Kaland és szerelem a török korban

Amikor néhány hete a kollégáimnak említettem, hogy esténként A koppányi aga testamentumát olvasom fel a tíz és fél éves fiamnak – esti mese gyanánt –, elképedt szörnyülködés volt a reakció. Vajon miért gondolják úgy az emberek, hogy a klasszikusok csak unalmas és nehéz olvasmányok lehetnek?

Fekete István regényéről ugyanis sok minden elmondható, de épp ez a két dolog – hogy unalmas és nehezen emészthető lenne – egyáltalán nem. Pár hónapja ajándékba kapta a gyermekem ezt a kötetet, és ő kérte ősszel, hogy olvassuk el (vagyis olvassam fel neki). Én pedig természetesen örömmel eleget tettem e kérésnek. Már csak azért is, mert jómagam is kíváncsi voltam a könyvre, hiszen még soha nem olvastam, csak az évtizedekkel ezelőtt készült filmet láttam, azt sem mostanában. (Gyerekkoromban Fekete István művei közül a Tüskevárral és annak folytatásával, a Téli berekkel találkoztam könyv formájában; annak ellenére is kedveltem és többször olvastam őket, hogy tízéves lányként kissé fiúsnak találtam. 🙂 )

A borító egyszerűen jelzi a regényben felidézett korszakot

A koppányi aga testamentuma a török korszakban játszódik, izgalmas kalandokban nincs hiány. Pörgős, fordulatos, meglepően modern regényről van szó, egyetlen percig sem unatkoztunk – egyikünk sem. A regény nyelvezete is huszadik századi, a párbeszédek stílusa pedig csak annyiban archaikus, hogy felidézze az ötszáz évvel ezelőtti kort, de ne nehezítse a ma emberének a cselekmény követését. Egy-két ismeretlen szóba – például egy-egy eszköz megnevezésébe – természetesen belefutottunk, de ezek csak rövid magyarázataim erejéig akasztották meg az olvasást. A leírások színesek, szagosak, a Balaton déli vidékét rajzolják elénk, s eszünkbe sem jutott ráunni, igaz, emlékezetem szerint sehol sem túlságosan hosszúak.

Olvass tovább →

Izgalmak egy hógömbben

Kaland, veszély és egy csapat bátor iskolás: remek, kisiskolásoknak való olvasmány Kertész Erzsi Panthera – A hógömb fogáságában című ifjúsági regénye. Mi közösen olvastuk (azaz én olvastam fel a fiamnak), de a rövid fejezeteknek és a pörgős, ugyanakkor jól érthető cselekménynek köszönhetően harmadikos kortól és némi rutinnal önálló olvasásra is ajánlom.

A történet ötletes és lebilincselő, a gonosz szereplők beszélő nevei (Meredek János, Havasi Lavínia) humorosak és találóak, a karakterek kidolgozottak. Nekem Rozika, a portás volt a kedvencem, kevés sztereotípiával és sok kurázsival – bár az elég hihetetlennek tűnt, hogy néhány óra ismeretség után ott marad a hegyen Mihállyal. Néhány furcsaság nekem, a felnőttnek egyébként is szemet szúrt (például eltűnik egy hegy, ezt nem veszi észre a világ?), azonban a célközönség, a gyermekem egyetlen pillanatra sem akadt fenn ezen. Noémi előtt is több menekülési lehetőséget láttam – a nagyterem üvegajtaján többször is lehetősége lett volna kimenni és segítséget hívni –, mégsem élt vele. Vajon miért nem? Ezek a gondolatok viszont csak bennem ötlöttek fel, a fiamban nem.

A borító éppoly dinamikus, mint maga a történet

A veszélyes kaland során a gyerekszereplők rengeteget tanultak egymásról és önmagukról is. Kiderült, kiben milyen rejtett értékek, illetve tulajdonságok lakoznak, és hogy a mulyának tűnő lány is lehet meglepően bátor és találékony. Az izgalmas hétvége pedig összekovácsolta a kis csapatot.

Olvass tovább →

Micsoda kalandos nyomozás!

