Mit olvasunk mostanában?

Az olvasás ebben a furcsa, nehéz esztendőben is az életünk része maradt; ugyanúgy felolvasok a gyermekemnek, és nagyjából ugyanannyit , mint korábban.

Néhány dolog azonban megváltozott idén. Például nem járunk könyvtárba… sajnos. Március elején voltunk utoljára, illetve én nyáron – amikor lehetőség nyílt rá – visszavittem a nálunk lévő köteteket, de nem hoztam újakat (akkoriban nem is lehetett bemenni és válogatni). Bár a könyvtárban nem szokott tömeg lenni, ebben az évben igyekeztünk nélkülözni a megspórolható utakat, s az otthoni könyvkészletből meg tudtuk oldani, hogy mindig legyen olvasnivaló. A fiam gyakran emel le korábban olvasott és általa kedvelt köteteket a polcról, ezeket nem egyszer, hanem sokszor – de mindenképpen többször – olvassuk. Szerencsés módon rendelkezésünkre állnak a férjem és az én gyerekkori könyveim is, így viszonylag nagy a kínálat, és több – körülbelül négy – polcnyi gyerekkönyv van itthon.

Olvass tovább →

Online kicsit nehezebb

Könyvespolc

Sok mindent egyszerűbb, könnyebb manapság már az interneten intézni, a könyvvásárlás azonban számomra nem feltétlenül ez a kategória. Persze nem maga a vásárlás jelent nehézséget, hanem az a folyamat, amíg egy kötet a virtuális kosárba kerül: a kiválasztás okoz nagyobb fejtörést. Hiszen a boltban – ha nem rohanok, de sietősen nem is érdemes könyvet venni – bele tudok lapozni, bele tudok olvasni, képet tudok alkotni a szöveg minőségéről, látom az illusztrációk stílusát, vagyis sokkal több információ birtokában hozhatom meg a döntésemet, melyik kötetért adjak pénzt. Online sokszor nincs lehetőség ilyen alaposan tájékozódni. Ennek ellenére előfordul, hogy interneten rendelek olvasnivalót, néha magamnak is, de főleg a gyermekemnek. S mivel most a könyvesboltok zárva vannak a járvány miatt, marad az online vásárlás (hacsak nem a hipermarketek soványabb kínálatában talál az ember megfelelőnek tűnő olvasmányt).

Hogyan választok virtuális vásárláskor könyvet?

Olvass tovább →

Hogyan ne vegyünk mesekönyvet?

Kapkodva, rohanva, figyelmetlenül – ez a válaszom a címben feltett kérdésre. A saját káromon tanultam meg, hogyan nem érdemes mesekönyvet venni. 🙂

Azóta mindig rászánom az időt, hogy beleolvassak a kiszemelt kötetbe, vagy rövidebbek esetében akár teljesen végig is olvassam. Legutóbb több mint egy órát töltöttem el a könyvesboltban, két kötet kiválasztása került ennyi időbe. 🙂

Megfizettem a tanulópénzt. Általunk is ismert sorozat egyik részével – kisvakondos könyvvel – jártam úgy, hogy siettem, beledobtam a kosárba, és mentem is. Otthon derült csak ki, hogy a cselekménnyel szemben erős kifogásaim vannak. Rögtönöztem valamit, és azóta is a saját változatomat mesélem a képekhez.

Jóhiszeműen vásároltam, hiszen ebből a sorozatból akkor már volt könyvünk, és az remek kis mese, mindketten nagyon szeretjük. Nem feltételeztem, hogy ugyanennek a szériának egy másik darabja ennyire más szellemben születhetett.

Hogyan vegyünk akkor mesekönyvet?

Olvass tovább →