A legkisebb fiú/királyfi elindult szerencsét próbálni, és legyőzve a nagyobb/idősebb/erősebb ellenfeleket elnyerte a királylány kezét és a fele királyságot… vagy az egészet. Ismerős?

És mi a helyzet a legalacsonyabb fiúval az osztályban? Aki csak tartalék lehet a kosárlabdacsapatban? S akit – nem véletlenül – Centinek hívnak társai? (A valódi neve egyébként Tamás.) Csak nem indulhat világgá, már királylányok sincsenek, csupán magas és fölényes iskolatársak, a mindig zsörtölődő nagymama, aki lényegében neveli őt, egy különleges bolt és egy rég elveszett hajókapitány, akit viszont ideje lenne megtalálni és hazahozni…

A Centi és a Csicseri bolt című meseregény három kiváló szerző együttműködésében született meg. Marék Veronika, Tarbay Ede és Urbán Gyula jegyzik az egyes fejezeteket, s kalauzolnak el minket egy időben talán nem annyira távoli, de valójában már letűnt korszakba, ahol a főszereplő kisfiú 16 forinttal indult el káposztát vásárolni… Saját gyerekkorom légköre, emlékfoszlányai derengenek fel e könyvet olvasva, s bár a történet valójában picit idősebb nálam – a hetvenes években ötlötték ki –, remek betekintést engednek a mai gyerekeknek szüleik gyermekkorába. Amikor az északi szomszédunk még Csehszlovákia volt, amikor harmadikosként még elküldtek minket káposztát venni, az alsós gyerekek önállóan közlekedtek a nagyváros utcáin, és nem volt mindenki mindig mindenhol elérhető és ellenőrizhető. Igazi békebeli meseregény, amely időnként váratlan fordulataival és kedves szereplőivel hamar megszeretteti magát.

A három szerző jegyezte szöveg, illetve történet a csaknem kétszáz oldalas kötet nagyobb részében gördülékenyen hömpölyög, néhány zökkenőt azonban felfedeztem benne. Például az első fejezetben Centi még tegezi a nagymamát, a későbbiekben azonban már magázza. Vagy az ötödik fejezetben elhangzik, hogy Colos – Centi egyik osztálytársa – még nem sejti, később mekkora szerepet játszik majd életében a Csicseri bolt, viszont Colos a könyv hátralévő részében nem jár a boltban, és nem derül ki az olvasó számára, mire vonatkozik az előbbi utalás. S az már a nyolcéves fiamnak is feltűnt, hogy ha Csicseri apó hajókapitányként a Kanári-szigetekre indult, hogyan került a Húsvét-szigetre hajótöröttként – ami bizony a Föld túloldalán van, véletlenül sem esik útba. Persze ne feledjük a műfajt, nem kell görcsösen ragaszkodni a szikár tényekhez, ennek megfelelően számtalan mesei elem felbukkan ebben a regényben: a beszélő és vontatónak használt fűrészhal, a Csicseri bolt csak beavatottak számára látható ajtaja vagy a különleges jármű, a hidro-aerodinamikus omnibusz, amellyel Csicseri apóért indult a felmentő sereg.

Centi tevékeny részt vállalt a nagy mentőakcióban, és fele királyság helyett sok fantasztikus élményt és rengeteg új barátot nyert. A végére pedig nőtt is egy picit, és a következő tanévben már nem ő volt a legkisebb az osztályban, sőt… de nem árulok el minden meglepetést, maradjon valami izgalom az olvasónak is. (Bár volt egy-két esemény, amelyet én rutinosabb olvasóként kissé kiszámíthatónak találtam, de a gyerekem láthatóan izgalommal és érdeklődve követte mindvégig a cselekményt.)

Bár a történet, pontosabban a környezet réginek tűnik, barátságról, tiszteletről, szeretetről, őszinteségről, szerénységről ma is érvényes gondolatokat, alapigazságokat fedezhetünk fel a könyvben, és emiatt is érdemes ma, a huszonegyedik században is kézbe venni és megmutatni ezt az alkotást a gyermekünknek.

A Centi és a Csicseri bolt 2014-ben jelent meg újra a Móra Könyvkiadónál, mi ezt a kiadást olvastuk. A kötetet Radnóti Blanka bájos és vidám illusztrációi díszítik, de ezek csupán kiegészítői a szövegnek. Mivel nagyobbaknak szánták ezt a könyvet, sok oldalpáron egyáltalán nincs kép, csak szöveg. Nem is hiányoltuk.

A kötetet a kisiskolás korosztálynak ajánlom – akár együtt-, akár önálló olvasásra. Mi – hibái ellenére is – mindketten szerettük.