Ez a nyár a hosszabb, folytatásos mesékről is szólt számunkra, hiszen Kányádi Sándor Világlátott egérkéje után egy másik, több esténket betöltő történetbe kezdtünk. Berg Judit Lengemesék sorozatának első, Tavasz alcímet viselő könyvét olvastuk, amelyikben több, egymáshoz első pillantásra talán lazán, de mégiscsak szervesen kapcsolódó mese található. A sorrendet mindenesetre nem érdemes felcserélni, hiszen vannak olyan visszautalások, illetve következmények, amelyek csakis az előzmények ismeretében érthetőek meg.

Füttyös Vilkóval, a könyv főszereplőjével könnyen azonosul egy gyerek: Vilkó éles eszű, merész, és alig várja, hogy belépjen a felnőttek világába, ám hiába ügyesebb, okosabb és bátrabb társainál, a haja nem akar bebarnulni – s bizony ez a feltétele annak, hogy felnőtté avassák. Így hiába vágyakozik, gyerek marad… Ráadásul gyakran megbüntetik, mivel rendre feszegeti, sőt néha megszegi a szabályokat. Viszont remek ötletei vannak, például veszélyjelző hálózatat épít ki a Nádtengerben.

Vilkó figurája mögött felsejlik a szabályok közé nem szorítható, ugyanakkor az emberiséget nagy találmányokkal, felfedezésekkel gyarapító tudósok, újítók alakja. (S a felnőtt olvasóban felvetődhet a kérdés, melyik utat érdemes járni: a minden szabályt lelkiismeretesen betartó, alkalmazkodó eminensekét vagy a lázadó, kreatív, „problémás” zsenikét? Egyáltalán mit jelent az, hogy eredményes és sikeres?)

Az epizódok, melyek egy nekifutásra kényelmesen végigolvashatóak, egy-egy kalandot taglalnak. Viszont az újabb fejezet gyakran ott indul, ahol az előző véget ért, ezért ha valamennyi szünetet követően olvassuk fel őket, érdemes feleleveníteni néhány mondatban gyermekünkkel, mi is történt, és hol hagytuk abba a történetet.

Bár Füttyös Vilkó ízig-vérig fiú, kislányokkal is érdemes elővenni ezt a mesét. A Nádtenger rendkívül gondosan megrajzolt világa valószínűleg őket is beszippantja.

A Lengemesék kötete viszonylag kevés illusztrációt tartalmaz, ezért akkor érdemes belevágni, ha a gyermekünk már jobban figyel a sztorira, mint a rajzokra, illetve képes követni – legalább lazán kapcsolódó – folytatásos történeteket.

A fogadtatást látva – kisfiam szerette ezt a könyvet, és érdeklődéssel várta az újabb részeket – mi biztosan el fogjuk olvasni a többi részt is. (Minden évszaknak jutott egy-egy kötet.) Bevallom, én magam is kíváncsi vagyok rá, hogyan alakul Füttyös Vilkó sorsa. 🙂