Szókincs, kaland, szerelem

Mi az a szókincs? Miért fontos, hogy nagy legyen? Mi történik, ha túl kicsi? Mindezekre a kérdésekre választ kaphatnak a kisiskolás és felnőtt olvasók is Bosnyák Viktória meseregényéből, A nagy szókincsrablásból.

A történet nem csupán tanulságos, szórakoztató is. Még én is – aki felolvastam a könyvet – izgatottan vártam a következő fejezetet, mert a szerző olykor meg tudott lepni egy-egy váratlan fordulattal. A cselekmény fiúkat és lányokat egyaránt leköthet: van benne bűnügy és szerelem is, de minden csak olyan arányban, hogy ne billenjen a mérleg nyelve egyik nem javára sem. Így a fiamnak sem volt az a kifogása, hogy ez a mese túl lányos.

A tolvaj tisztességes szakmát választ a mese végén

A kötet rengeteg nyelvi fordulattal, játékossággal és persze sok-sok szinonimával látja el az olvasót, sőt ezek nagy része felolvasva is teljes mértékben érvényesül. Egy-két utalás talán csak az idősebb olvasóknak tűnik fel, ám ez garantálja, hogy közös családi felolvasás során a felnőttek se unatkozzanak.

Olvass tovább →

Faragóéknál még mindig zajlik az élet

Zűrzavaros, hangos csapatnál vendégeskedtünk az ünnepek alatt, és nagyon élveztük: a Mikulás hozta ajándékba a fiamnak a Szeleburdi család történetét, s az év végén ezt a kötetet – Bálint Ágnes alkotását – olvastam fel a gyermekemnek esténként.

Én magam is kíváncsian vártam a nyomtatott verziót, hiszen csak a nyolcvanas évek elején (egészen pontosan 1981-ben) forgatott filmet ismertem, a könyvet még nem olvastam. A filmből például kimaradt a rendszeres feljelentgetés és az ellenszenves Belvíziék költözésének valódi oka is. A nyúlbőr és a Radóval közös nyaralásért véghezvitt tanév végi tanulási maraton szintén. Így a kötet számomra is tudott újat mondani, egyetlen percig sem unatkoztam. De ami még fontosabb, a fiam sem. Remekül szórakozott a kalandokon, nevetett a poénokon, szóval hiába régi ez a könyv, és erősen retró a benne megjelenített világ, mégis teljes mértékben lekötötte a huszonegyedik századi gyereket.

Több mint fél évszázad után is lebilincseli az ifjú olvasókat

Olvass tovább →

Te mit kívánnál egy kvantumügynöktől?

Elképzelted már valaha, milyen lenne, ha egy szép (vagy kevésbé szép) napon reggel kinyitnád a házad ajtaját, és odakint a megszokott látvány helyett egy trópusi őserdő fogadna? Vagy szürke homoksivatag? És emiatt aztán nem kellene iskolába vagy munkába menni…

Talán már nem jutnak eszedbe ilyen gondolatok… úgy tízéves korod óta. Pedig milyen jó lenne kicsit álmodozni.

Kertész Erzsi Mindig másnap című könyve éppen ezt a varázslatot adhatja meg a felnőtt olvasónak, sőt a gyereknek is. A kötetet a szüleimtől kapta a fiam néhány hónapja, és édesanyám olvasta fel neki – azóta többször is. (Igen, a felolvasás a nagyszülőknél sem marad el, a nagymamák boldogan vállalják a feladatot.) Én így csak részleteket hallottam belőle egyszer-egyszer, viszont feltűnt a vidám hangulat. Néha anyukám is elnevette magát a szövegen, a gyermekem pedig nagy figyelemmel és láthatóan szintén remekül szórakozva – kacarászva – fülelt. Őszintén megmondom, kíváncsi lettem, és amikor legutóbb a végére értek, kölcsönkértem a könyvet. Elolvastam. Ezúttal csak magamnak, magamban. Én is jól mulattam rajta – előfordult, hogy hangosan felnevettem –, noha nyilvánvalóan nem én vagyok a célcsoport. Ráadásul a sztorit nem csak a fiam találta érdekesnek és izgalmasnak, hanem én is. Szóval nem csodáltam, hogy ez az alkotás sikert aratott.

A borító keltette vidám légkör belül is folytatódik

Olvass tovább →

Új közös kedvencünk: Nicolas

Új kedvenc született: a kisiskolás Nicolas és haverjai hatalmas sikert arattak a fiamnál.

