Boldog, mesékben és olvasmányélményekben gazdag új esztendőt kívánok!
Elmaradtam az utóbbi időben a blogírással és az elmúlt év összegzésével, de talán még nem késő visszatekinteni.
2024 nem a legtermékenyebb időszak volt az oldal életében, mindössze 13 bejegyzés született. A szokásosnál arányaiban több mese jelent meg, és kevesebb könyvajánló. A blog történetében először vendégszerző is helyet kapott meséjével; Nádasi Krisztina, mesekönyvem szerkesztője varázslatos hangulatú történettel lepte meg az olvasókat.
2024-ben sem olvastunk kevesebbet, mint azelőtt, a csekélyebb számú ajánló oka nem ebben keresendő. A fiam önállóan a Rumini-sorozat köteteit gyűrte tavaly (szerzője Berg Judit), mellé befért az Egy ropi naplója néhány darabja is (ennek a sorozatnak az ajánlójával még adós vagyok). Közösen pedig több részt elolvastunk Kertész Erzsi Panthera-szériájából – és mindketten nagyon szerettük, valódi izgalmas, modern kalandregény –, másrészt pedig Jules Verne életművével ismerkedtünk, ez esetünkben két vaskos könyvet jelent (ezek láthatók – egy harmadik darab társaságában – a képen). Először a Nemo kapitány volt soron, május végén pedig A rejtelmes szigetbe kezdtünk bele, ez ki is tartott a nyár végéig. (Nem csoda, hiszen hatszáz oldal.) A gyermekem ezért az alkotásért is rajongott. Mivel ezt a regényt még én sem olvastam, számomra is az újdonság erejével hatott. Ha rutinos olvasók és történethallgatók vagytok, érdemes egy-egy hasonló kaliberű klasszikusba is belevágni és akár heteken-hónapokon át követni a főhősök sorsát. (A Grant kapitány gyermekei idén következik. Nem ez a klasszikus sorrend, de a három közül ez a kötet érkezett meg utoljára a háztartásunkba. Az egyes részek csak lazán függenek össze, nem zavart minket az olvasásban.)
Karácsonyra természetesen érkeztek új könyvek a fa alá, és kíváncsian várjuk az új kalandokat.
Idén nem írtam adventi mesét, 2017 óta tartó hagyományt megszakítva. Az esztendő utolsó hónapjaiban sajnos nem sok időm maradt írni (az okokkal most nem untatlak Titeket, hiszen mindenkinek megvannak a maga problémái), és amikor megkérdeztem a 11 esztendős fiamat, legyen-e adventi mese, ő óvatosan jelezte, hogy már nem feltétlenül ragaszkodik az adventi naptárhoz sem. Így nehéz szívvel, de 2024-re elengedtem ezt a szokásunkat. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy később nem kerül vissza az ünnepi repertoárba.
Remélem, 2025-ben többet tudok majd posztolni, és mesékkel, hasznos könyvajánlókkal segíthetlek Titeket abban, hogy rendszeresen felolvassatok a gyerekeknek. Tartsatok idén is velem!