könyve ugyanis ott rejtőzött a karácsonyfa alatt, s az ünnep utáni napokban el is olvastuk.

A kiinduló helyzet ismerős lehet, bárhol, bármikor előfordulhat: egy kisfiú és egy kislány összekap egy játszótéren az előbbi biciklijén. A folytatás azonban már nem hétköznapi: a bringa felszáll a két veszekedővel, és a csillagokba repíti őket. A gyerekek hirtelen a Tejúton túl találják magukat, és valahogy meg kell lelniük a hazafelé vezető utat. Ehhez azonban szükséges békét kötniük és megtanulniuk együttműködni, miközben varázslatos vidékeken járnak, furcsa teremtményekkel találkoznak, és nem egyszer bajba kerülnek.

Mesék a Tejúton túlról
Kaland kalandot követ, miközben a gyerekek megtanulnak együttműködni

Olvass tovább →