Micsoda kalandos nyomozás!

Megérkeztünk a puha fedeles, hosszabb, komolyabb – ám ugyanakkor szórakoztató – könyvek világába! Vastag (csaknem háromszáz oldalas), valóban nagyfiús-nagylányos ifjúsági regényt olvastunk az elmúlt hetekben: Kovács Attila írta, a címe pedig Micsoda költözés! Alcímet is kapott: Nyomozás a Pipacs utcában. A történetet én olvastam fel, de mindketten szerettük. 🙂

A történetben két tízéves gyerek – az egyes szám első személyben mesélő fiú, Lali és újdonsült szomszédja, Hédi – kalandokban és izgalmakban bővelkedő megismerkedését, illetve közös nyomozását követhetjük végig. Már a bemutatkozás sem hétköznapi: Lalit egyszerűen kikézbesíti a postás Hédinek. Hogy ez hogyan lehetséges? Kiderül a regényből.

A vidám borító előre jelzi a történet hangulatát

Ízig-vérig mai gyerekekkel találkozunk a könyvben: Lali népes mozaikcsalád tagja, Hédi pedig sokat van egyedül, mert édesanyja gyakran utazik a munkája miatt. Okosak, bátrak, talpraesettek, és használják az eszüket.

Olvass tovább →

Új közös kedvencünk: Nicolas

Új kedvenc született: a kisiskolás Nicolas és haverjai hatalmas sikert arattak a fiamnál.

Kicsit vissza kell szaladnunk az időben: A kis Nicolas nyaral című kötetet általános iskolás koromban én is imádtam, szinte szó szerint rongyosra olvastam, ma már rengeteg lap kijár belőle – de ma is ott van a polcomon. Sőt ötödéves egyetemista koromban az egyetemi könyvesboltban ráakadtam még egy Nicolas-kötetre, és az utolsó félévi jegyzettámogatásomból – amikor tankönyvre már nem volt szükségem – meg is vásároltam a gyerekkori emlékek alapján. A Nicolas-nak gondjai vannak ugyan már nem gyakorolt rám akkora hatást, mint korábban a nyaralós könyv, de ennek az is lehetett az oka, hogy időközben felnőttem. 🙂 Viszont ezzel együtt is szerettem.

A mi köteteink: balra a régebbi, rongyosra olvasott, de még használható könyv

Amikor február végére elfogytak a karácsonyra kapott olvasnivalók, arra gondoltam, talán ideje a fiamnak bemutatni Nicolas-t és barátait. Nicolas-ék jöttek, láttak és győztek, a férjem jegyezte meg, hogy könyv még nem volt ekkora hatással a gyermekünkre, aki lefekvéskor is Nicolas-ék aznap olvasott kalandjairól beszélt. Korábban ilyen – hogy a hallott történetről áradozik az apjának és nekem is – még nem fordult elő. A hatás mindkét kötet esetében ugyanaz volt, és amikor a második végére értünk, a fiam nagyon sajnálta, hogy nincs belőle több. Utánanéztem, de sajnos jelenleg nem lehet kapni Nicolas kalandjait magyarul (pedig vannak további részek), legfeljebb antikvár kötetekre vadászhatunk, vagy majd megnézzük a könyvtárban, ha egyszer újra eljutunk oda.

Az alkotásokat a francia Sempé–Goscinny szerzőpáros jegyzi, Jean-Jacques Sempé készítette az illusztrációkat, René Goscinny (képregényíró és humorista, neki köszönhetjük Asterixet és Lucky Luke-ot is) írta a szöveget.

A történetek viccesek, vagányak, szókimondóak; jellemző, hogy nem púderezik szebbre a világot a valóságosnál; vagyis apa és anya gyakran összekapnak, a felnőttek sokszor idegesek, a fiúk és a lányok pedig nem jönnek ki egymással.

Olvass tovább →

A csodálatos telefonkagyló

A csodálatos telefonkagyló akár egy mese címe is lehetne, de ez most egy könyvajánló poszt, hiszen a varázserejű telefonkagylóról már írtak mesét, sőt könyvet is. Milos Macourek Matyi és Sári az iskolában című kötetében a két címszereplő segített megtalálni egy idős úrnak a szemüvegét, aki hálája jeléül nekik ajándékozott – egy telefonkagylót. A két iskolás gyerek első pillanatban természetesen nem értette, mihez kezdhetne az eszközzel, ám hamarosan kiderült, fantasztikus szerkezet került a birtokukba, amely a legelképesztőbb kívánságaikat is teljesíti…

Te mit kívánnál, ha kapnál egy ilyen csodálatos masinát? Biztosan nem azt, hogy a szomszéd kutyából emberfiút csináljon, hogy aztán elkísérhessen benneteket az iskolai kirándulásra, mint ahogy azt sem, hogy ellátogathass a jégkorszakba megtudni, sütötték vagy főzték-e a mamutot. Matyi és Sári azonban többek között ezekre az ötletekre használta a telefonkagylót.

Már a borító is vidám hangulatot ígér – a könyv pedig be is váltja várakozásunkat

Az elbeszélő pontosan úgy mesél nekünk, ahogyan azt egy élénk fantáziával rendelkező gyerek tenné az ő észjárásával. S nem csak a tartalom, hanem a szöveg stílusa is pontosan ezt tükrözi, a hosszú, egyetlen lendülettel letolt, sokszorosan összetett mondatok, amelyek rendszerint az és kötőszóval kezdődnek – mintha egy lelkesen hadaró gyereket hallgatnánk.

Olvass tovább →