Egy régi kedvenc anya könyvespolcáról

Gyerekkorom egyik kedvenc könyve volt A sün, akit meg lehetett simogatni. Sokat forgattam iskolásként is, amikor már önállóan olvastam. Aranyosak a mesék, kedvesek a rajzok, szerethetőek a figurák. Ma is ott van a könyvespolcomon. Nem meglepő módon vannak lapok, amelyek már kijárnak belőle…

A sün, akit meg lehetett simogatni
A sün, akit meg lehetett simogatni – az enyémen már meglátszanak az évek és a gyakori lapozgatás. 1983-as kiadás

Két-három hónappal múlt el hároméves a fiam, amikor arra gondoltam, megpróbálkozhatunk ezzel a kötettel, talán már elbír annyi szöveget a képek mellett, amennyi ebben a könyvben van. Így egyik alkalommal ezt vettem le a polcról. Nagy sikert aratott! A kisfiam nagyon megszerette, hetekig csak ezt olvastuk. Először a két struccfióka, Fuj és Pfuj történetét kérte újra meg újra, majd a több mesében felbukkanó kiskutya, Csahos lett a favorit. Utóbbinak a Lego Duplo-dobozban is megtalálta az alteregóját, azóta a sötét színű kutyus Csahos, aki hol cicát keres, hol lámpát szerel – épp milyen feladatot szán neki játék közben. 🙂

Mihail Pljackovszkij történetei mulatságosak, szórakoztatóak, ugyanakkor úgy tanulságosak, hogy mégsem szájbarágósak. Felnőttként is élvezettel olvasom őket. Vlagyimir Szutyejev gyönyörű illusztrációi méltó kísérői a szövegeknek, a rajzokon szinte életre kelnek a szereplők – akik ugyan kivétel nélkül állatok, de nagyon is emberi tulajdonságokkal.

Ma is kaphatóak ezek a mesék, de két kötetre bontva láttam őket a könyvesboltban: A sün, akit meg lehetett simogatni és A nyúl, aki senkitől sem félt. (Változatlanul a Móra Könyvkiadó gondozásában.) Annyi előnye van ennek a jelenlegi formátumnak a régi kiadással szemben, hogy kisebbek a könyvek, és így könnyebb a kezünkben tartani vagy magunkkal vinni őket.