Vicces nevek, lovagi kalandok

Szeretitek a kalandos meséket? A szerelmes meséket? A lovagos meséket? A gondolkodtató meséket? Jeney Zoltán fantasztikusan jól sikerült meseregénye, a Rév Fülöp egy kicsit mindegyik, és szívből ajánlom kisiskolás kortól mindenkinek. Idősebbek is bátran elkezdhetik, biztosan jól szórakoznak majd. 🙂

Az alkotást egyébként Berg Judit ajánlotta figyelmembe még évekkel ezelőtt, amikor interjút készítettem vele a blogra. A fiam most érkezett el a megfelelő életkorba, karácsonykor a fa alatt találta ezt a művet (is). Nem sokkal az ünnepek után bele is vágtunk, magam is kíváncsian nyitottam ki a könyvet, mivel az ominózus interjú óta több helyről is sok-sok jót hallottam/olvastam erről a meseregényről.

Az elegáns borító remekül megírt meseregényt rejt

A kötetnek már a külseje is egyedi, igényes és elbűvölő. A régi könyvek díszítését idézi a kemény borító, belül pedig iniciáléval indul minden fejezet. (A fiam meg is kérdezte, mi az, így újabb szóval és információval bővült a tudása.) A viszonylag ritkán felbukkanó rajzok – Haránt Artúr munkái – szintén az egykori krónikák illusztrációit juttatják eszünkbe. A minőségi megjelenést tovább emeli a belefűzött könyvjelző, amit én egyébként nagyon szoktam szeretni. 🙂

A regény önálló olvasásra talán még hosszú egy másodikosnak, így én olvastam fel. De egyetlen percet sem unatkoztam, sőt esténként legalább annyira vártam az olvasást, mint a fiam. Mindketten kíváncsiak voltunk, hogyan folytatódnak a kalandok. 🙂

A cselekmény mindvégig lebilincselő és izgalmas, bővelkedik váratlan fordulatokban, sokszor én is meglepődtem. Aztán persze jön az aha-élmény: aha, ezért volt, hogy… Jeney Zoltán kiválóan adagolja lépésről lépésre az információkat, és a végére is tartogat olyan csavarokat, amelyek fényében sok minden átértékelődik utólag. (Én például nem jöttem rá arra magamtól, ki Ádánd lovag, pedig amúgy kézenfekvő volt…)  Ugyanakkor mindez mégsem túl bonyolult, a nyolcéves gyerek is gond nélkül követte az eseményeket.

A karakterek alaposan kidolgozottak és szerethetőek (kivéve persze a gonosz szereplőket), a gyerekek teljes mértékben azonosulhatnak a címadó hőssel, aki maga is gyermek még. Már önmagukban a nevek is élményt jelentettek; Jeney Zoltán hihetetlen leleményességgel választott, forrásként használva a balatoni települések neveit is. A kedvenceink a lónevek voltak: Kandal (ló), Vityil (ló). De számtalan másfajta szójátékot is  felfedezhettünk az egyébként remekül megírt szövegben.

Alighanem a nagy kedvenceink közé emelkedik ez a kötet, mely alsósoknak és gyermeklelkű felnőtteknek egyaránt kiváló szórakozást nyújthat. A téma talán jobban felkeltheti a fiúk kíváncsiságát, de kalandokat vagy tündérmeséket szerető, vagányabb lányok is izgalmas olvasmánynak találhatják.

A Kolibri Kiadó gondozásában napvilágot látott kötetünk már az ötödik kiadás 2012 óta. Nem lennék meglepve, ha – a sikeren felbuzdulva – a fiam megkapná ajándékba a további két részt is. 🙂