Kivételesen nem meséről lesz szó ebben a bejegyzésben. A kisfiam első igazi ismeretterjesztő könyvéről szeretnék írni. 🙂 A Kalandos enciklopédia sorozat Állatok című kötetét még másfél éves kora előtt kapta ajándékba. Akkor természetesen kicsi volt hozzá, egy évvel később – körülbelül két és fél éves kora körül – azonban elkezdtük olvasgatni. Nagy kedvencévé vált ez a kötet, hetekig minden alkalommal ezt választotta a polcról, amikor leültünk olvasni. Őszintén bevallom, néha már kicsit untam is, de ez nem szokott szempont lenni. 🙂

A Ventus Libro Kiadó könyvében rengeteg jópofa rajz és kevés szöveg ismerteti meg a kisgyerekeket az állatok világával. (Készüljünk fel rá, hogy nekünk is sokat kell beszélnünk a képeken megjelenő dolgokról, állatokról, jelenségekről.) Szó van benne arról, hogyan fejlődnek, mit esznek, hogyan alszanak, hol laknak az állatok, elmagyarázza, mi az a tápláléklánc, bemutat néhány dinófajt is. Részletezi, mivel jár, ha állatot tartunk, betekintést enged az állatkertek életébe, és végigveszi, hol találkozhatunk állatokkal. A gyerekek sok mindent megtanulhatnak belőle, a kisfiam például néhány hét után egyedül elmondta, hogyan fejlődik ki a petéből a pillangó vagy az ikrából a béka. Simán felismerte a Stegosaurust, sőt ki is tudta ejteni a nevét. 🙂 Persze ezeknél hasznosabb információkkal is gazdagodott, például rengeteg állat nevét megtanulta.

Nekem néhány dolog nem tetszett a kötetben. Bár nem vagyok biológus, pár helyen pontatlannak találtam a kevés szöveget is. A giliszta például nem rovar, mint ahogy a pók sem. Nem gondolom, hogy egy hároméves gyereknek kívülről kell tudni a fajok rendszertanát, de ha valamit leírunk, bemutatunk neki, abban – álláspontom szerint – legyünk pontosak. Így ezeket olvasás közben javítottam. Kicsit túl realisztikusnak találtam az elpusztult állat képét a vértócsával. Igaz, a fiam nem nagyon foglalkozott vele, eddig egyszer sem érdeklődött erről a rajzról, ha pedig valamikor megteszi, elmondom, hogy megsebesült és elpusztult az az állat… Csak számomra kissé furcsa egy kisgyerekeknek szánt könyvben ilyesmit látni. Egyéni mérlegelés tárgya lehet, hogy az állatok születéséről szóló részben a delfin és a zsiráf világra jöttének ábrázolása belefér-e a család világképébe (nem a gólya hozza őket…), illetve felkészültünk-e arra, hogy mit válaszolunk a gyermekünk esetleges, erre vonatkozó kérdésére.

Viszont ebből a könyvből én is megtanultam, hogy egy anakonda akár kilencméteresre is megnő, hogy a levegőben a sólyom a leggyorsabb, és hogy méretéhez képest a hangya a legerősebb állat. Egy kékbálna pedig olyan nehéz, mint tizenhat elefánt. 🙂

A kötet jelenleg is kapható, és a fenti kifogásaim ellenére hasznos, szórakoztató olvasmánynak találtam. A fiam pedig rajongott érte. Néha ma is előveszi, az állatkertes fejezet a kedvence.