Kicsit vissza kell szaladnunk az időben: A kis Nicolas nyaral című kötetet általános iskolás koromban én is imádtam, szinte szó szerint rongyosra olvastam, ma már rengeteg lap kijár belőle – de ma is ott van a polcomon. Sőt ötödéves egyetemista koromban az egyetemi könyvesboltban ráakadtam még egy Nicolas-kötetre, és az utolsó félévi jegyzettámogatásomból – amikor tankönyvre már nem volt szükségem – meg is vásároltam a gyerekkori emlékek alapján. A Nicolas-nak gondjai vannak ugyan már nem gyakorolt rám akkora hatást, mint korábban a nyaralós könyv, de ennek az is lehetett az oka, hogy időközben felnőttem. 🙂 Viszont ezzel együtt is szerettem.

A mi köteteink: balra a régebbi, rongyosra olvasott, de még használható könyv

Amikor február végére elfogytak a karácsonyra kapott olvasnivalók, arra gondoltam, talán ideje a fiamnak bemutatni Nicolas-t és barátait. Nicolas-ék jöttek, láttak és győztek, a férjem jegyezte meg, hogy könyv még nem volt ekkora hatással a gyermekünkre, aki lefekvéskor is Nicolas-ék aznap olvasott kalandjairól beszélt. Korábban ilyen – hogy a hallott történetről áradozik az apjának és nekem is – még nem fordult elő. A hatás mindkét kötet esetében ugyanaz volt, és amikor a második végére értünk, a fiam nagyon sajnálta, hogy nincs belőle több. Utánanéztem, de sajnos jelenleg nem lehet kapni Nicolas kalandjait magyarul (pedig vannak további részek), legfeljebb antikvár kötetekre vadászhatunk, vagy majd megnézzük a könyvtárban, ha egyszer újra eljutunk oda.

Az alkotásokat a francia Sempé–Goscinny szerzőpáros jegyzi, Jean-Jacques Sempé készítette az illusztrációkat, René Goscinny (képregényíró és humorista, neki köszönhetjük Asterixet és Lucky Luke-ot is) írta a szöveget.

A történetek viccesek, vagányak, szókimondóak; jellemző, hogy nem púderezik szebbre a világot a valóságosnál; vagyis apa és anya gyakran összekapnak, a felnőttek sokszor idegesek, a fiúk és a lányok pedig nem jönnek ki egymással.

Olvass tovább →

A csodálatos telefonkagyló

A csodálatos telefonkagyló akár egy mese címe is lehetne, de ez most egy könyvajánló poszt, hiszen a varázserejű telefonkagylóról már írtak mesét, sőt könyvet is. Milos Macourek Matyi és Sári az iskolában című kötetében a két címszereplő segített megtalálni egy idős úrnak a szemüvegét, aki hálája jeléül nekik ajándékozott – egy telefonkagylót. A két iskolás gyerek első pillanatban természetesen nem értette, mihez kezdhetne az eszközzel, ám hamarosan kiderült, fantasztikus szerkezet került a birtokukba, amely a legelképesztőbb kívánságaikat is teljesíti…

Te mit kívánnál, ha kapnál egy ilyen csodálatos masinát? Biztosan nem azt, hogy a szomszéd kutyából emberfiút csináljon, hogy aztán elkísérhessen benneteket az iskolai kirándulásra, mint ahogy azt sem, hogy ellátogathass a jégkorszakba megtudni, sütötték vagy főzték-e a mamutot. Matyi és Sári azonban többek között ezekre az ötletekre használta a telefonkagylót.

Már a borító is vidám hangulatot ígér – a könyv pedig be is váltja várakozásunkat

Az elbeszélő pontosan úgy mesél nekünk, ahogyan azt egy élénk fantáziával rendelkező gyerek tenné az ő észjárásával. S nem csak a tartalom, hanem a szöveg stílusa is pontosan ezt tükrözi, a hosszú, egyetlen lendülettel letolt, sokszorosan összetett mondatok, amelyek rendszerint az és kötőszóval kezdődnek – mintha egy lelkesen hadaró gyereket hallgatnánk.

Olvass tovább →

A tanulságos mese mulatságos is lehet

Ha szórakoztató és szép mesekönyvet keresel két-három-négy éves csemetének, Vlagyimir Szutyejev Vidám mesék című kötete remek választás. Sokan emlékezhetnek rá gyerekkorukból, nekem nem volt meg, így megvettem a kisfiam harmadik születésnapjára. Azóta a kedvencei közé tartozik.

Vlagyimir Szutyejev neve ismerősen csenghet: ő illusztrálta A sün, akit meg lehetett simogatni című könyvet. A Vidám meséket azonban nemcsak rajzolta, hanem ő is írta. A történetek főszereplői többnyire állatok – gyakran emberi tulajdonságokkal felruházva –, de találunk köztük hóembert és furfangos ceruzát is.

A Vidám mesék egyszerre szórakoztató és tanulságos
A Vidám mesék egyszerre szórakoztató és tanulságos

Olvass tovább →