Címke: nyomozás

Evanska Paulo: Szurikáta Mokka meséi – kaland, furfang, összefogás

/ Üveges Szilvia

Minden gyerekben él a vágy, hogy felfedezze a világ titkait, és minden szülőben ott a remény, hogy közben értékeket is adjon neki útravalóul. A Szurikáta Mokka meséi pontosan ezt a kettősséget ragadja meg: miközben izgalmas történetekkel köti le a kicsik figyelmét, játékosan formálja gondolkodásukat és erősíti bennük az összetartás erejét.

A sorozat központi alakja Szikra mester, a híres szurikáta feltaláló, aki sosem fogy ki az ötletekből, ha falubelijei segítségére kell sietni. Unokái – a talpraesett Mokka, a kissé morgós, de vajszívű Morgó és a mindig kíváncsi Elemér – minden alkalommal belecsöppennek a kalandokba, és gyermeki bátorságukkal bizonyítják: a legnagyobb problémák is megoldhatók, ha összefogunk. Az eseményeket azonban rendre megzavarja Para Zita, az örökké ravaszkodó patkány, aki barátaival, Vamzerrel és Hekkerrel, a számítógépes ugróegérrel a mester találmányaira pályázik.

A szurikáták sok gyerek kedvencei

Olvass tovább →

A kisiskolások is nyomozhatnak

/ Üveges Szilvia

A szülők többsége szereti, ha egy mese nem csupán történet, hanem tanít is valamit: akár hasznos gyakorlati tudnivalókat vagy olyan emberi értékeket, amelyeket fontosnak tartunk, és szeretnénk átadni a gyermekeinknek is. Így gondolkodott Evanska Paulo is, amikor nyomozós, „töprengős” történeteket írt az óvodás korosztálynak Bálaháza rejtélyei címmel. Jó hír, hogy a szerző jóvoltából nem csupán az ovisoknak, hanem immár a kisiskolásoknak is részük lehet hasonló izgalmakban és játékos fejtörőkben, ugyanis elindult a 7-11 éves korosztálynak szóló sorozat is Szurikáta Mokka meséi címmel.

Evanska Paulo civilben nyomozóként dolgozik több mint három évtizede. Saját bevallása szerint ez a háttér teszi különlegessé a meséket: a precízen felépített rejtélyek mögött mindig ott bujkál a derű, a humor és a gyermeki fantázia.

A következő posztban ő maga ajánlja Szurikáta Mokka kalandjait – fogadjátok szeretettel.

Evanska Paulo: Mit adhatnak a nyomozós állatmesék a gyerekeknek?

/ Üveges Szilvia

Amikor a kislányom kicsi volt, gyakran észrevettem, hogy egy-egy mese után nemcsak hallgatott – hanem gondolkodott. „És mi lett volna, ha…?”, „Ez a nyom nem is stimmel!” – mondta, és közben csillogott a szeme. Ekkor értettem meg: nemcsak a történetet élvezi, hanem nyomoz. És ekkor született meg bennem az ötlet: olyan meséket írni, amelyekben nemcsak hallgatni lehet – hanem részt venni is.

A nyomozós állatmesék nem csupán tanulságos történetek, hanem valódi kalandjátékok. A gyerek nemcsak követi a hőst, hanem együtt dolgozik vele: gyanakszik, kérdez, újraolvas, és közben olyan képességeket fejleszt, amelyekre egész életében szüksége lesz – figyelem, ok-okozati gondolkodás, megértés, empátia.

A gyerekek együtt nyomozhatnak a hörcsögökkel

Ilyenkor nemcsak a mese kel életre, hanem a gyerek is kíváncsivá válik, bevonódik, gondolkodik. A nyomozós mesék varázsa pontosan ebben rejlik – nem csak a szereplőknek van titkuk, hanem az olvasó is nyomra lelhet.

Evanska Paulo vagyok – rendőrségi nyomozó, meseíró, édesanya. A civil életben a rendőrségen dolgozom, több mint harminc éve. Nem véletlen tehát, hogy az általam írt történetek középpontjában a rejtély és az igazságkeresés áll – de mindig gyereknyelven, szeretettel, játékosan.

Olvass tovább →

Rejtélyes történetek, nyomozás – vendégposzt következik!

/ Üveges Szilvia

Ritka alkalom az Olvass mesét! blogon: vendégposzt következik! Evanska Paulo arról ír, hogyan kezdett nyomozós állatmeséket kitalálni kislányának – ötletéből könyvsorozat született –, és miért érdemes ilyen történeteket felolvasni a gyerekeknek.

Habár nyomozásról van szó, ne gondoljunk komoly, a kicsik számára esetleg ijesztő bűntettekre. A kötetekben sok szerethető állatfigurával, valamint az ovis korosztály számára is „emészthető” esetekkel találkozhatunk, például megdézsmált sajtraktár, illetve eltűnt magok ügyében nyomozhatunk a főhősökkel együtt. Rengeteg bájos illusztráció kíséri a szöveget, életre keltve a mesebeli település lakóit.

