Mit keresnek a három év alatti kicsiknek szóló könyvek, böngészők egy elsős – immár a nyolcadik életévét töltő – gyerek könyvespolcán?
Nos, nem (csak) azért, mert sajnálom elajándékozni/eladni őket. Nem is azért, hogy ne legyen üres a polc a szobájában – éppen ellenkező a helyzet, tele vannak a polcok; ha új játékot vagy könyvet kap, mindig rendezkedni kell kicsit, hogy minden elférjen. S nem is az unokámnak szeretném eltenni őket. 🙂
Elárulom a megoldást: azért táboroznak még ezek a könyvek a fiam polcán, mert remekül lehet a segítségükkel gyakorolni az olvasást. Hiszen kevés szöveget tartalmaznak, és azok általában nagy betűvel vannak szedve. A mondatok egyszerűek, nélkülözik a nehezen érthető, bonyolult szavakat és szerkezeteket. Vagyis nem csupán egy három év alatti kisgyermeknek ideálisak, hanem egy kezdő, az önálló olvasás világába most érkező elsősnek is remek gyakorlóterepet kínálnak.
Ezek az egyszerű szövegű könyvek remek terepei a gyakorlásnak
Új kedvenc született: a kisiskolás Nicolas és haverjai hatalmas sikert arattak a fiamnál.
Kicsit vissza kell szaladnunk az időben: A kis Nicolas nyaral című kötetet általános iskolás koromban én is imádtam, szinte szó szerint rongyosra olvastam, ma már rengeteg lap kijár belőle – de ma is ott van a polcomon. Sőt ötödéves egyetemista koromban az egyetemi könyvesboltban ráakadtam még egy Nicolas-kötetre, és az utolsó félévi jegyzettámogatásomból – amikor tankönyvre már nem volt szükségem – meg is vásároltam a gyerekkori emlékek alapján. A Nicolas-nak gondjai vannak ugyan már nem gyakorolt rám akkora hatást, mint korábban a nyaralós könyv, de ennek az is lehetett az oka, hogy időközben felnőttem. 🙂 Viszont ezzel együtt is szerettem.
A mi köteteink: balra a régebbi, rongyosra olvasott, de még használható könyv
Amikor február végére elfogytak a karácsonyra kapott olvasnivalók, arra gondoltam, talán ideje a fiamnak bemutatni Nicolas-t és barátait. Nicolas-ék jöttek, láttak és győztek, a férjem jegyezte meg, hogy könyv még nem volt ekkora hatással a gyermekünkre, aki lefekvéskor is Nicolas-ék aznap olvasott kalandjairól beszélt. Korábban ilyen – hogy a hallott történetről áradozik az apjának és nekem is – még nem fordult elő. A hatás mindkét kötet esetében ugyanaz volt, és amikor a második végére értünk, a fiam nagyon sajnálta, hogy nincs belőle több. Utánanéztem, de sajnos jelenleg nem lehet kapni Nicolas kalandjait magyarul (pedig vannak további részek), legfeljebb antikvár kötetekre vadászhatunk, vagy majd megnézzük a könyvtárban, ha egyszer újra eljutunk oda.
Az alkotásokat a francia Sempé–Goscinny szerzőpáros jegyzi, Jean-Jacques Sempé készítette az illusztrációkat, René Goscinny (képregényíró és humorista, neki köszönhetjük Asterixet és Lucky Luke-ot is) írta a szöveget.
A történetek viccesek, vagányak, szókimondóak; jellemző, hogy nem púderezik szebbre a világot a valóságosnál; vagyis apa és anya gyakran összekapnak, a felnőttek sokszor idegesek, a fiúk és a lányok pedig nem jönnek ki egymással.
Szerelem, varázslat, királylány, boszorkány, szegény legény – igazi tündérmese „kellékei”. A Szegény Dzsoni és Árnika viszont jóval több ennél. Ahogy Lázár Ervin könyveinél már megszokhattuk, a mese sorai között az élet olyan alapvető kérdései bújnak meg, amelyekre az emberiség ősidők óta keresi a válaszokat. A Szegény Dzsoni és Árnika azonban mindezt úgy teszi, hogy egyetlen pillanatra sem zökkent ki minket a meséből, egyetlen percig sem érezzük didaktikusnak. Az önmagán túlmutató, de sosem szájbarágós mondanivaló lehet az oka annak, hogy gyerek és felnőtt egyaránt élvezi a történet minden sorát.
Kedves ismerősünk ajánlotta figyelmembe ezt az általam korábban nem ismert alkotást akkor, amikor egy másik Lázár Ervin-műről, a Bogármeséről tettem közzé bejegyzést. (Még egyszer köszönjük, Éci! 🙂 ) Karácsonyra megérkezett hozzánk ez a könyv, és az ünnepek utáni időszakban el is olvastuk. Mindketten szerettük: a fiam is, meg én is.