Megérkeztünk a puha fedeles, hosszabb, komolyabb – ám ugyanakkor szórakoztató – könyvek világába! Vastag (csaknem háromszáz oldalas), valóban nagyfiús-nagylányos ifjúsági regényt olvastunk az elmúlt hetekben: Kovács Attila írta, a címe pedig Micsoda költözés! Alcímet is kapott: Nyomozás a Pipacs utcában. A történetet én olvastam fel, de mindketten szerettük. 🙂

A történetben két tízéves gyerek – az egyes szám első személyben mesélő fiú, Lali és újdonsült szomszédja, Hédi – kalandokban és izgalmakban bővelkedő megismerkedését, illetve közös nyomozását követhetjük végig. Már a bemutatkozás sem hétköznapi: Lalit egyszerűen kikézbesíti a postás Hédinek. Hogy ez hogyan lehetséges? Kiderül a regényből.

A vidám borító előre jelzi a történet hangulatát

Ízig-vérig mai gyerekekkel találkozunk a könyvben: Lali népes mozaikcsalád tagja, Hédi pedig sokat van egyedül, mert édesanyja gyakran utazik a munkája miatt. Okosak, bátrak, talpraesettek, és használják az eszüket.

Olvass tovább →

Kalandos hajózás a Föld körül

Itt a nyár, az utazások időszaka, de sokan csak álmodhatnak a világjárásról, különösen az utóbbi másfél évben. Persze nem csupán a világjárvány, az anyagi helyzet is nagyban meghatározza, ki milyen távlatokban gondolkodhat, ha útra kelne…

Éppen ezért klassz legalább olvasni nagy utazásokról, főleg, ha sokkal kalandosabbak, mint egy szokványos nyaralás. Olyan izgalmakat megélni, mint Fa Nándornak, amikor egyedül megkerülte a Földet vitorlásával, keveseknek adatik meg. De mivel szerencsére írt róla a könyvet, kicsit mi is a részeseivé válhatunk!

A vidám borító izgalmas utazás történetét rejti

Fa Nándor Kalandjaim a Föld körül című kötetét a közelmúltban olvastuk, és el kell ismernem, mindketten nagyon élveztük: a gyerkőc meg én is. Egyszerre bújik meg benne egy izgalmas ifjúsági regény és egy ismeretterjesztő könyv. Rengeteget tanultunk belőle, én is. Például azt, hogy a Copacabanán, a világ leghíresebb strandján nem érdemes esti sétát tervezni (nem mintha az a „veszély” fenyegetne, hogy belátható időn belül eljutok oda). Vagy azt, hogy a koala meglepően nehéz állat. Vagy azt, hogy Tristan da Cunha szigetén tanácsos a lábunk elé nézni, mert könnyen tehénlepénybe léphetünk. S hogy hol van Tristan da Cunha? A könyvből az is kiderül. Szóval egy komplett földrajzórával is számolhatunk. 🙂

Olvass tovább →

Szuperhős a történelemből

Ha azt mondom, szuperhős, vajon ki jut eszedbe? Superman vagy Pókember? Vagy hétköznapi hősök, orvosok, tűzoltók, mentők? Férfiak vagy esetleg nők is? Macskanő? Vagy Lara Croft? Vagy a szomszéd ötgyermekes édesanya?

Vibók Ildinek Zrínyi Ilona jutott eszébe, s ha a fiatal olvasó – történelmi ismeretek híján – nem értené, miért, magyarázatot kaphat  abból a meseregényből, amelyet nemrég olvastunk, s amelynek címe: Zrínyi Ilona, vagyis amit az igazi hősökről feltétlenül tudni kell…

A modern külső igazi mai sztorit rejt – történelmi főszereplővel

A kötetben két, ízig-vérig mai gyereknek egy valódi szuperhős segítségére van szüksége, hogy kiszabadítsa bácsikáját a gonosz mozihős fogságából, csakhogy a kölcsönzőben egyetlen hagyományos szuperhős sem áll rendelkezésre. Ám a szakembernek eszébe jut Zrínyi Ilona, aki ugyan nem a legmodernebb, de annál valódibb hős volt a maga korában. S hogy bizonyítsa, érdemes megbízni az egykori fejedelemasszonyban, elmeséli történetét, mégpedig olyan színesen, hogy jómagam is – aki azért többé-kevésbé ismerte Zrínyi Ilona életének főbb állomásait – rácsodálkoztam, milyen okos, bátor és fantasztikus személyiség volt ő.

Olvass tovább →

Belépés Rumini kalandos világába

Berg Judit Rumini című kötete néhány éve már a könyvespolcomon van; tulajdonképpen magamnak vettem, mert kíváncsi voltam rá. 🙂 Ha már megvettem, természetesen el is olvastam – s azóta vártam, hogy majd a gyermekemnek is felolvassam, mert egyértelműnek tűnt, hogy tetszeni fog neki.

