Tudod, kik voltak az olmékok? Hol, mikor és hogyan éltek? Megmondom őszintén, nekem fogalmam sem volt, de aztán megismertem őket a fiam egyik könyvéből. Tipikus példája annak, hogy a gyerekkönyvekből a felnőttek is tanulhatnak. 🙂

De kezdjük az elején. Ben Hubbard Így éltünk a régi időkben című könyvét még az elmúlt esztendő végén kapta a gyermekem, és a téli időszakban olvastuk. Az őskortól a kora középkorig mutatja be, hogyan éltek a gyerekek (és persze  a hozzájuk tartozó felnőttek, illetve civilizáció is) több ezer vagy több száz évvel ezelőtt. Milyen házakban laktak, milyen ételeket ettek, milyen játékaik voltak – a szöveget természetesen rengeteg kép kíséri. Christiane Engel remek illusztrációi segítenek elképzelni a régi városokat, öltözékeket, tárgyakat.

A főszereplő gyerekek látványos tartalomjegyzékben mutatkoznak be a könyv elején. Nagyon szerettük az időegyenest, amely segített korban elhelyezni az adott civilizációkat, ehhez minden fejezet előtt visszatértünk. Szintén hasznos a kiadvány végén található szószedet, amely a kötetben előforduló fontosabb fogalmak jelentését foglalja össze. A tájékozódást tárgymutató is támogatja.

A szövegek kisebb egységekbe tagoltak, ez pedig könnyen olvashatóvá és emészthetővé teszi az információkat. Bár a kötet betűtípusa nem a legkönnyebben kibogarászhatóak közé tartozik, a történelem iránt érdeklődő (tehát kellően motivált) kisiskolások önállóan is megpróbálkozhatnak vele. A sok kép és a rövidebb leírások egyszerűsítik a dolgukat.

Közös olvasásra és lapozgatásra is remek  lehetőséget kínál ez a mű, a felnőttek sem fognak unatkozni, hiszen temérdek új információt tartogat számukra is a könyv.

A Kolibri Kiadó gondozásában napvilágot látott alkotást Sárpátki Ádám fordította magyarra, 2020-ban jelent meg. Minden kisiskolásnak szívből ajánlom, fiúknak-lányoknak egyaránt. Számukra még a szüleik, nagyszüleik offline gyerekkora is megfoghatatlan, nem árt, ha látják, hogyan lehet a természethez közelebb, a modern technika vívmányai nélkül élni, játszani és felnőni. S talán magunkat is emlékeztethetjük erre. 🙂