Milyen jelző jut eszedbe a klasszikus könyv kifejezésről? Nem lepődnék meg, ha ezeket mondanád: nehézkes, kötelező, bonyolult, sőt elavult. S még esetleg azt is hozzátennéd, hogy annyi izgalmas, könnyen olvasható gyerekkönyv és ifjúsági regény létezik, nem szívesen traktálod a gyereket régi, nehezen emészthető olvasmányokkal, nehogy elveszítse a kedvét.

Nálunk megvan a helye a klasszikusnak és a modernnek. Nem mondok le arról, hogy a gyermekemet megismertessem régen született, alapművé nemesedett történetekkel. Ezeket jellemzően én olvasom fel esti mese gyanánt. Ilyenkor egyébként gyakran magam is rácsodálkozom, hogy a klasszikus nem véletlenül vált klasszikussá. Szuper történetek, csodálatos karakterek köszönnek vissza az oldalakról. A cselekmény általában kevésbé pörgős, mint a mai alkotásokban, de unatkozni nem szoktunk. Tényleg nem. Viszont sokszor kimondottan jólesik kicsit lassítani, lassulni, pláne az esti alvás előtt.

Így, hogy én olvasom fel a könyveket, a gyermekemnek lehetősége van megkérdezni, ami nem világos számára: egy ma már ismeretlen szokás vagy archaikus szó, érdeklődhet arról a századokkal ezelőtti korszakról, amelyikről a kötet szól. (Például A koppányi aga testamentumánál.) Ezzel szinte észrevétlenül bővül a szókincse és az ismeretei tárháza. S én is ellenőrizhetem, mindent megért-e, amit hall. Így kevésbé ijesztő egy régi, vaskos mű, ellenben remek közös szórakozás és minőségi együtt töltött idő. 🙂

Most például a Nemo kapitányt olvassuk esténként, s a fiam szereti és érdekesnek találja. A leíró részeket sem unja – ezekben általában a tenger élővilágát részletezi a szerző, Jules Verne –, sőt megjegyezte már, hogy Verne milyen nagy tudású ember lehetett. A lábjegyzetekben szerencsére sok érdekes kiegészítő információt találunk – a mi kiadásunk a Holnap Kiadó gondozásában jelent meg –, ez nekem is gyakran segít a kérdések megválaszolásában, de ha kell, a Google-t is használjuk. Egy-egy izgalmas részlet érdekes beszélgetés kiindulópontjává válhat. Ma este például Atlantisról volt szó a regényben, és meséltem kicsit a görög mondai háttérről, sőt ha már elsüllyedt dolgok kerültek szóba, a Titanicról is – természetesen a gyerek szintjéhez, befogadóképességéhez igazodva. 🙂

Talán mondanom sem kell, olvasunk együtt modern könyveket is, de ezekkel egyre inkább elboldogul egyedül is, így lassan az a tendencia rajzolódik ki, hogy esténként gyakran klasszikus művet olvasok fel, a kortárs alkotók írásait pedig sokszor már önállóan olvassa.

Így tökéletesen megfér a repertoárunkban egymás mellett régi és új, remek olvasmányélményekkel ajándékozva meg minket. Adjatok esélyt a klasszikusoknak is, cserébe esti lelassulást és minőségi együtt töltött időt kaphattok. 🙂