Kalandos hajózás a Föld körül

Itt a nyár, az utazások időszaka, de sokan csak álmodhatnak a világjárásról, különösen az utóbbi másfél évben. Persze nem csupán a világjárvány, az anyagi helyzet is nagyban meghatározza, ki milyen távlatokban gondolkodhat, ha útra kelne…

Éppen ezért klassz legalább olvasni nagy utazásokról, főleg, ha sokkal kalandosabbak, mint egy szokványos nyaralás. Olyan izgalmakat megélni, mint Fa Nándornak, amikor egyedül megkerülte a Földet vitorlásával, keveseknek adatik meg. De mivel szerencsére írt róla a könyvet, kicsit mi is a részeseivé válhatunk!

A vidám borító izgalmas utazás történetét rejti

Fa Nándor Kalandjaim a Föld körül című kötetét a közelmúltban olvastuk, és el kell ismernem, mindketten nagyon élveztük: a gyerkőc meg én is. Egyszerre bújik meg benne egy izgalmas ifjúsági regény és egy ismeretterjesztő könyv. Rengeteget tanultunk belőle, én is. Például azt, hogy a Copacabanán, a világ leghíresebb strandján nem érdemes esti sétát tervezni (nem mintha az a „veszély” fenyegetne, hogy belátható időn belül eljutok oda). Vagy azt, hogy a koala meglepően nehéz állat. Vagy azt, hogy Tristan da Cunha szigetén tanácsos a lábunk elé nézni, mert könnyen tehénlepénybe léphetünk. S hogy hol van Tristan da Cunha? A könyvből az is kiderül. Szóval egy komplett földrajzórával is számolhatunk. 🙂

Olvass tovább →

Vidéki kalandozás fővárosi gyerekkel

Igazi vidám, nyári olvasmányban volt részünk az elmúlt hetekben, és a fiamnak annyira tetszett, hogy közvetlenül a befejezés után még egyszer el kellett olvasnunk! Ilyen sem fordult még elő… 🙂 Utána pedig sajnálkozott, hogy nincs több kötet belőle. S hogy mi aratott ekkora sikert? Varga Bálint falusi környezetben játszódó könyve, a Zsé meg a haverok.

Zsé – alias Zsigmond – a fővárosból költözött a vidéki idillbe értelmiségi szüleivel, akik az önellátás és a természetesség jegyében kezdtek új életet. (Hogy falun miből él a középiskolai magyartanár anyuka és az akadémikus apuka, sajnos nem derült ki, pedig bennem megfogalmazódott a kérdés… 🙂 ). Zsé gyorsan feltalálja magát, ügyesebben, mint a szülei, hamarosan barátokra is szert tesz, s mókás kalandok sorát éli át. A gyerekeknek jobbnál jobb ötleteik támadnak, sárkánycsapdát építenek, nindzsaedzéseket tartanak, indiánosat játszanak – aztán, ahogy az lenni szokott, a szuper ötletek mindig másképp sülnek el, mint ahogy tervezték.

A borító már sejteti a könyvet jellemző vidám hangulatot

Fantasztikusak a könyv karakterei: annak, aki járt már falusi környezetben, ismerősek lehetnek, mégis mindegyikük rendelkezik egyedi vonásokkal. Kedvencünk a Kaszás Ember, akinek a beszédét – bevallom – mi sem értettük.

Olvass tovább →

Nem mind lányos, ami pasztell színű

A könyvtárban láttuk meg Bosnyák Viktória szokatlan című kötetét. A míves kivitelű könyvecske a kérdőmondatos címével – És most hogy festek? – felkeltette érdeklődésemet, ám a fiam első pillantásra azt mondta az illusztrációk láttán, hogy lányos, és ne vegyük ki. A sok pasztellszín miatt tűnhetett annak, de aztán egy perccel később csak adott egy esélyt a könyvnek. A benne lévő mókás állatképek győzték-e meg, vagy az én szolid megjegyzésem, hogy szerintem nem lányos, csak a színek miatt keltheti azt a benyomást, nem tudom, mindenesetre tény, hogy legutóbb ez a kötet is ott volt a táskánkban, amikor távoztunk a könyvtárból.

Azóta el is olvastuk Bosnyák Viktória meséjét. Nem volt lányos. 🙂 Sőt kimondottan tetszett a fiamnak a kedves, szimpatikus kaméleon története, akinek nem sikerült változtatnia a színét, ám gyűrűsfarkú maki barátja közreműködésével végül sikerült megoldást találni e problémára.

Bájos rajzok, kellemes színvilág és persze aranyos történet

Olvass tovább →