Micsoda kalandos nyomozás!

Megérkeztünk a puha fedeles, hosszabb, komolyabb – ám ugyanakkor szórakoztató – könyvek világába! Vastag (csaknem háromszáz oldalas), valóban nagyfiús-nagylányos ifjúsági regényt olvastunk az elmúlt hetekben: Kovács Attila írta, a címe pedig Micsoda költözés! Alcímet is kapott: Nyomozás a Pipacs utcában. A történetet én olvastam fel, de mindketten szerettük. 🙂

A történetben két tízéves gyerek – az egyes szám első személyben mesélő fiú, Lali és újdonsült szomszédja, Hédi – kalandokban és izgalmakban bővelkedő megismerkedését, illetve közös nyomozását követhetjük végig. Már a bemutatkozás sem hétköznapi: Lalit egyszerűen kikézbesíti a postás Hédinek. Hogy ez hogyan lehetséges? Kiderül a regényből.

A vidám borító előre jelzi a történet hangulatát

Ízig-vérig mai gyerekekkel találkozunk a könyvben: Lali népes mozaikcsalád tagja, Hédi pedig sokat van egyedül, mert édesanyja gyakran utazik a munkája miatt. Okosak, bátrak, talpraesettek, és használják az eszüket.

Természetesen felbukkannak a modern technikai eszközök is, mint a mobiltelefonok, amelyek nem főszereplők, de fontos segítők a gyerekek életében. Találkozunk gyanús alakokkal, s végül a gyerekek fényt derítenek egy igazi bűntényre. Persze nem arra, amelyik miatt eleinte nyomozni kezdtek.

A kötet tele van fordulatokkal, nem csupán nyolcéves fiam, én is kíváncsian vártam esténként a következő fejezetet. Bár én már rutinos olvasó vagyok, számomra is tudott meglepetést okozni a cselekmény, Lali ráadásul nagyon szórakoztató stílusban mesél nekünk. A szerző érdeme, hogy egyszer sem „hallottam ki” a felnőttet a gyerek mondataiból, ami ennél az elbeszélői módnál a siker egyik kulcsa. A sztori egyszerre vicces, pörgős és izgalmas, egyetlen pillanatig sem unatkoztunk. A szöveg modern, ugyanakkor igényes, a szlenget csak olyan mértékben használja, hogy a gyerek és én is komfortosan érezzük magunkat olvasás közben.

Orbán Orsolya fekete-fehér rajzai kísérik a történetet, remekül eltalálva a kötet hangulatát. Ugyanakkor szem előtt tartották azt is, hogy a célkorosztálynak már nem a kép a fontos, így az illusztrációk valóban csak kiegészítők, nem is bukkannak fel minden oldalpáron.

A Pagony Kiadó gondozásában megjelent alkotást főleg a kisiskolás korosztálynak ajánlom, terjedelme miatt viszont nem első önálló olvasmánynak – arra később is sor kerülhet, szerintem tízéves kor körül is lebilincseli majd a gyereket, amikor már egyedül is megbirkózik vele. Kapható a folytatás is Micsoda kalamajka! címmel – valószínű, hogy az első kötet tapasztalatai alapján azt is beszerezzük majd. 🙂