A kezdetek óta olvasok a kisfiamnak verseket. Gyakorlatilag az első olvasmányunk is az volt: József Attila Altatója. Sőt a második is: egy régi válogatás Babits Mihály csengő-bongó költeményeiből. Ez a keménylapos kötet még az enyém volt: Itt van az alkony, jó takaró a címe, és a Móra adta ki 1980-ban. Az illusztrációk kicsit talán elvontak, de szépek a színek, a közölt versrészletek pedig gyönyörűek.

Aztán jött Arany János Családi köre, majd Petőfi Sándortól az Arany Lacinak és az Anyám tyúkja – ezekből szép leporellók kaphatóak. Szavaltam is, mert néhány olvasás után már emlékezetből is mentek ezek a versek, de volt olyan alkotás, amelyet kimondottan azért tanultam meg, hogy időnként elmondhassam a fiamnak. Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén című gyűjteményes kötete (a második kiadást, amelyik nekem megvan, a Magyar Könyvklub 2000-ben adta ki) számtalan csodálatos gyerekverset tartalmaz, csak éppen felnőtteknek szánt köntösben. Így kiválasztottam egy-két – nem hosszú – költeményt, és rászántam húsz percet alvásidőben, hogy megtanuljam. Aztán előhúztam a memóriámból például pelenkázáskor. A Három székláb nagy kedvencünk lett. 🙂

Közösen forgattuk viszont Csukás István Országjáró című leporellóját, mely verses formában, kisgyerekeknek is „emészthető” módon mutatja be Magyarország nevezetességeit. Klasszikus kiadvány a Hóc, hóc katona, szintén tele verssel, mondókával, ezt is együtt olvastuk a fiammal hároméves kora után (akkor már megfelelt a szöveg és a képek aránya). Weöres Sándor Bóbita című kötete ugyancsak régi jó ismerősünk lehet – tegnap este épp ezt választotta a fiam.

A mondókázáshoz pedig segítségül hívtam még az STB Kiadó Minden napra mondóka című kötetét. Képek ebben sincsenek, így az én könyvespolcomon tanyázik, és egyedül lapozgattam. Mint egy diák, készültem. Sok olyan mondókát találtam benne, amelyeket ismertem gyerekkoromban, de magamtól már nem jutottak eszembe. Így viszont beugrottak, és aztán színesíthettem vele a repertoárt.

A felsorolt kötetek közül az Altató, a Családi kör, az Arany Lacinak, az Anyám tyúkja és a Bóbita kapható jelenleg is, továbbá a Minden napra mondókából is találtam az interneten. A többi tudomásom szerint sajnos nem elérhető, de érdemes vadászni a családtagok könyvespolcán, az interneten vagy antikváriumokban. Mindenekelőtt pedig érdemes szétnézni a saját portánkon: akár egy Petőfi-összest vagy egy iskolai szöveggyűjteményt is használhatunk forrásként. 🙂