Vajon ki van a fotón?

A Cvikkedli egyszerre könnyed, bájos, mégis egyedi és tartalmas mese. Ha elárulom azt is, hogy Janikovszky Éva a szerzője, akkor már nem is kérdés, hogyan lehetséges ez – hiszen tőle pontosan ezt szoktuk meg a többi könyvében is.

A Cvikkedli az én polcomon tanyázott, de már felnőttként vásároltam – őszintén szólva nem is emlékszem, hogyan, mikor vagy miért. A Csipike és A szomjas troll közelében található, és amikor ezeket befejeztük, megakadt rajta a szemem, és én javasoltam a gyerekemnek esti (fel)olvasmánynak. A történetet ismertem, ugyanis a könyvecskét már olvastam korábban.

Az is kiderül, ki az ablakban ülő, szomorú hölgy

A kötetben egyetlen hosszabb (de nem nagyon hosszú) mese található, ha több nekifutásra olvassuk fel, akkor érdemes megtalálni azokat a pontokat a szövegben, ahol könnyen letehető, majd hasonlóképpen egyszerűen felvehető a sztori fonala. Főhősünk, az iskolás Dani talál egy régi fotót, amelyen egy szivarozó, cvikkert viselő úriember látható, aki – fényképtől váratlan módon – mozgatja az orrát. Dani nyomozni kezd, de eleinte senki nem tudja a családban, ki a képen szereplő férfi. Dani azonban nem adja fel… és végül nemcsak az derül ki, ki van a fotón, hanem a sorsát is sikerül megnyugtatóan elrendezni.

A történetben nagy szerepet kap a fantázia, az elkötelezettség, a szeretet, sőt a szerelem is – de utóbbi csak csínján, egy hétéves fiú számára is teljes mértékben elfogadható és emészthető módon (ha romantikusabb olvasmány lenne, biztosan megkapnám a gyerekemtől a protestálást, hogy ez lányos – itt nem tiltakozott). Janikovszky Éva annyira egyszerű eszközökkel, ugyanakkor olyan érzékletesen fest hangulatot, hogy szinte láttam magam előtt Daniék – egyébként évtizedekkel ezelőtti – lakását és azt a környezetet is, amelyben a réges-régi fotó valaha készülhetett, és amelyben kibomolhatott a köré fonódó szerelmi történet is. A fiam nemigen tudta ezt így elképzelni, ahogyan én, nyilván kevesebb háttérismerettel rendelkezik a megidézett korszakokról, de mosolyogva, kíváncsian figyelte, hogyan halad Dani a nyomozással.

Találkoztunk néhány, számára még ismeretlen kifejezéssel (például a cvikkerrel); a mese jó alkalmat kínált arra, hogy bővüljön a szókincse, és megismerjen egy-két – mára jobbára elfeledett – használati tárgyat.

Ahogyan Janikovszky Éva könyveinél megszokhattuk, ezúttal is Réber László készítette az illusztrációkat, a rá olyannyira jellemző stílusban. A mi kötetünk a negyedik kiadás, a Móra Könyvkiadó adta közre 2006-ban. A kisiskolás korosztálynak ajánlom.