Dzsoni vándorlegényként hódította meg Árnika szívét
Noha egy szerelmespár történetéről van szó, a főszereplőknek izgalmas, vidám kalandokat kell átélniük, míg egymáséi lehetnek, így a fiam egyetlen pillanatra sem tiltakozott, hogy ez „lányos” mese lenne…
A csodálatos telefonkagyló akár egy mese címe is lehetne, de ez most egy könyvajánló poszt, hiszen a varázserejű telefonkagylóról már írtak mesét, sőt könyvet is. Milos Macourek Matyi és Sári az iskolában című kötetében a két címszereplő segített megtalálni egy idős úrnak a szemüvegét, aki hálája jeléül nekik ajándékozott – egy telefonkagylót. A két iskolás gyerek első pillanatban természetesen nem értette, mihez kezdhetne az eszközzel, ám hamarosan kiderült, fantasztikus szerkezet került a birtokukba, amely a legelképesztőbb kívánságaikat is teljesíti…
Te mit kívánnál, ha kapnál egy ilyen csodálatos masinát? Biztosan nem azt, hogy a szomszéd kutyából emberfiút csináljon, hogy aztán elkísérhessen benneteket az iskolai kirándulásra, mint ahogy azt sem, hogy ellátogathass a jégkorszakba megtudni, sütötték vagy főzték-e a mamutot. Matyi és Sári azonban többek között ezekre az ötletekre használta a telefonkagylót.
Már a borító is vidám hangulatot ígér – a könyv pedig be is váltja várakozásunkat
Az elbeszélő pontosan úgy mesél nekünk, ahogyan azt egy élénk fantáziával rendelkező gyerek tenné az ő észjárásával. S nem csak a tartalom, hanem a szöveg stílusa is pontosan ezt tükrözi, a hosszú, egyetlen lendülettel letolt, sokszorosan összetett mondatok, amelyek rendszerint az és kötőszóval kezdődnek – mintha egy lelkesen hadaró gyereket hallgatnánk.
Virág helyett gyerekkönyvet kaptam a névnapomra: A lány, aki szavakkal varázsolt című kötetben található mese azonban valójában nagyon is igaz történet, Szabó Magda életének fő állomásait mutatja be a fiatal olvasóknak. Mivel Szabó Magda a kedvenceim közé tartozik, s debreceniként különösen büszke vagyok a munkásságára, ennek az ajándéknak jobban örültem, mintha egy hatalmas virágcsokorral leptek volna meg. Már abban a pillanatban kíváncsi lettem erre a könyvre, amikor először hallottam róla. Természetesen aztán a fiamon is teszteltem. 🙂
A rajzok egyenrangú társai a szövegnek ebben a bájos kötetben
A Kertész Edina által írt mese úgy tárja elénk a népszerű írónő életét, mely átíveli a viharos huszadik századot, hogy a történet egy mai kisiskolás számára is befogadható legyen. A szöveg kedves, a történet könnyen követhető, a nehéz pillanatokból csak annyit villant fel, amennyi feltétlenül szükséges, de nem terheli a gyerekeket olyan részletekkel, amelyek megemésztéséhez jó eséllyel több történelmi ismeret és élettapasztalat kell. Takács Viktória rajzai rendkívül bájosak, betekintést engednek a száz évvel ezelőtti életbe. A képek ugyanakkor nem csupán kiegészítői, hanem egyenrangú társai a szövegnek.
A kötet végén egy színes, látványos idővonal összegzi Szabó Magda életének fordulópontjait és könyveinek megjelenési dátumát; ezt még az életművet viszonylag jól ismerőként is hasznosnak és szemléletesnek találtam.
Vajon hogyan ünnepelhették a karácsonyt a régi korok gyermekei? Nekik is volt karácsonyfájuk? Ha ez a kérdés már nálatok is felvetődött, akkor biztos szívesen olvassátok majd Wéber Anikó könyvét, a Hanga régi karácsonyait. Az én fiam karácsonyi ajándékként kapta, és az ünnep utáni időszakban került rá sor.
Hanga nem egy kislány, ahogy a gyermekem elsőre gondolta, hanem egy hópehely (igaz, hópehelylány). A kötet elején újoncként érkezik a földre, első útja a modern Budapestre vezeti, majd egy idősebb társa felvilágosítja, hogyan tud más korokba is eljutni. Amikor elolvad, visszakerül a felhőre, majd újra leszállhat egy újabb havazás alkalmával, Hanga pedig kihasználja a lehetőséget, hogy megismerkedjen a múlttal.
A borító már sejteti a múltba (is) kalauzoló kötet hangulatát
Hangának köszönhetően bekukkanthatunk Ferenc József és Erzsébet királyné gödöllői kastélyába, Andrássy Gyula gróf birtokára, Szendrey Júlia otthonába és egy kis faluba is. Hanga mindenhol összebarátkozik a gyerekekkel, és nekünk is megmutatja az adott kor és hely karácsonyi szokásait – mert ezekben a történetekben mindig az ünnepre érkezik meg. (Bár ennyiszer lenne most is fehér karácsonyunk!)