Nyáron elérkezett ez a pillanat, és egyik este – miután az előzőleg olvasott könyvet befejeztük – én magam javasoltam lefekvés előtti olvasmánynak. A fiam megörült az ismeretlen történetnek, és kíváncsian várta, miről szól majd a mese.

Berg Judit népszerű alkotása nálunk is sikert aratott

A hajósinasnak felcsapott kisegér kalandjait – a terjedelemből adódóan – több estén át, nagyjából két hétig követtük, és valahányszor felfüggesztettük az olvasást – ez rendszerint fejezetek végén következett be –, a fiam hangosan sajnálkozott rajta, s a történet vége felé haladva egyszer meg is jegyezte: „Mindig olyan izgalmas!” Ennél nagyobb dicséret talán nem is kell.

Akárcsak a – szintén Berg Judit írta – Lengemesék esetében, ezúttal is azt vettem észre, hogy a gyermekem nagyon izgul a főszereplőért, és szinte minden idegszálával a mesére figyel felolvasás közben. Teljes kikapcsolás volt számára, tökéletesen beleélte magát a történetbe!

Olvass tovább →

Visszatértünk a Nádtengerbe

Régen írtam könyvajánlót, de nem azért, mert nem olvastunk… 🙂 Heteken át a Nádtengeren kalandoztunk, egymás után végigolvastuk Berg Judit Lengemesék sorozatának mind a négy kötetét. A mesefolyam első két darabjáról már írtam korábban itt és itt, s ezek után kíváncsian vártuk mindketten a széria őszi és téli részeit.

Nem okoztak csalódást. A történet változatlanul izgalmas maradt, és nem csupán a hatéves gyereknek, hanem számomra is. Bevallom, én magam is alig vártam, hogy este végre folytathassuk a soron lévő könyvet. 🙂 A cselekmény még a negyedik kötetben is tudott váratlan fordulatot venni, sőt a történet legvégére is maradt egy csattanó – de nem szeretnék spoilerezni.

Olvass tovább →

Nádtengeri izgalmak

Ritka izgalmas olvasmányban volt részünk az utóbbi hetekben. Karácsonyra érkezett meg hozzánk Berg Judit Lengemesék sorozatának második kötete, amelyet nemrég olvastunk el. A nyáron megismert első könyv mindkettőnknek tetszett, kíváncsian vártam tehát jómagam is a folytatást.

Az olvasást az első résszel kezdtük, mivel több hónap eltelt azóta, hogy megismerkedtünk Füttyös Vilkóval és társaival, s gyermekem saját bevallása szerint sem emlékezett már a történetre. Így újra végigmentünk az első könyvön, hogy felelevenítsük a nádtengeri tavasz eseményeit. Kisfiam ismét érdeklődéssel hallgatta végig Vilkó kalandjait, majd amikor az első kötet végére értünk, belevetettük magunkat a második könyvbe.

A sorozat első és második kötete egyaránt sikert aratott nálunk

Olvass tovább →

Folytatásos történetek

Új lépcsőfokhoz értünk a nyári hónapokban: az utóbbi hetekben már egészen hosszú, egy szusszanásra nem végigolvasható mesék is a kezünkbe kerültek. Azaz beléptünk a folytatásos történetek világába, amikor este felvesszük az előző nap elejtett szálat, és tovább izgulunk a főhősökért. A kisfiam már ügyesen követi ezeket a napról napra kibontakozó sztorikat. Néha visszakérdez egy-két régebben olvasott részletre, de rendszerint mindenre emlékszik (ez amúgy már a kérdéseiből is kiderül, jobbára csak a pontosabb értelmezés végett teszi fel őket).

Az első ilyen jellegű kötetünk tulajdonképpen Janikovszky Éva Már óvodás vagyok című, általunk főleg tavaly nyáron olvasgatott mesekönyve volt, abban azonban a rövidebb epizódok csak meglehetősen lazán kapcsolódnak egymáshoz.

A most olvasott könyvek esetében azonban már egyértelműen összefüggő, hosszabb történetekről van szó – kicsit olyan, mintha regényt olvasnánk. 🙂 Találkoztunk olyan alkotásokkal, amelyek alapból fejezetekből állnak, más részük viszont csak egyszerűen hosszú, de nem tagolt – ezekben az esetekben a rendelkezésünkre álló idő és a mese fonala dönti el, mely pontokon hagyjuk abba, illetve folytatjuk másnap.

Dumbo története a könyvtárban akadt a kezünkbe

Olvass tovább →