A könyvtárban láttuk meg Bosnyák Viktória szokatlan című kötetét. A míves kivitelű könyvecske a kérdőmondatos címével – És most hogy festek? – felkeltette érdeklődésemet, ám a fiam első pillantásra azt mondta az illusztrációk láttán, hogy lányos, és ne vegyük ki. A sok pasztellszín miatt tűnhetett annak, de aztán egy perccel később csak adott egy esélyt a könyvnek. A benne lévő mókás állatképek győzték-e meg, vagy az én szolid megjegyzésem, hogy szerintem nem lányos, csak a színek miatt keltheti azt a benyomást, nem tudom, mindenesetre tény, hogy legutóbb ez a kötet is ott volt a táskánkban, amikor távoztunk a könyvtárból.

Azóta el is olvastuk Bosnyák Viktória meséjét. Nem volt lányos. 🙂 Sőt kimondottan tetszett a fiamnak a kedves, szimpatikus kaméleon története, akinek nem sikerült változtatnia a színét, ám gyűrűsfarkú maki barátja közreműködésével végül sikerült megoldást találni e problémára.

Nekem is tetszett a könyvecske. Amellett, hogy szépen, igényesen megírt meséről van szó, nagyon bájosak és kellemes színvilágúak az illusztrációk – Rippl Renáta munkája –, a kaméleon esete pedig szórakoztató, és sok mindent tanít az olvasónak, ám mindezt egyáltalán nem didaktikusan, szájbarágósan teszi. Zárásként pedig az is kiderül a Kolibri Kiadó gondozásában megjelent kötetből, hogyan kézműveskedhetünk otthon magunknak kaméleont.

S hogy mit tanít a kedves mese az ifjú és idősebb olvasónak?

Például azt, hogy segítsünk a barátunkon. Vagy azt, hogy ne adjuk fel az első kudarc után. Meg azt is, hogy olvasni szuper dolog. És tényleg! 🙂