Átengedem a szót tehát a szerzőnek, aki hasznos tanácsokkal segíti a szülőket azzal kapcsolatban is, hogyan érdemes feldolgozni egy-egy ilyen sztorit, és hogyan kerekíthetünk belőle remek családi programot.

Fogadjátok szeretettel Evanska Paulo posztját. 🙂

 

Kiruccanás a krimik világába

/ Üveges Szilvia

Nem tudom, említettem-e már, hogy bár elsősorban gyerekeknek szeretek írni, de olykor szívesen kipróbálok más műfajokat is. Most olyasmi következik a blogon, ami még nem fordult elő: felnőtteknek szóló olvasmányt ajánlok. 🙂

Írói gyakorlatnak indult egy szép nyári estén, s néhány hónappal később e-könyv lett belőle. Írótársakkal közösen, egymásnak adva a történet fonalát kriminovellákat írtunk, s kilenc rövid, nyomozós sztori született belőle. Izgalmas kihívás és remek mulatság volt. Jómagam még soha nem írtam korábban bűnügyi történetet, sőt bevallom, ilyen jellegű filmeket és filmsorozatokat sem szoktam nézni… Megküzdöttem a feladattal, de néha ki kell lépni a komfortzónából, mert így lehet fejlődni és a kreativitást fejleszteni. Annyira belejöttem a dologba, hogy pár hét múlva önállóan is írtam egy kriminovellát, szintén írói gyakorlatként.

Könnyed szórakozás a bűnügyi történetek kedvelőinek

Szerkesztőnk, Nádasi Krisz gondolt egyet, és e-könyvbe rendezte a koprodukcióban alkotott novellákat. Hogy kereken tíz írást tartalmazzon a kiadvány, elkérte az utóbb született írásomat is. 🙂 Ebben a blogcikkben megírta, hogyan jött létre a kötet, és hol kapható. Többek között a Bookline-nál, a Líránál és a Librinél is megrendelhető.

Fogadjátok szeretettel, olvassátok, nyomozzatok velünk, és szórakozzatok olyan jól, mint mi megírás és aztán olvasás-hallgatás közben! 🙂

Olvass tovább →

Szabad, mint a madár

/ Üveges Szilvia

Mi sül ki abból, ha két író egymásnak passzolgat egy születő történetet? Nos, ha egy hullámhosszon vannak, akkor meglepően egységes ifjúsági regény kerülhet ki a klaviatúrájuk alól. Legalábbis ez történt A négy madár titka című regény esetében. Két jól ismert, kortárs, ifjúsági szerző, Berg Judit és Kertész Erzsi pontosan így írta meg a szóban forgó könyvet, s az izgalmas vállalkozás végeredménye lebilincselő, kisiskolásoknak szóló krimi lett, melyben Kiki a barátja, Gerda és annak nagypapája után nyomoz, akik nyom nélkül eltűntek.

Nem kell semmi rosszra gondolni, a történetben a mindenre elszánt rosszfiúknak nincs alkalmuk olyan tetteket elkövetni, melyek még nem a célkorosztálynak valók. Követnek, megfigyelnek, Kikit ugyan egyszer elrabolják és bezárják, valamint a nagypapa irodáját többször átkutatják egy csodás találmány után, de ennél súlyosabb dolgok nem történnek. Viszont a végén természetesen pórul járnak – de ezt talán írnom sem kell.

A borító tetszetős, belül néhány kisebb grafika található

Ellenben bőven akadnak megfejtendő rejtélyek: egy különös ládika, a benne található kulcs, egy feladványokkal teli versike, őrangyalként vigyázó szobor, a már említett találmányt tartalmazó furcsa tégelyek – és egy veréb, amely állandóan felbukkan Kiki körül, sőt a veszélyekre is hangos csipogással figyelmezteti őt. A végére persze minden kiderül és megoldódik, de addig együtt gondolkodhatunk Kikivel.

Olvass tovább →

Micsoda kalandos nyomozás!

/ Üveges Szilvia

Megérkeztünk a puha fedeles, hosszabb, komolyabb – ám ugyanakkor szórakoztató – könyvek világába! Vastag (csaknem háromszáz oldalas), valóban nagyfiús-nagylányos ifjúsági regényt olvastunk az elmúlt hetekben: Kovács Attila írta, a címe pedig Micsoda költözés! Alcímet is kapott: Nyomozás a Pipacs utcában. A történetet én olvastam fel, de mindketten szerettük. 🙂

A történetben két tízéves gyerek – az egyes szám első személyben mesélő fiú, Lali és újdonsült szomszédja, Hédi – kalandokban és izgalmakban bővelkedő megismerkedését, illetve közös nyomozását követhetjük végig. Már a bemutatkozás sem hétköznapi: Lalit egyszerűen kikézbesíti a postás Hédinek. Hogy ez hogyan lehetséges? Kiderül a regényből.

A vidám borító előre jelzi a történet hangulatát

Ízig-vérig mai gyerekekkel találkozunk a könyvben: Lali népes mozaikcsalád tagja, Hédi pedig sokat van egyedül, mert édesanyja gyakran utazik a munkája miatt. Okosak, bátrak, talpraesettek, és használják az eszüket.

