Kaland és szerelem a török korban

Amikor néhány hete a kollégáimnak említettem, hogy esténként A koppányi aga testamentumát olvasom fel a tíz és fél éves fiamnak – esti mese gyanánt –, elképedt szörnyülködés volt a reakció. Vajon miért gondolják úgy az emberek, hogy a klasszikusok csak unalmas és nehéz olvasmányok lehetnek?

Fekete István regényéről ugyanis sok minden elmondható, de épp ez a két dolog – hogy unalmas és nehezen emészthető lenne – egyáltalán nem. Pár hónapja ajándékba kapta a gyermekem ezt a kötetet, és ő kérte ősszel, hogy olvassuk el (vagyis olvassam fel neki). Én pedig természetesen örömmel eleget tettem e kérésnek. Már csak azért is, mert jómagam is kíváncsi voltam a könyvre, hiszen még soha nem olvastam, csak az évtizedekkel ezelőtt készült filmet láttam, azt sem mostanában. (Gyerekkoromban Fekete István művei közül a Tüskevárral és annak folytatásával, a Téli berekkel találkoztam könyv formájában; annak ellenére is kedveltem és többször olvastam őket, hogy tízéves lányként kissé fiúsnak találtam. 🙂 )

A borító egyszerűen jelzi a regényben felidézett korszakot

A koppányi aga testamentuma a török korszakban játszódik, izgalmas kalandokban nincs hiány. Pörgős, fordulatos, meglepően modern regényről van szó, egyetlen percig sem unatkoztunk – egyikünk sem. A regény nyelvezete is huszadik századi, a párbeszédek stílusa pedig csak annyiban archaikus, hogy felidézze az ötszáz évvel ezelőtti kort, de ne nehezítse a ma emberének a cselekmény követését. Egy-két ismeretlen szóba – például egy-egy eszköz megnevezésébe – természetesen belefutottunk, de ezek csak rövid magyarázataim erejéig akasztották meg az olvasást. A leírások színesek, szagosak, a Balaton déli vidékét rajzolják elénk, s eszünkbe sem jutott ráunni, igaz, emlékezetem szerint sehol sem túlságosan hosszúak.

Olvass tovább →

Egy imádnivaló kutya barangolása

Ha kutya van egy ifjúsági vagy gyerekkönyvben, az már valószínűleg fél siker. Ha még hozzátesszük, hogy a főhős ezúttal egy gyönyörű és okos skót juhászkutya, és ma már klasszikusnak számító regényről van szó, akkor bizonyára sokan rájönnek, mit olvastunk a közelmúltban: Eric Knight Lassie hazatér című kötetét.

Ez a könyv számomra is újdonság volt, most olvastam először. A történetet természetesen ismertem, hiszen több film és tévésorozat is készült belőle, és ezek közül legalább egyet jómagam is láttam, emlékeim szerint valamikor a kilencvenes években. A gyermekem viszont még nem találkozott ezzel a sztorival.

Szeretet, hűség, kitartás – ezek az értékek fémjelzik a történetet

Az elbeszélés tempója természetesen nem olyan pörgős, mint a kétezres években született alkotásoké – ezt már megszokhattuk a huszadik században írt regények esetében –, mégsem találtuk sem vontatottnak, sem unalmasnak egyik részét sem. Pedig – ha belegondolok – maga a cselekmény két-három mondatban összefoglalható; ebből kerekített Eric Knight csaknem kétszáz oldalas regényt. Elképesztően ügyesen adagolja a (táj)leírásokat, a párbeszédeket, mindig mindenből annyit, amennyi éppen kell ahhoz, hogy az olvasó minden szükséges részletet megismerjen, de ne unatkozzon. Azt hiszem, erre mondják, hogy egyszerű, de nagyszerű.

Olvass tovább →

Ródliversenyen át színielőadásra

Elmaradtam a könyvajánlókkal, pedig sok szuper klasszikust olvastunk (közösen) az elmúlt hetekben, sőt hónapokban, és ezekről szeretnék írni egy-egy bejegyzést. Úgyhogy figyelem, a következő posztokban régi, de annál jobb könyvek következnek, amelyeket kiskamaszoknak ajánlok, akár önálló, akár közös, családi olvasásra. Az első alkotás pedig nem más, mint Mándy Iván Csutak színre lép című regénye.

