Zűrzavaros, hangos csapatnál vendégeskedtünk az ünnepek alatt, és nagyon élveztük: a Mikulás hozta ajándékba a fiamnak a Szeleburdi család történetét, s az év végén ezt a kötetet – Bálint Ágnes alkotását – olvastam fel a gyermekemnek esténként.

Én magam is kíváncsian vártam a nyomtatott verziót, hiszen csak a nyolcvanas évek elején (egészen pontosan 1981-ben) forgatott filmet ismertem, a könyvet még nem olvastam. A filmből például kimaradt a rendszeres feljelentgetés és az ellenszenves Belvíziék költözésének valódi oka is. A nyúlbőr és a Radóval közös nyaralásért véghezvitt tanév végi tanulási maraton szintén. Így a kötet számomra is tudott újat mondani, egyetlen percig sem unatkoztam. De ami még fontosabb, a fiam sem. Remekül szórakozott a kalandokon, nevetett a poénokon, szóval hiába régi ez a könyv, és erősen retró a benne megjelenített világ, mégis teljes mértékben lekötötte a huszonegyedik századi gyereket.

Egy-két gyakorlati kérdés ugyan felmerült benne és bennem is (például Radót miért nem a keresztnevén szólítja legjobb barátként a főszereplő, Laci, vagy ha január végén Laciék kiköltöztek Radóék hétvégéi házába, akkor hogyan jártak iskolába), de ezeken az apróságokon gyorsan túlléptünk, mert olyan sok minden történik, hogy az események lendülete tovább visz minket, nincs idő kekeckedni. 🙂

A gyerekek kíváncsiak, elevenek, találékonyak, a szülők többnyire türelmesek, néha meg nem, nagy a jövés-menés, a lakás kicsi, szóval Faragóéknál zajlik az élet, a szó legteljesebb értelmében.

A naplóformában megírt történet már több mint ötvenéves, s úgy tűnik, Bálint Ágnesnek sikerült olyan regényt alkotnia, amelyik immár generációk sorát varázsolja el. A vidám kavalkádba még jobban behúznak az itt-ott felbukkanó rajzok, amelyek – természetesen a naplót író Faragó Laci nevében – szintén az író munkái.

Mindennél többet mond, hogy a mi példányunk – a Móra Könyvkiadó gondozásában modern stílusú borítóval látott napvilágot tavaly – már a huszonnegyedik kiadás az eltelt bő fél évszázad alatt. Nem véletlen ez a nagy népszerűség.

A kiadó ajánlása szerint a könyvet kilencéves kortól ajánlják. Közös családi olvasásra már egy-két évvel hamarabb is el tudom képzelni, de arra vigyázzatok, hogy a karácsonyi készülődésről szóló részek könnyen leránthatják a leplet a Jézuskáról/angyalkáról. Ha a gyerek még hisz benne, akkor csak óvatosan!

Utóirat: Két-három nappal azután, hogy befejeztük a könyvet, megnéztük a filmváltozatot is, hiszen szilveszter körül az egyik tévéadó műsorra tűzte. Előtte felhívtam a gyerekem figyelmét arra, hogy a film nem lesz teljesen ugyanolyan, mint a kötet. Ennek ellenére filmet is szerette. 🙂