Olvass tovább →

Vajon ki van a fotón?

/ Üveges Szilvia

A Cvikkedli egyszerre könnyed, bájos, mégis egyedi és tartalmas mese. Ha elárulom azt is, hogy Janikovszky Éva a szerzője, akkor már nem is kérdés, hogyan lehetséges ez – hiszen tőle pontosan ezt szoktuk meg a többi könyvében is.

A Cvikkedli az én polcomon tanyázott, de már felnőttként vásároltam – őszintén szólva nem is emlékszem, hogyan, mikor vagy miért. A Csipike és A szomjas troll közelében található, és amikor ezeket befejeztük, megakadt rajta a szemem, és én javasoltam a gyerekemnek esti (fel)olvasmánynak. A történetet ismertem, ugyanis a könyvecskét már olvastam korábban.

Az is kiderül, ki az ablakban ülő, szomorú hölgy

A kötetben egyetlen hosszabb (de nem nagyon hosszú) mese található, ha több nekifutásra olvassuk fel, akkor érdemes megtalálni azokat a pontokat a szövegben, ahol könnyen letehető, majd hasonlóképpen egyszerűen felvehető a sztori fonala. Főhősünk, az iskolás Dani talál egy régi fotót, amelyen egy szivarozó, cvikkert viselő úriember látható, aki – fényképtől váratlan módon – mozgatja az orrát. Dani nyomozni kezd, de eleinte senki nem tudja a családban, ki a képen szereplő férfi. Dani azonban nem adja fel… és végül nemcsak az derül ki, ki van a fotón, hanem a sorsát is sikerül megnyugtatóan elrendezni.

Olvass tovább →

A hólabda-küldetés 4. rész

/ Üveges Szilvia

Berci lehunyta a szemét, nekirugaszkodott a lábával, és akkorát ugrott, amekkorát csak bírt. A következő pillanatban azt érezte, hogy földet ér a lábával, még csak el sem esett. Kinyitotta a szemét. Kint volt. Habár sok időt töltöttek lent, odafent mégsem lett sötétebb. Mintha itt nem telt volna az idő. Ebben is igaza volt a hólabdának: fent csak egy pillanatig tartott az egész, ami odalent hosszú óráknak tűnt.

– Most hogyan tovább? – nézett a hólabdára.

– Ezen töröm a kobakom – válaszolt elkámpicsorodott arckifejezéssel a hólabda. – Nem hiszem, hogy van értelme tovább odalent keresgélni. Pedig úgy reménykedtem benne, hogy így sikerül megtudnom!

Berci megsajnálta a hólabdát, segíteni akart neki.

– Mi lenne, ha átmennél Annáékhoz? – ajánlotta. – Ha ott vagy a közelében, talán meghallasz valamit, vagy meglátod, mivel szeret játszani…

– Igen, valószínűleg nincs más lehetőségem – mondta csendesen a hógolyó.

– Átteszlek a kerítésen, és holnap délután visszajövök ide érted – ígérte Berci. – Jó lesz így? Hátha addig megtudsz valamit. Ha meg nem, akkor kitalálunk újabb tervet.

– Ez így jó lesz, nagyon köszönöm – válaszolt a hólabda.

Berci a kerítéshez vitte, és ügyesen átdugta a kerítés résén.

– Holnap itt találkozunk! – búcsúzott el tőle.

– Rendben! – hallatszott a hólabda hangja.

Mivel lassan teljesen besötétedett, Berci befelé indult. Izgult újdonsült barátjáért, de hátha sikerrel jár odaát!

Olvass tovább →

A hólabda-küldetés 3. rész

/ Üveges Szilvia

A következő pillanatban azt érezte, hogy valahová beesik. Zavartan nyitotta ki a szemét, miközben a talpára huppant. Egy sötét alagútban állt, feje felett apró nyíláson át kevéske fény szűrődött be. Onnan érkezett.

– Nahát – ámult el hangosan. – Tényleg befértem.

– Ugye, mondtam? – nevetett rá a hólabda.

Berci maga elé világított a zseblámpával. Az alagútban sötétség honolt. Berci kicsit félt, ugyanakkor kíváncsi is volt. Talán még jobban, mint amennyire félt.

A távolban mintha fény pislákolt volna, Berci óvatos léptekkel arrafelé indult. Hamarosan kiszélesedett az alagút, és egy terembe ért, ahol fali lámpák világítottak. A teremben rengeteg játékot látott. Berci felkiáltott meglepetésében. A játékok mindegyike nagyon ismerős volt, csupa olyasmi, amit szívesen elfogadott volna. Mintha már látta volna őket…

– Hű, de klassz az az autó! Milyen jó lenne egy ilyen házikó nekem is! Nézd, ilyen versenypályát már láttam valahol, nagyon tetszik! – ujjongott Berci, és lelkesen szaladgált egyik játéktól a másikig.

– Ismerősek? – kérdezte a hólabda somolyogva.

– Igen – felelte Berci –, de nem tudom, honnan. Nekem nincsenek ilyen játékaim.

Olvass tovább →