A Csutak-sorozatot gyerekkoromban a könyvtárból kölcsönöztem ki, és akkoriban nagyon szerettem. Bár sok konkrétumra nem emlékszem, pár hónapja megleptem az első kötettel a fiamat, nemrég pedig felolvastam neki. Nagy sikert aratott, bár el kell ismernem, számomra is vontatottan, lassan indult a cselekmény, és a Pál utcai fiúk áthallás is zavart kicsit (a gyerekemet nem, mert Molnár Ferenc klasszikusát még nem ismeri). De mindketten kitartottunk, nem adtuk fel, és érdemes volt: egyszer csak beindultak az események.

A modern külső több mint fél évszázados klasszikust rejt

Előbb izgalmas ródliversenyt követhettünk végig, majd egy diákelőadás megszervezése következett, így két nagyobb egységre osztható a cselekmény. Ez önmagában talán nem hangzik túl mozgalmasnak egy háromszáz oldalas könyv esetében, de higgyétek el: nagyjából a harmincadik oldal után egyetlen percet sem unatkoztunk, ráadásul a Pál utcai fiúk utóhatás is teljesen eltűnt. Annyi minden történt, és olyan élők voltak a karakterek, hogy néha alig tudtuk (tudtam 🙂 ) letenni a kötetet. A felolvasást azonban nem könnyítette meg, hogy a regény nem tagolódik fejezetekre, csupán rövidebb-hosszabb epizódokra, mintha filmjelenetek lennének összefűzve.

Olvass tovább →

Nyaralj hajón – és írj róla naplót!

Olvastatok már hajónaplót? Ha nem, itt az ideje. Ha pedig igen, akkor is, hiszen remek nyári kikapcsolódás lehet! 🙂 Hadd ajánljam Bálint Ágnes klasszikusát, mely nemes egyszerűséggel a Hajónapló címet viseli. Mi még ősszel olvastuk, akkor nem volt időm írni róla, de nyáron egyszerűen kihagyhatatlan!

A kötet – miként az alcím is jelzi – a Szeleburdi család folytatása, ám attól független, önálló mű. Vagyis ha a Szeleburdi családot nem ismeritek, akkor is érdemes kézbe venni a Hajónaplót, tökéletesen érthető és értelmezhető az előzmények nélkül is. Ha pedig olvastátok az első részt, akkor kedves ismerősként üdvözölhetitek majd a régi szereplőket, ám egy teljesen új kaland részeseiként. Természetesen érkeznek új szereplők is – például Dédike, Zsiga, Rezső bácsi és a kutyus, Kópé.

Ezt a regényt én sem ismertem korábban, csak az abból készült filmet. Most, hogy már a könyvet is olvastam, elmondhatom, a kettőnek nem sok köze van egymáshoz. 🙂 Meglehetősen eltér a szereplők sora és a cselekmény is, de ez nem zavart: mintha teljesen ismeretlen sztoriba csöppentem volna.

A vidám, mozgalmas borítót Ritter Ottó tervezte

Az eseményeket – ahogyan a Szeleburdi családban – ezúttal is Faragó Laci naplójából ismerjük meg, az ő szemszögéből látva. Habár ízig-vérig nyári kalandról van szó, a történet februárban indul, mégsem futunk felesleges köröket, hiszen kiderül, hogyan kerül Laci és barátja, Radó a Ramóna fedélzetére nyaralni – ráadásul kettesben! Melyik kiskamaszt ne villanyozna fel egy ilyen üdülés lehetősége? Igazi hajón, felnőttek nélkül!

Olvass tovább →

Retró izgalom a Palánk utcában

Mi tehet egy gyerek, ha szeretett szülei elválnak, és édesanyja férjhez menne egy ellenszenves fráterhez? A maga módján tiltakozik. Lajcsi például elrabolja saját magát, a váltságdíjból pedig kamionsofőr édesapja után akar repülni, hogy a tervezett menyegzőt megakadályozza. Csakhogy a legjobb tervek is balul sülhetnek el… Ebből pedig izgalmas, mai szemmel is élvezetes ifjúsági regény születik Nógrádi Gábor tollából, a Gyerekrablás a Palánk utcában.

