Mennyit tudsz a vikingekről? Én azt hittem magamról, hogy valamennyit. Aztán rájöttem, hogy szinte semmit. Mindezt egy gyerekeknek készült könyvnek köszönhetően.

De kanyarodjunk vissza a történet elejére! Ősszel olvastuk a gyerekemmel Varró Dániel A szomjas troll című könyvét, amelyben a viking világ és mitológia főszerepet kapott. Magam igyekeztem elmagyarázni a gyerekemnek olvasás közben, mi az a Valhalla, meg egyáltalán kik voltak azok a vikingek. Aztán egyik nap észrevettem egy Facebook cserebere-csoportban a barátnőm posztját, amelyben fiai már nem használt gyerekkönyvei közül kettőt cserére kínált fel. Az egyik kötet a 100 állomás – 100 kaland sorozat Vikingek című kötete volt. (A másik az Indián népmesék.) Mivel első körben nem keltek el a könyvek, szóltam a barátnőmnek, hogy minket érdekelnének. Másnap el is hoztuk őket tőlük, ezúton is még egyszer köszönjük. 🙂

Szóval ha már így alakult, belevetettük magunkat a viking világgal való ismerkedésbe. A sorozatnak több témakörben jelentek meg kötetei, mi még egyikkel sem találkoztunk, a Vikingek volt az első.

A könyv remek hátteret nyújtott Varró Dániel művéhez. Az elején részletes térképen szemlélteti, hol éltek és merre hódítottak a vikingek (Amerikában is!), majd megtudtuk, milyen házakban éltek, mit ettek, milyen ruhákat, ékszereket hordtak, hogyan töltötték szabadidejüket, miben hittek, miként harcoltak (ezt csak módjával, gyerek számára is emészthetően tálalva), hogyan néztek ki a hajóik, végül pedig a vikingek hanyatlásáról is szó esett. A szövegek mellett sok színes kép segít elképzelni a múltat, a figyelmünket pedig ellenőrző kérdések tesztelik (ezek azért gyakran nehéznek bizonyultak, mert az idegen szavakat nehezen jegyezte meg a gyerek, és tényleg elég sok információ ömlött rá a lapokról). Az interaktivitás jegyében útmutatót kaptunk viking nyaklánc készítéséhez, és megismerkedhettünk a rúnaírással, sőt saját nevünket is megpróbálhattuk így leírni.

Magam is sokat tanultam a könyvből, és rájöttem, szinte semmit nem tudtam a vikingekről, csak halvány fogalmaim voltak. Tudtátok például, hogy az angolok felháborítónak találták a viking hódítók ápoltságát? Hetente fürödtek, folyton fésülködtek, és túl gyakran váltottak ruhát – az angolok szerint. 🙂 Őszintén szólva ezt magam sem gondoltam volna, a fejemben a barbár szó mellett nem az ápolt, tiszta jelzők villannak fel.

Mivel a könyv rengeteg információval ellát minket erről a viszonylag kevéssé ismert civilizációról, érdemes lehet többször is elolvasgatni a gyerekkel, mert így talán több mindent meg tud jegyezni, egyszerre ugyanis kicsit tömény lehet – természetesen a gyerek korától  függően is. A könyvben nem találtam korosztályi ajánlást, én magam elsősorban alsósoknak ajánlanám.

Felhívnám még a figyelmet a borítók belső oldalán és a jobb oldali oldalak tetején található, nagyon vidám hangulatú, vicces rajzokra, amelyek fölött könnyű elsiklani apró méretük miatt, viszont egyedi stílusban hozzák közelebb az olvasókhoz a vikingek hétköznapi életét. (Engem kicsit az Asterix-rajzokra emlékeztet.) Jómagam is hosszú percekig belefeledkezve nézegettem ezeket a képeket, amelyek oldják a könyv komolyságát. 🙂

A Lilliput Könyvkiadó és a Gulliver Könyvkiadó által közreadott kötet egy angol nyelvű kiadás alapján készült, a szöveget Rácz Hilda fordította.