Habár szeszélyes áprilisunk van, azért tény: itt a jó idő, amikor többet vagyunk a szabadban és kevesebbet a négy fal között. És ez így van jól.

Ha viszont kevesebb időt töltünk bent, akkor jó eséllyel (mese)könyvet is ritkábban veszünk a kezünkbe. A gyerek szaladgál, biciklizik, a földet túrja, nekünk is mindig van mit csinálni. Mire a gyerkőc bemegy a lakásba, igyekezni kell a rutinokkal, nem biztos, hogy belefér még a mesélés.

Mit tehetünk, hogy tavasszal, nyáron ne épüljön le a meseolvasás mint szokás? Levegőzzön kevesebbet? Vagy olvassunk neki ritkábban, mint a téli időszakban?

Nem kell választani: kint is felolvashatunk! Bárhol:

• erkélyen,
• teraszon,
• kertben,
• hintaágyon,
• nyugágyon,
• padon,
• fészekhintában,
• trambulinban tanyázva,
• játszótéren,
• parkban,
• fűbe terített pléden,
• hajóúton,
• strandon,
• hegytetőn.

Egy-egy kint elköltött tízórai, uzsonna vagy ebéd után – ha nem akarjuk, hogy a gyerek tele hassal ugráljon – elővehetjük az aktuális mesekönyvet, és kicsit ücsöröghetünk még, amíg olvasunk neki. De nagy futkározást követően is szükség lehet rövid pihenőre – amit ügyesen kihasználhatunk könyvvel, meseszóval.

Fontos, hogy a jól bejáratott rutinok ne szakadjanak meg: a meleg, világos hónapokban is ragaszkodjunk a napirendbe már beillesztett „olvasós” percekhez. Ha következetesek vagyunk, a gyerek számára is természetessé válik. A mese pedig ugyanolyan jólesik virágok között, tavaszi napsütésben vagy árnyékba húzódva a nyári kánikulában, mint hideg évszakokban a kényelmes szobában.