Megint elszaladt egy esztendő, és szerencsére 2022-ben is sok remek könyvet olvastunk a fiammal. Ő most már önállóan is kézbe veszi a könyveket, jelenleg a Rumini második részét gyűri, az elsőt még nyáron olvasta. Böngészett képregényeket, és több más kötet mellett néhány Geronimo Stilton-kalandot is „elfogyasztott”. Ennek ellenére a közös esti felolvasások sem maradhattak el, és néhány közös kedvencet is találtunk.
Íme, néhány közös favoritunk az elmúlt évből – a válogatás, mint mindig, természetesen ezúttal is szubjektív.
Minden ajándékot beszereztetek karácsonyra? Vagy hiányzik még valami? Nálunk mindig van néhány kötet is a karácsonyfa alatt, hiszen az ünnep remek alkalom arra, hogy szuper kiadványokkal gyarapítsuk a házi könyvtárunkat.
Ha még jól jönne egy-két könyv a fa alá, hadd ajánljak néhányat az utóbbi időben általunk olvasottak közül, elsősorban az óvodás-kisiskolás korosztálynak.
Mit mond egy klasszikus, csaknem száz éve született ifjúsági regény egy mai gyereknek? Érdemes ezeket megmutatni, felolvasni a huszonegyedik században? Ez a kérdés is foglalkoztatott, amikor néhány hete a fiammal elővettük Erich Kästner A repülő osztály című regényét.
Az ismert német szerzőtől gyerekkoromban csak A két Lottit olvastam, ez a nyáron vásárolt alkotás teljesen ismeretlen volt számomra is, így kíváncsian vágtam bele. A történet viszonylag sokára, hosszú felvezetés – kétrészes előszó – után indult, ám az eleje sem bizonyult unalmasnak. Erich Kästner ebben a könyv megírásáról mesél, és tényleg szó szerint mesél – így majdnem annyira olvasmányos és szórakoztató, mint maga a sztori. Kiváló humorát is megcsillogtatja ezeken az oldalakon. Tény, egyikünk sem unatkozott közben.
Aztán kibontakozott a nagyjából kilencven évvel ezelőtti, gimnazista fiúkról szóló történet, mely ráadásképpen a karácsony előtti napokban játszódik, így már advent kezdete előtt ünnepi hangulatba kerültünk. A cselekmény izgalmas, fordulatos, és ami különösen meglepett, hogy olyan, ma is aktuális, sőt divatos problémákat boncolgat, mint például az iskolai bántalmazás vagy a gyerekek felé szeretettel és megértéssel forduló tanár alakja.
A borítón lévő kép már előre jelzi a fiúsabb témát
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vagány királylány, aki nem elégedett meg a könyvízű tudással, hanem útnak eredt, hogy felfedezze Harmónia teljes birodalmát és megtalálja a hangját. Közben bejárta Folkia, Impró, Poppia és Klasszika vidékét, megismerkedett ezek népével és zenéjével. És nem csak ő, mi is, miközben olvastuk a kalandjait.
Tarr Ferenc Harmónia, a zenék birodalma című könyve egyszerre nagyon szórakoztató és ismeretterjesztő jellegű. Vagy mondhatnám úgy is, ilyen szórakoztató ismeretterjesztő könyv ritkán kerül a kezünkbe. Miközben fordulatos, izgalmas sztorit követünk, rengeteg zenei fogalommal, hangszerrel és zeneszámmal ismerkedhetünk meg. A háttérinformációk a margóra kerültek, így nem zavarnak minket a történet olvasása közben, ugyanakkor bármikor megnézhetjük egy-egy szakkifejezés magyarázatát – vagy később is visszalapozhatunk.
A figyelemfelkeltő borító hasonlóan részletgazdag tartalmat rejt
Nem értek a zenéhez, de laikusként alaposnak, mindazonáltal jól érthetőnek találtam a leírásokat, illetve az egyes területek bemutatását. Teljességre nyilván nem törekedhetett a szerző, hiszen hatalmas témát ölel fel, de be- és áttekintésre tökéletes ez a könyv. Én magam is sokat tanultam belőle, például olyan hangszerekkel is találkoztunk, amelyekről az életben nem hallottam még.
