Babber lovag oltást kap

Babber lovaghoz egyik nap így szólt az anyukája:

– Holnap reggel elmegyünk a doktor nénihez, aki oltást ad majd neked: egy injekciós tűvel megszúr.

– Miért? – kérdezte ijedt arccal Babber.

– Hogy ne betegedj meg – válaszolta anya.

– Fájni fog? – aggodalmaskodott Babber lovag.

– Csak kicsit. Inkább kellemetlen lesz, mint fájdalmas. De a lovagoknak meg se kottyan az ilyesmi – felelte az anyukája mosolyogva.

Babber azért szorongva gondolt a másnapra, bár nagyon igyekezett bátor maradni. Hiszen ha a lovagok fittyet hánynak az ilyen csekélységekre, akkor nevéhez hűen neki is így kell tennie!

Este meglátogatta barátja, Erdővári Manó, aki mégiscsak észrevette, hogy valami aggasztja Babbert.

– Miért lógatod az orrod? – kérdezte tőle.

– Holnap reggel oltást kapok a doktor nénitől – válaszolta Babber.

– Félsz a szúrástól, igaz? – bólogatott együttérzően Manó.

– Igen – vallotta be Babber. – Tudom, hogy a lovagok nem félnek, de én kicsit igen – tette hozzá.

– Van egy trükköm – kacsintott rá Manó. – Ha szeretnéd, hogy kevésbé fájjon, akkor a doktor néni rendelőjében gondolj nagyon-nagyon erősen rám.

– És ez segít? – csodálkozott Babber.

– Majd meglátod – biztatta Erdővári Manó.

A következő napon azért – mi tagadás – izgatottan érkezett Babber lovag a rendelőbe, és félve lépett be, mikor sorra kerültek. Az anyukája kedvesen rámosolygott, mielőtt köszöntek az orvosnak és az asszisztensnek.

– Szervusz, Babber! – fogadta az üdvözlést barátságosan a doktor néni. – Gyorsan túlesünk a szurin, alig fogod észrevenni – mondta. – A karodba adom majd.

Miközben anyukája levette róla a pulóvert, Babber lovag megpróbált bátor lenni. A doktor néni mellé kellett ülnie, aki megfogta a karját és munkához látott. Babber igyekezett nem pityeregni, aztán eszébe jutott Erdővári Manó tanácsa. Becsukta a szemét, és maga elé képzelte Manót. Olyan erősen gondolt barátjára, amennyire csak tudott. Egészen megfeledkezett a rendelőről, a doktor néniről és az oltásról is.

Csak arra eszmélt fel, hogy valami kis szúrást érzett a karján, mintha szúnyog csípte volna meg. Nem fájt nagyon, és csak egy pillanatig tartott. Babber kinyitotta a szemét, és csodálkozva látta, hogy túl is van az injekción. Igaza volt Erdővári Manónak, így tényleg sokkal kevésbé kellemetlen a dolog!

– Nagyon ügyes voltál! – dicsérte a doktor néni.

– Bizony – bólintott az anyukája is.

– A legbátrabb gyerekek matricát kapnak jutalmul – nyújtotta a doktor néni a kosarát. – Vegyél egyet!

Babber lovag némi gondolkodás után egy manósat választott, és boldogan tette zsebre. Ha legközelebb találkoznak, mindenképpen megköszöni majd a jó tanácsot Erdővári Manónak !

Babber büszkén lépett ki a rendelőből. Ő a bátor lovag, aki nem sírt oltás közben!