Hogyan ne vegyünk mesekönyvet?

Kapkodva, rohanva, figyelmetlenül – ez a válaszom a címben feltett kérdésre. A saját káromon tanultam meg, hogyan nem érdemes mesekönyvet venni. 🙂

Azóta mindig rászánom az időt, hogy beleolvassak a kiszemelt kötetbe, vagy rövidebbek esetében akár teljesen végig is olvassam. Legutóbb több mint egy órát töltöttem el a könyvesboltban, két kötet kiválasztása került ennyi időbe. 🙂

Megfizettem a tanulópénzt. Általunk is ismert sorozat egyik részével – kisvakondos könyvvel – jártam úgy, hogy siettem, beledobtam a kosárba, és mentem is. Otthon derült csak ki, hogy a cselekménnyel szemben erős kifogásaim vannak. Rögtönöztem valamit, és azóta is a saját változatomat mesélem a képekhez.

Jóhiszeműen vásároltam, hiszen ebből a sorozatból akkor már volt könyvünk, és az remek kis mese, mindketten nagyon szeretjük. Nem feltételeztem, hogy ugyanennek a szériának egy másik darabja ennyire más szellemben születhetett.

Hogyan vegyünk akkor mesekönyvet?

Olvass tovább →

Egy régi kedvenc apa könyvespolcáról

Nem csak anya, apa könyvespolca is kincsesbánya lehet. Különösen akkor, ha mindannyiunk gyerekkori kedvencét, a kisvakondot is megtaláljuk rajta. 🙂

Zdenek Miler és Eduard Petiska Volt egyszer egy kisvakond című, 1981-es, pozsonyi kiadású kötete két – ma már jól ismert – történetet tartalmaz a kedves kis állatról. Az elsőből megtudhatjuk, hogyan szerzett a vakond nadrágot, a másodikban pedig szoríthatunk neki, hogy sikerüljön autót építeni.

Volt egyszer egy vakond
Volt egyszer egy vakond – 1981-ből

A kisvakonddal először rajzfilmen találkozott a fiam, mégpedig A vakond autója című történettel, amelyik nagyon hasonlít a könyvben lévő sztorihoz, de azért nem teljesen ugyanaz. Járművekért rajongó gyermekem szívébe villámgyorsan belopta magát a csehek mesesztárja, így nem volt kétségem, hogy ez a kötet sikert arat-e nála. Jött, látott, győzött – és heteken át folyamatosan olvastuk. Nemcsak az autós, hanem a nadrágos mesét is nagyon megszerette.

Olvass tovább →