Az 1986-os, szerzői kiadású kötetemet vettem le a polcról, hogy esténként felolvassam a fiamnak. A kissé retró hangulat ellenére nagy sikert aratott, sőt én is élveztem az újra olvasását. (Gyerekként is szerettem ezt a könyvet, nem véletlen a kissé viharvert állapot – sokat lapozgattam.)  Nem volt zavaró az elvtársozás, sem Jugoszlávia, sem a rendőrségi Lada, sem a többi, mára idejétmúlt kifejezés és mozzanat. A történet és a sok humorral átszőtt szöveg felülírta mindezeket, beszippantva minket.

Viharvert borító: szakadtra olvastam gyerekkoromban 🙂

Olvass tovább →

Advent, hó és örök iskolai problémák

Mit mond egy klasszikus, csaknem száz éve született ifjúsági regény egy mai gyereknek? Érdemes ezeket megmutatni, felolvasni a huszonegyedik században? Ez a kérdés is foglalkoztatott, amikor néhány hete a fiammal elővettük Erich Kästner A repülő osztály című regényét.

Az ismert német szerzőtől gyerekkoromban csak A két Lottit olvastam, ez a nyáron vásárolt alkotás teljesen ismeretlen volt számomra is, így kíváncsian vágtam bele. A történet viszonylag sokára, hosszú felvezetés – kétrészes előszó – után indult, ám az eleje sem bizonyult unalmasnak. Erich Kästner ebben a könyv megírásáról mesél, és tényleg szó szerint mesél – így majdnem annyira olvasmányos és szórakoztató, mint maga a sztori. Kiváló humorát is megcsillogtatja ezeken az oldalakon. Tény, egyikünk sem unatkozott közben.

Aztán kibontakozott a nagyjából kilencven évvel ezelőtti, gimnazista fiúkról szóló történet, mely ráadásképpen a karácsony előtti napokban játszódik, így már advent kezdete előtt ünnepi hangulatba kerültünk. A cselekmény izgalmas, fordulatos, és ami különösen meglepett, hogy olyan, ma is aktuális, sőt divatos problémákat boncolgat, mint például az iskolai bántalmazás vagy a gyerekek felé szeretettel és megértéssel forduló tanár alakja.

 

A borítón lévő kép már előre jelzi a fiúsabb témát

Olvass tovább →

Szókincs, kaland, szerelem

Mi az a szókincs? Miért fontos, hogy nagy legyen? Mi történik, ha túl kicsi? Mindezekre a kérdésekre választ kaphatnak a kisiskolás és felnőtt olvasók is Bosnyák Viktória meseregényéből, A nagy szókincsrablásból.

A történet nem csupán tanulságos, szórakoztató is. Még én is – aki felolvastam a könyvet – izgatottan vártam a következő fejezetet, mert a szerző olykor meg tudott lepni egy-egy váratlan fordulattal. A cselekmény fiúkat és lányokat egyaránt leköthet: van benne bűnügy és szerelem is, de minden csak olyan arányban, hogy ne billenjen a mérleg nyelve egyik nem javára sem. Így a fiamnak sem volt az a kifogása, hogy ez a mese túl lányos.

A tolvaj tisztességes szakmát választ a mese végén

A kötet rengeteg nyelvi fordulattal, játékossággal és persze sok-sok szinonimával látja el az olvasót, sőt ezek nagy része felolvasva is teljes mértékben érvényesül. Egy-két utalás talán csak az idősebb olvasóknak tűnik fel, ám ez garantálja, hogy közös családi felolvasás során a felnőttek se unatkozzanak.

Olvass tovább →

Szívesen változnál diákként tanárrá?

A fiam szereti a retrót, ezt most már bátran kijelenthetem. Újabb régi, nyolcvanas évekbeli könyv nyerte el ugyanis a tetszését a Szeleburdi család és több más után. Rónaszegi Miklós Botrány a suliban című kötetét a férjem és testvére régi könyvei között találtam, és – néhány más alkotással együtt – elkértem anyósomtól. Először tavaly év végén olvastam fel a gyermekemnek, most pedig újra kérte. Számomra is ismeretlen volt korábban ez az könyv, és a belső lapokon olvasva, hogy ez fantasztikus történet, bevallom, kíváncsi lettem.

