Elképzelted már valaha, milyen lenne, ha egy szép (vagy kevésbé szép) napon reggel kinyitnád a házad ajtaját, és odakint a megszokott látvány helyett egy trópusi őserdő fogadna? Vagy szürke homoksivatag? És emiatt aztán nem kellene iskolába vagy munkába menni…

Talán már nem jutnak eszedbe ilyen gondolatok… úgy tízéves korod óta. Pedig milyen jó lenne kicsit álmodozni.

Kertész Erzsi Mindig másnap című könyve éppen ezt a varázslatot adhatja meg a felnőtt olvasónak, sőt a gyereknek is. A kötetet a szüleimtől kapta a fiam néhány hónapja, és édesanyám olvasta fel neki – azóta többször is. (Igen, a felolvasás a nagyszülőknél sem marad el, a nagymamák boldogan vállalják a feladatot.) Én így csak részleteket hallottam belőle egyszer-egyszer, viszont feltűnt a vidám hangulat. Néha anyukám is elnevette magát a szövegen, a gyermekem pedig nagy figyelemmel és láthatóan szintén remekül szórakozva – kacarászva – fülelt. Őszintén megmondom, kíváncsi lettem, és amikor legutóbb a végére értek, kölcsönkértem a könyvet. Elolvastam. Ezúttal csak magamnak, magamban. Én is jól mulattam rajta – előfordult, hogy hangosan felnevettem –, noha nyilvánvalóan nem én vagyok a célcsoport. Ráadásul a sztorit nem csak a fiam találta érdekesnek és izgalmasnak, hanem én is. Szóval nem csodáltam, hogy ez az alkotás sikert aratott.

A történetben egy átlagos magyar család csöppen furcsábbnál furcsább helyzetekbe. Némi tanácstalanság után szerencsére feltalálják magukat, és bátran szállnak szembe a váratlan akadályokkal. Hol őserdő nő a házuk köré, hol másik bolygóra kerülnek, hol egy középkori kikötővárosban ébrednek, hol pedig egy kvantumügynök teljesíti kívánságaikat. (Nekem ez utóbbi az egyik kedvencem részem, és magam is elgondolkodtam azon, mit kívánnék egy ilyen ügynöktől.) S hogy mire juthatunk a kötet végén? Bármi váratlant hozhat a másnap, de együtt, kellő rugalmassággal mindent megoldhatunk.

Érdekes a narráció, az elbeszélő minden fejezet végén kiszól az olvasóhoz, kérdéseket tesz fel neki, további töprengésre, beszélgetésre sarkallva. A célközönség a kisiskolás korosztály. A szellős, laza tördelés, a rövid fejezetek, a könnyen követhető, vidám, ugyanakkor kalandos történet elsősorban az ő igényeikhez igazodik. Ezt a regényt bátran adhatjuk a betűk világában már ügyesen boldoguló, alsós nebuló kezébe, valószínűleg szívesen végigolvassa majd. De – mint a példám igazolja – gyermeklelkű idősebbek is élvezhetik. 🙂

Nagyon tetszettek a párbeszédek, kiválóan követik a különböző korosztályok beszédstílusát, gondolkodásmódját. Egy-két tipikus anyai megnyilvánuláson jót mosolyogtam.

Korbuly Ági karikatúraszerű illusztrációi szintén telitalálatnak bizonyultak. Remekül illenek a szöveg hangulatához, erősítve annak hatását, nagyfiús-nagylányos érzést keltve a kisiskolás olvasóban. Ez utóbbit a puha borítós kivitel is fokozza.

A könyv a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben, a Zseblámpás könyvek sorozatban. Kiváló felolvasásra és önálló olvasásra is az alsós korosztálynak; fiúk és lányok egyaránt szórakoztatónak találhatják.