Mennyit tudsz a vikingekről? Én azt hittem magamról, hogy valamennyit. Aztán rájöttem, hogy szinte semmit. Mindezt egy gyerekeknek készült könyvnek köszönhetően.
De kanyarodjunk vissza a történet elejére! Ősszel olvastuk a gyerekemmel Varró Dániel A szomjas troll című könyvét, amelyben a viking világ és mitológia főszerepet kapott. Magam igyekeztem elmagyarázni a gyerekemnek olvasás közben, mi az a Valhalla, meg egyáltalán kik voltak azok a vikingek. Aztán egyik nap észrevettem egy Facebook cserebere-csoportban a barátnőm posztját, amelyben fiai már nem használt gyerekkönyvei közül kettőt cserére kínált fel. Az egyik kötet a 100 állomás – 100 kaland sorozat Vikingek című kötete volt. (A másik az Indián népmesék.) Mivel első körben nem keltek el a könyvek, szóltam a barátnőmnek, hogy minket érdekelnének. Másnap el is hoztuk őket tőlük, ezúton is még egyszer köszönjük. 🙂
Izgalmas, kevésbé ismert világba nyerhettünk betekintést
Szóval ha már így alakult, belevetettük magunkat a viking világgal való ismerkedésbe. A sorozatnak több témakörben jelentek meg kötetei, mi még egyikkel sem találkoztunk, a Vikingek volt az első.
A Cvikkedli egyszerre könnyed, bájos, mégis egyedi és tartalmas mese. Ha elárulom azt is, hogy Janikovszky Éva a szerzője, akkor már nem is kérdés, hogyan lehetséges ez – hiszen tőle pontosan ezt szoktuk meg a többi könyvében is.
A Cvikkedli az én polcomon tanyázott, de már felnőttként vásároltam – őszintén szólva nem is emlékszem, hogyan, mikor vagy miért. A Csipike és A szomjas troll közelében található, és amikor ezeket befejeztük, megakadt rajta a szemem, és én javasoltam a gyerekemnek esti (fel)olvasmánynak. A történetet ismertem, ugyanis a könyvecskét már olvastam korábban.
Az is kiderül, ki az ablakban ülő, szomorú hölgy
A kötetben egyetlen hosszabb (de nem nagyon hosszú) mese található, ha több nekifutásra olvassuk fel, akkor érdemes megtalálni azokat a pontokat a szövegben, ahol könnyen letehető, majd hasonlóképpen egyszerűen felvehető a sztori fonala. Főhősünk, az iskolás Dani talál egy régi fotót, amelyen egy szivarozó, cvikkert viselő úriember látható, aki – fényképtől váratlan módon – mozgatja az orrát. Dani nyomozni kezd, de eleinte senki nem tudja a családban, ki a képen szereplő férfi. Dani azonban nem adja fel… és végül nemcsak az derül ki, ki van a fotón, hanem a sorsát is sikerül megnyugtatóan elrendezni.
Bár a 2020-as év sok tekintetben nagyon más volt, mint amire számítottunk, idén is sokat olvastunk a fiammal. Azaz pontosabban sokat olvastam fel a fiamnak, hiszen önállóan még nem megy neki, habár már elkezdte a barátkozást a betűkkel, és látva fejlődését, talán tavasszal már egyedül is megpróbálkozik egy-egy egyszerűbb kötettel. (Persze ha több idő kell neki, mint ahogy most gondolom, az is rendben van.)
Ebben az esztendőben is voltak nagy kedvenceink, ezekből állítottam össze egy rövid, ötös toplistát. Nézzük, mely könyveket olvastuk idén a legszívesebben – természetesen mindegyiket többször is.
Amikor ősszel a Csipikét olvastam a fiamnak, egyik alkalommal véletlenül egy másik, hasonló formájú és méretű könyvet vettem le a polcról: Varró Dánieltől A szomjas trollt. Gyorsan vissza is tettem ezt a kötetet, és lekaptam Fodor Sándor meséjét, ám a gyerkőc megjegyezte magának az esetet, és amikor a Csipikét napokkal később befejeztük, azt kérte, hogy ezúttal a véletlenül előhúzott könyvet olvassuk.
Különleges lények, a viking mitológia szereplői bukkannak fel a kötetben
Varró Dániel alkotását úgy másfél éve tulajdonképpen magamnak vásároltam egy ajándékba kapott könyvutalványból, mert nagyon kíváncsi voltam rá, viszont úgy gondoltam, ezt senkinek nem jut eszébe nekem ajándékozni, így megleptem magam vele. Otthon felkerült a könyvespolcra, és – őszintén bevallom – meg is feledkeztem róla, mire időm lett volna elolvasni.
Így aztán kicsit vonakodva emeltem le, amikor a fiam ezt a könyvet kérte esti felolvasásra, ugyanis fogalmam sem volt róla, milyen nehézségű szöveg vár ránk (a minőséget illetően nem voltak kétségeim a költő más alkotásait ismerve). De úgy véltem, próbálkozni lehet, ha nem jön be, félretesszük – ahogy más művek esetében is előfordult már.
