Hogyan olvassunk türelmetlen totyogóval?

Hogyan olvassak fel az 1-2 éves gyereknek, ha türelmetlen/csak lapozni szereti a könyveket/egyáltalán nem érdeklik a mesék? – vetődnek fel gyakran ezek a kérdések a közösségi oldalak különféle baba-mama csoportjaiban, felületein. Magam is szembesültem ezekkel a problémákkal, amikor a fiam kisebb volt. Ő is nagyon szeretett például lapozni, lehetőleg minél hamarabb… 🙂

Van néhány ötlet, amelyik nekem bevált… 🙂 Azóta persze eltelt már pár év, de visszanézve azt mondhatom, eredményesek voltak a praktikák. A fiam régóta türelmesen figyel a felolvasások során. (Természetesen már nem érdekli az öncélú lapozgatás sem – ez azért ötévesen nem csoda). Nem maradhat el egyetlen nap sem az olvasás – ő maga ragaszkodik hozzá. De ennek én nagyon örülök, mert ez minden nap jelent számunkra egy kis minőségi együtt töltött, „összebújós” időt.

Szóval nézzük, én milyen trükköket vetettem be!

  1. Átengedtem neki a lapozást.
  2. Mivel ő gyorsan lapozott (hiszen az milyen klassz dolog!), kifejezetten kerestem az olyan könyveket, amelyekben egy-egy oldalon csak kevés, egy-két sornyi szöveg van.
  3. Az is sokat segített, ha nem olvastam, hanem fejből mondtam a szöveget, így már nem okozott gondot, ha túl hamar lapozott. Szerencsére a rövid versek, történetek, mondókák néhány felolvasás után szinte észrevétlenül rögzültek a memóriámban.
  4. Nem ragaszkodtam a szöveghűséghez – nekem ez ment a legnehezebben, de rászántam magam. A túl hosszúnak bizonyuló szövegeket igény szerint rövidítettem, vagy verseknél egyszerűen csak egy-két sort olvastam az adott oldalról. (Bevallom, olyan eset is előfordult, hogy a cselekmény egy kis részét átköltöttem, mert az eredeti változattal szemben elvi problémáim voltak.)
  5. Amíg a lapozás volt számára a legérdekesebb, addig csak a vastag kartonból készült kiadványokat, leporellókat vettem elő. Így is volt olyan köztük, amelyik szétszakadt. 🙂 Például József Attila Altatójából kettőt „fogyasztottunk el”, de harmadszor is megvettem. Az utolsó már épségben maradt, mert a gyermekem időközben megtanult finomabban bánni a könyvekkel. 🙂
  6. Olyan, egyszerű sztorijú meséket választottam, amelyekben sok az ismétlődő elem, ezeket általában szeretik a kisgyerekek. A másik befutó a verses-mondókás kötet. A szöveg ritmikája ugyanis ebben a korban gyakran még fontosabb, mint maga a történet.