Kedves szülők, emlékeztek Pumuklira? Gyerekkorom egyik népszerű mesefigurája volt, csintalan kobold lobogó vörös hajjal, aki Eder mester asztalosműhelyében élt, szeretett rímekben beszélni, és mindenféle tárgyakat eldugott. Nyáron a fiammal egy könyvesboltban ráakadtunk a kalandjaiból készült kötetre – Ellis Kaut Pumukli és Eder mester című alkotására –, és természetesen nem hagyhattuk ott. Az egyedi, vidám borító a karakteres, színes Pumuklival a gyerekemnek is megtetszett.
A borító egyedi színvilágú, szép és figyelemfelkeltő
Kíváncsian lapoztam bele magam is a könyvbe, amiből a történet kezdetét, Pumukli felbukkanását a műhelyben, valamint első csetléseit-botlásait ismerhetjük meg, például az iskolai kalandjait. A kiadvány olyan epizóddal zárul, amelyre én nem emlékszem: Pumukli szekrényének sorozatgyártási jogát jó pénzért megvásárolta egy gazdag gyáros. Mindenesetre az ötletet érdekesnek találtam, mint ahogy azt is, mit csinál Pumukli a pénzzel, illetve az abból kapott ajándékkal. Tanulságos volt, mihez kezdhet egy aranyórával vagy egy hegynyi csokoládéval…
Kavics (rendes nevén Kiskő Ambrus) átlagos nyolcéves gyerek, aki szeretne barátokat szerezni új otthonában, a lakótelepen, ahová a hegyről költözött le mindig elfoglalt szüleivel. Kavicsra gyakran egyik szomszédjuk, Nénike vigyáz, aki szerint a kisfiú a világ legrosszabb gyereke. Pedig Kavics tele van jó szándékkal, csak valahogy mindig rosszul sülnek el a dolgok…
A Kavicsról szóló meseregény, Nagy Katalin alkotása egy generáció kedvence volt a hetvenes-nyolcvanas években, film is készült belőle. Ez utóbbit láttam, valamelyest emlékszem is rá, a könyvet viszont most olvastam először, miután édesanyám már többször felolvasta a fiamnak, és minden alkalommal nagy sikert aratott, a kedvencei közé tartozik. Így elkértem én is, mert kíváncsi voltam rá. Nem okozott csalódást nekem sem. A kötet szórakoztató, humoros, mégis olykor elgondolkodtató, s természetesen teljes mértékben retró. Nekem nosztalgia, a fiataloknak korkép szüleik gyerekkoráról. Jómagam is rácsodálkoztam, mennyivel szabadabbak voltak a gyerekek harminc-negyven évvel ezelőtt, pedig én még benne éltem…
A borító egyszerre vidám és modern, remek kedvcsináló
Nagy Katalin kiválóan belelát Kavics – és a korosztálya – lelkébe. A gyerekeket pedig ma is foglalkoztatja a barátság és a beilleszkedés témaköre, és ma is vágynak szüleik figyelmére, a velük töltött minőségi időre. Imádtam Kavics logikáját és ötleteit, mert saját egykori gondolkodásmódomat juttatta eszembe. A fiam is megkedvelte a főhőst és társait, ő maga kérte többször felolvasni ezt a könyvet. Tegyük hozzá, kimondottan szereti a retró ifjúsági regényeket.
Könnyed olvasmányt keresel kisiskolásodnak a nyárra, hogy játszva gyakorolhasson? Sok jó, kezdő olvasóknak szóló könyvet ajánlottam már a blogon (például itt), de egy műfaj eddig kimaradt, pedig annak idején magam is szívesen vettem kezembe ilyen kiadványokat: nevezetesen a képregényekről van szó. Nem voltam az a megszállott típus, aki lelkesen gyűjtögette ezeket a füzeteket, de ha úgy adódott, szívesen olvastam ezeket a vicces vagy izgalmas történeteket.
