Kedves szülők, emlékeztek Pumuklira? Gyerekkorom egyik népszerű mesefigurája volt, csintalan kobold lobogó vörös hajjal, aki Eder mester asztalosműhelyében élt, szeretett rímekben beszélni, és mindenféle tárgyakat eldugott. Nyáron a fiammal egy könyvesboltban ráakadtunk a kalandjaiból készült kötetre – Ellis Kaut Pumukli és Eder mester című alkotására –, és természetesen nem hagyhattuk ott. Az egyedi, vidám borító a karakteres, színes Pumuklival a gyerekemnek is megtetszett.

Kíváncsian lapoztam bele magam is a könyvbe, amiből a történet kezdetét, Pumukli felbukkanását a műhelyben, valamint első csetléseit-botlásait ismerhetjük meg, például az iskolai kalandjait. A kiadvány olyan epizóddal zárul, amelyre én nem emlékszem: Pumukli szekrényének sorozatgyártási jogát jó pénzért megvásárolta egy gazdag gyáros. Mindenesetre az ötletet érdekesnek találtam, mint ahogy azt is, mit csinál Pumukli a pénzzel, illetve az abból kapott ajándékkal. Tanulságos volt, mihez kezdhet egy aranyórával vagy egy hegynyi csokoládéval…

Pumukli története írásban is szórakoztatónak, viccesnek, magával ragadónak bizonyult. Szerettem felolvasni, a fiam pedig örömmel és lelkesen hallgatta. Csupán a fordítást éreztem egyszer-kétszer döcögősnek, nem tudom, a német eredetiben hogyan oldották meg, hogy ne folyton a kobold szó ismétlődjön, de elismerem, nehéz feladat. Magyarul szinonímákkal próbálkoztak – fickó, lurkó –, de számomra kicsit furcsán csengtek ezek ebben a szövegkörnyezetben. Akadt egy-két idézőjeles kifejezés is, amelyeket én talán nem tettem volna ezen írásjelek közé.

Ezzel együtt is élveztük a szöveget, a vidám hangulatot, a mulatságos történeteket, az időutazást – merthogy kétségkívül bájosan retró hangulata van a sztorinak. A gyerekem jókat derült Pumukli húzásain, én meg teljes mértékben nosztalgiáztam, és felnőttként rácsodálkoztam Pumukli észjárására, logikájára. Gyerekként természetesen magától értetődő, hogy sokszor igaza van, de felnőttként már másképp látja az ember a világot – néha jó és szükséges is a gyerekek szemüvegén át tanulmányozni a valóságot.

A Pumuklit ábrázoló rajz pontosan olyan, mint a mesefilmben volt, csupán a rajzolt Eder mestert kellett megszoknom, bár az ábra kétségkívül emlékeztet a korábban a televízióból megismert figurára. Jan Saße élettel és humorral teli illusztrációi könnyen utat találnak a gyerekek szívéhez.

A fejezetek meglehetősen hosszúak, gyakran nem fértek bele egy estébe, azonban megoldható, hogy az ember ne éppen egy-egy fordulópont közben függessze fel az olvasást, hanem például egy jelenetváltáskor.

A Pumukli és Eder mester sikert arathat a nagyobb óvodások és a kisiskolások körében, miközben a szülők kicsit visszarepülnek gyermekkorukba. A kötet elolvasása után akár a mesefilmsorozatot is megnézhetjük. 🙂 A mi könyvünk 2021-ben jelent meg a Ciceró Kiadó gondozásában.