Visszatekintő 2024-re

Boldog, mesékben és olvasmányélményekben gazdag új esztendőt kívánok!

Elmaradtam az utóbbi időben a blogírással és az elmúlt év összegzésével, de talán még nem késő visszatekinteni.

2024 nem a legtermékenyebb időszak volt az oldal életében, mindössze 13 bejegyzés született. A szokásosnál arányaiban több mese jelent meg, és kevesebb könyvajánló. A blog történetében először vendégszerző is helyet kapott meséjével; Nádasi Krisztina, mesekönyvem szerkesztője varázslatos hangulatú történettel lepte meg az olvasókat.

2024-ben sem olvastunk kevesebbet, mint azelőtt, a csekélyebb számú ajánló oka nem ebben keresendő. A fiam önállóan a Rumini-sorozat köteteit gyűrte tavaly (szerzője Berg Judit), mellé befért az Egy ropi naplója néhány darabja is (ennek a sorozatnak az ajánlójával még adós vagyok). Közösen pedig több részt elolvastunk Kertész Erzsi Panthera-szériájából – és mindketten nagyon szerettük, valódi izgalmas, modern kalandregény –, másrészt pedig Jules Verne életművével ismerkedtünk, ez esetünkben két vaskos könyvet jelent (ezek láthatók – egy harmadik darab társaságában – a képen). Először a Nemo kapitány volt soron, május végén pedig A rejtelmes szigetbe kezdtünk bele, ez ki is tartott a nyár végéig. (Nem csoda, hiszen hatszáz oldal.) A gyermekem ezért az alkotásért is rajongott. Mivel ezt a regényt még én sem olvastam, számomra is az újdonság erejével hatott. Ha rutinos olvasók és történethallgatók vagytok, érdemes egy-egy hasonló kaliberű klasszikusba is belevágni és akár heteken-hónapokon át követni a főhősök sorsát. (A Grant kapitány gyermekei idén következik. Nem ez a klasszikus sorrend, de a három közül ez a kötet érkezett meg utoljára a háztartásunkba. Az egyes részek csak lazán függenek össze, nem zavart minket az olvasásban.)

Olvass tovább →

Izgalmak egy hógömbben

Kaland, veszély és egy csapat bátor iskolás: remek, kisiskolásoknak való olvasmány Kertész Erzsi Panthera – A hógömb fogáságában című ifjúsági regénye. Mi közösen olvastuk (azaz én olvastam fel a fiamnak), de a rövid fejezeteknek és a pörgős, ugyanakkor jól érthető cselekménynek köszönhetően harmadikos kortól és némi rutinnal önálló olvasásra is ajánlom.

A történet ötletes és lebilincselő, a gonosz szereplők beszélő nevei (Meredek János, Havasi Lavínia) humorosak és találóak, a karakterek kidolgozottak. Nekem Rozika, a portás volt a kedvencem, kevés sztereotípiával és sok kurázsival – bár az elég hihetetlennek tűnt, hogy néhány óra ismeretség után ott marad a hegyen Mihállyal. Néhány furcsaság nekem, a felnőttnek egyébként is szemet szúrt (például eltűnik egy hegy, ezt nem veszi észre a világ?), azonban a célközönség, a gyermekem egyetlen pillanatra sem akadt fenn ezen. Noémi előtt is több menekülési lehetőséget láttam – a nagyterem üvegajtaján többször is lehetősége lett volna kimenni és segítséget hívni –, mégsem élt vele. Vajon miért nem? Ezek a gondolatok viszont csak bennem ötlöttek fel, a fiamban nem.

A borító éppoly dinamikus, mint maga a történet

A veszélyes kaland során a gyerekszereplők rengeteget tanultak egymásról és önmagukról is. Kiderült, kiben milyen rejtett értékek, illetve tulajdonságok lakoznak, és hogy a mulyának tűnő lány is lehet meglepően bátor és találékony. Az izgalmas hétvége pedig összekovácsolta a kis csapatot.

Olvass tovább →