Klasszikusok mai gyerekeknek?

Milyen jelző jut eszedbe a klasszikus könyv kifejezésről? Nem lepődnék meg, ha ezeket mondanád: nehézkes, kötelező, bonyolult, sőt elavult. S még esetleg azt is hozzátennéd, hogy annyi izgalmas, könnyen olvasható gyerekkönyv és ifjúsági regény létezik, nem szívesen traktálod a gyereket régi, nehezen emészthető olvasmányokkal, nehogy elveszítse a kedvét.

Nálunk megvan a helye a klasszikusnak és a modernnek. Nem mondok le arról, hogy a gyermekemet megismertessem régen született, alapművé nemesedett történetekkel. Ezeket jellemzően én olvasom fel esti mese gyanánt. Ilyenkor egyébként gyakran magam is rácsodálkozom, hogy a klasszikus nem véletlenül vált klasszikussá. Szuper történetek, csodálatos karakterek köszönnek vissza az oldalakról. A cselekmény általában kevésbé pörgős, mint a mai alkotásokban, de unatkozni nem szoktunk. Tényleg nem. Viszont sokszor kimondottan jólesik kicsit lassítani, lassulni, pláne az esti alvás előtt.

Így, hogy én olvasom fel a könyveket, a gyermekemnek lehetősége van megkérdezni, ami nem világos számára: egy ma már ismeretlen szokás vagy archaikus szó, érdeklődhet arról a századokkal ezelőtti korszakról, amelyikről a kötet szól. (Például A koppányi aga testamentumánál.) Ezzel szinte észrevétlenül bővül a szókincse és az ismeretei tárháza. S én is ellenőrizhetem, mindent megért-e, amit hall. Így kevésbé ijesztő egy régi, vaskos mű, ellenben remek közös szórakozás és minőségi együtt töltött idő. 🙂

Esténként mostanában a Nemo kapitányt olvassuk – együtt

Olvass tovább →

Meseszó – hang nélkül

Új kérdéssel szembesültünk nemrég: mi a teendő, ha apának és anyának is fáj a torka, nem bír folyamatosan beszélni, viszont szeretnénk, ha nem maradna el a lefekvés előtti mesélés? Lelövöm a poént: megtaláltam a választ a kérdésre.

De kezdjük az elején!

A fiam összeszedett egy enyhébb torokgyulladást, egy-két nap alatt átesett a betegségen. A kórt természetesen – ahogy lenni szokott – mi is elkaptuk tőle, előbb én, majd két-három nappal később a férjem is tapasztalta a tüneteket, és mindkettőnknél hosszabb ideig elhúzódott. Korábban jellemzően egymás után betegedtünk meg, nem egyszerre, így nem emlékszem, hogy az esti meseolvasás gondot okozott volna: valamelyikünk mindig tudta abszolválni. Most azonban volt néhány nap, amikor egyikünknek sem esett jól a folyamatos beszéd. Mivel nem szerettem volna, hogy a gyerkőc esti mese nélkül menjen aludni (bár elég nagy, hogy megértse a helyzetet), alternatív megoldás után néztem. Olvass tovább →