Körülnéztem a saját polcainkon, milyen képregényeket találok a saját gyermekemnek – ezeket ajánlom is, egy-két megjegyzéssel fűszerezve. Mivel sok a kép, kevés a szöveg, és nem túl vaskos a terjedelem, talán a nehezebben vagy kevésbé szívesen olvasó gyerekek is bátrabban nekifognak ezeknek a füzeteknek.
Természetesen együtt is olvashatjuk a gyerkőccel, ha még nem ismeri eléggé a betűk világát: felolvashatjuk neki, az ujjunkkal jelezve, hol járunk, vagy követheti a szemével a sorokat. Hátha legközelebb egyedül is kedvet kap hozzá… A már ügyesebben olvasó kisiskolások pedig önállóan is belekezdhetnek, várhatóan gyors sikerélményben lesz részük.
Mi az a szókincs? Miért fontos, hogy nagy legyen? Mi történik, ha túl kicsi? Mindezekre a kérdésekre választ kaphatnak a kisiskolás és felnőtt olvasók is Bosnyák Viktória meseregényéből, A nagy szókincsrablásból.
A történet nem csupán tanulságos, szórakoztató is. Még én is – aki felolvastam a könyvet – izgatottan vártam a következő fejezetet, mert a szerző olykor meg tudott lepni egy-egy váratlan fordulattal. A cselekmény fiúkat és lányokat egyaránt leköthet: van benne bűnügy és szerelem is, de minden csak olyan arányban, hogy ne billenjen a mérleg nyelve egyik nem javára sem. Így a fiamnak sem volt az a kifogása, hogy ez a mese túl lányos.
A tolvaj tisztességes szakmát választ a mese végén
A kötet rengeteg nyelvi fordulattal, játékossággal és persze sok-sok szinonimával látja el az olvasót, sőt ezek nagy része felolvasva is teljes mértékben érvényesül. Egy-két utalás talán csak az idősebb olvasóknak tűnik fel, ám ez garantálja, hogy közös családi felolvasás során a felnőttek se unatkozzanak.
Tudod, kik voltak az olmékok? Hol, mikor és hogyan éltek? Megmondom őszintén, nekem fogalmam sem volt, de aztán megismertem őket a fiam egyik könyvéből. Tipikus példája annak, hogy a gyerekkönyvekből a felnőttek is tanulhatnak. 🙂
De kezdjük az elején. Ben Hubbard Így éltünk a régi időkben című könyvét még az elmúlt esztendő végén kapta a gyermekem, és a téli időszakban olvastuk. Az őskortól a kora középkorig mutatja be, hogyan éltek a gyerekek (és persze a hozzájuk tartozó felnőttek, illetve civilizáció is) több ezer vagy több száz évvel ezelőtt. Milyen házakban laktak, milyen ételeket ettek, milyen játékaik voltak – a szöveget természetesen rengeteg kép kíséri. Christiane Engel remek illusztrációi segítenek elképzelni a régi városokat, öltözékeket, tárgyakat.
A mozgalmas és vidám borító színvonalas kiadványt rejt
A főszereplő gyerekek látványos tartalomjegyzékben mutatkoznak be a könyv elején. Nagyon szerettük az időegyenest, amely segített korban elhelyezni az adott civilizációkat, ehhez minden fejezet előtt visszatértünk. Szintén hasznos a kiadvány végén található szószedet, amely a kötetben előforduló fontosabb fogalmak jelentését foglalja össze. A tájékozódást tárgymutató is támogatja.
A mesekönyvemről és a közös munkáról írt bejegyzést blogján a szerkesztőm, Nádasi Krisz. A posztban kiderül néhány kulisszatitok a kötet születéséről, sőt azt is elárulom, mi adta a kezdőlökést a régóta tervezett-dédelgetett kiadáshoz. Emellett az érdeklődők elolvashatják a három mesét tartalmazó kötet egyik történetét. Szívből ajánlom tehát az írást, még egyszer a link: itt megtalálhatjátok.
A kötet három mesét és Bécsi Bella gyönyörű illusztrációit tartalmazza