Vidám, ugyanakkor kissé retró hangulatú könyvecske

A sztori szerint Misi, a közepes tanuló alsós fiú kap a nagybátyjától egy mindent tudó, távol-keleti karórát. A különleges szerkezet fel van szerelve számológéppel, rádióval, sőt tévével is, csodájára jár az egész iskola – ne felejtsük el, ez még az okostelefonok előtti időben, a nyolcvanas években íródott. (Erre emlékezteti is az idősebbeket a tény, hogy délelőtt iskolatévét ad a televízió.) Egyetlen szabály van, amire nagybátyja felhívja Misi figyelmét: nem szabad egyszerre két gombot megnyomnia. A fiú persze pontosan ezt teszi véletlenül matekórán. Addig nem tudtuk, miért tilos ez, ám ekkor kiderül: Misi testet cserél a rettegett tanárral, Epehólyaggal. Aztán az óra elkeveredik, számtalan tanár és diák egymás bőrébe kerül. A végén teljes a felfordulás, már senki nem tudja, ki kicsoda…

Olvass tovább →

Faragóéknál még mindig zajlik az élet

Zűrzavaros, hangos csapatnál vendégeskedtünk az ünnepek alatt, és nagyon élveztük: a Mikulás hozta ajándékba a fiamnak a Szeleburdi család történetét, s az év végén ezt a kötetet – Bálint Ágnes alkotását – olvastam fel a gyermekemnek esténként.

Én magam is kíváncsian vártam a nyomtatott verziót, hiszen csak a nyolcvanas évek elején (egészen pontosan 1981-ben) forgatott filmet ismertem, a könyvet még nem olvastam. A filmből például kimaradt a rendszeres feljelentgetés és az ellenszenves Belvíziék költözésének valódi oka is. A nyúlbőr és a Radóval közös nyaralásért véghezvitt tanév végi tanulási maraton szintén. Így a kötet számomra is tudott újat mondani, egyetlen percig sem unatkoztam. De ami még fontosabb, a fiam sem. Remekül szórakozott a kalandokon, nevetett a poénokon, szóval hiába régi ez a könyv, és erősen retró a benne megjelenített világ, mégis teljes mértékben lekötötte a huszonegyedik századi gyereket.

Több mint fél évszázad után is lebilincseli az ifjú olvasókat

Olvass tovább →

Hatkezes meseregény a legkisebb fiúról

A legkisebb fiú/királyfi elindult szerencsét próbálni, és legyőzve a nagyobb/idősebb/erősebb ellenfeleket elnyerte a királylány kezét és a fele királyságot… vagy az egészet. Ismerős?

És mi a helyzet a legalacsonyabb fiúval az osztályban? Aki csak tartalék lehet a kosárlabdacsapatban? S akit – nem véletlenül – Centinek hívnak társai? (A valódi neve egyébként Tamás.) Csak nem indulhat világgá, már királylányok sincsenek, csupán magas és fölényes iskolatársak, a mindig zsörtölődő nagymama, aki lényegében neveli őt, egy különleges bolt és egy rég elveszett hajókapitány, akit viszont ideje lenne megtalálni és hazahozni…

A retró hangulatú könyv egy esztendő történetét öleli fel

A Centi és a Csicseri bolt című meseregény három kiváló szerző együttműködésében született meg. Marék Veronika, Tarbay Ede és Urbán Gyula jegyzik az egyes fejezeteket, s kalauzolnak el minket egy időben talán nem annyira távoli, de valójában már letűnt korszakba, ahol a főszereplő kisfiú 16 forinttal indult el káposztát vásárolni… Saját gyerekkorom légköre, emlékfoszlányai derengenek fel e könyvet olvasva, s bár a történet valójában picit idősebb nálam – a hetvenes években ötlötték ki –, remek betekintést engednek a mai gyerekeknek szüleik gyermekkorába. Amikor az északi szomszédunk még Csehszlovákia volt, amikor harmadikosként még elküldtek minket káposztát venni, az alsós gyerekek önállóan közlekedtek a nagyváros utcáin, és nem volt mindenki mindig mindenhol elérhető és ellenőrizhető. Igazi békebeli meseregény, amely időnként váratlan fordulataival és kedves szereplőivel hamar megszeretteti magát.

Olvass tovább →