Ha szórakoztató és szép mesekönyvet keresel két-három-négy éves csemetének, Vlagyimir Szutyejev Vidám mesék című kötete remek választás. Sokan emlékezhetnek rá gyerekkorukból, nekem nem volt meg, így megvettem a kisfiam harmadik születésnapjára. Azóta a kedvencei közé tartozik.
Vlagyimir Szutyejev neve ismerősen csenghet: ő illusztrálta A sün, akit meg lehetett simogatni című könyvet. A Vidám meséket azonban nemcsak rajzolta, hanem ő is írta. A történetek főszereplői többnyire állatok – gyakran emberi tulajdonságokkal felruházva –, de találunk köztük hóembert és furfangos ceruzát is.
Nagy erénye a könyvnek, hogy egészen rövid, egyszerű cselekményű mesékkel indul, s ahogy haladunk előre, egyre hosszabb a szöveg, bonyolultabb a történet. Éppen ezért már kétéveseknél is bátran próbálkozhatunk vele: az első két mesét – ahol a képek alatt csupán egy-két mondat van – már ők is élvezni fogják. Aztán – ahogy nőnek – haladhatunk előre a kötetben. A fiam három és fél éves, mi már az egész könyvet többször elolvastuk.
A kisfiam legnagyobb favoritja egyébként a Miau című mese volt; nem számoltam, de alighanem ezt kérte legtöbbször. Gyakran el is játszottuk a történetét – néha még mindig kéri. Később az Okoska-botocskát kedvelte meg, s a nyári erdei kiránduláson is ilyen botot kerestünk és cipeltünk magunkkal. 🙂
A kötet együttműködésre és gondolkodásra sarkallja a gyerekeket; némelyik mese végén töprengést igénylő kérdéssel fordul a kis olvasóhoz, és található benne egy fekete-fehér oldal, ahol színezésre biztat. A történetek tanulságosak, de nem szájbarágós módon, és felnőttként olvasva sem mennek az agyamra, ellenkezőleg, humorosnak és szórakoztatónak találom őket.
Ez itt nem a reklám helye, de karácsonyra tényleg remek ajándék lehet kisgyerekeknek!