Nyaralj hajón – és írj róla naplót!

Olvastatok már hajónaplót? Ha nem, itt az ideje. Ha pedig igen, akkor is, hiszen remek nyári kikapcsolódás lehet! 🙂 Hadd ajánljam Bálint Ágnes klasszikusát, mely nemes egyszerűséggel a Hajónapló címet viseli. Mi még ősszel olvastuk, akkor nem volt időm írni róla, de nyáron egyszerűen kihagyhatatlan!

A kötet – miként az alcím is jelzi – a Szeleburdi család folytatása, ám attól független, önálló mű. Vagyis ha a Szeleburdi családot nem ismeritek, akkor is érdemes kézbe venni a Hajónaplót, tökéletesen érthető és értelmezhető az előzmények nélkül is. Ha pedig olvastátok az első részt, akkor kedves ismerősként üdvözölhetitek majd a régi szereplőket, ám egy teljesen új kaland részeseiként. Természetesen érkeznek új szereplők is – például Dédike, Zsiga, Rezső bácsi és a kutyus, Kópé.

Ezt a regényt én sem ismertem korábban, csak az abból készült filmet. Most, hogy már a könyvet is olvastam, elmondhatom, a kettőnek nem sok köze van egymáshoz. 🙂 Meglehetősen eltér a szereplők sora és a cselekmény is, de ez nem zavart: mintha teljesen ismeretlen sztoriba csöppentem volna.

A vidám, mozgalmas borítót Ritter Ottó tervezte

Az eseményeket – ahogyan a Szeleburdi családban – ezúttal is Faragó Laci naplójából ismerjük meg, az ő szemszögéből látva. Habár ízig-vérig nyári kalandról van szó, a történet februárban indul, mégsem futunk felesleges köröket, hiszen kiderül, hogyan kerül Laci és barátja, Radó a Ramóna fedélzetére nyaralni – ráadásul kettesben! Melyik kiskamaszt ne villanyozna fel egy ilyen üdülés lehetősége? Igazi hajón, felnőttek nélkül!

Olvass tovább →

Faragóéknál még mindig zajlik az élet

Zűrzavaros, hangos csapatnál vendégeskedtünk az ünnepek alatt, és nagyon élveztük: a Mikulás hozta ajándékba a fiamnak a Szeleburdi család történetét, s az év végén ezt a kötetet – Bálint Ágnes alkotását – olvastam fel a gyermekemnek esténként.

Én magam is kíváncsian vártam a nyomtatott verziót, hiszen csak a nyolcvanas évek elején (egészen pontosan 1981-ben) forgatott filmet ismertem, a könyvet még nem olvastam. A filmből például kimaradt a rendszeres feljelentgetés és az ellenszenves Belvíziék költözésének valódi oka is. A nyúlbőr és a Radóval közös nyaralásért véghezvitt tanév végi tanulási maraton szintén. Így a kötet számomra is tudott újat mondani, egyetlen percig sem unatkoztam. De ami még fontosabb, a fiam sem. Remekül szórakozott a kalandokon, nevetett a poénokon, szóval hiába régi ez a könyv, és erősen retró a benne megjelenített világ, mégis teljes mértékben lekötötte a huszonegyedik századi gyereket.

Több mint fél évszázad után is lebilincseli az ifjú olvasókat

Olvass tovább →