Egy csúnya, esős napon Babber lovag kedvetlenül ténfergett a lakásban. Apa reggel elment dolgozni. Anyának pedig sok dolga volt aznap; mosott, teregetett, ebédet főzött, fürdőszobát takarított. Babber lovag eleinte segített neki, de aztán hamar megunta.
– Játsszunk inkább! – kérte anyát.
– Ne haragudj, de előbb be kell fejeznem a munkát. Ha mindennel készen leszek, játszom veled – ígérte meg az anyukája. – Addig foglald el magad! Tudsz te egyedül is játszani.
Ez igaz is volt, legtöbbször elszórakoztatta magát Babber. Felpattant a hintalóra, megküzdött a képzeletbeli sárkánnyal, vagy képeskönyveket nézegetett, esetleg a kisautóit tologatta. Most azonban semmihez nem volt kedve. Bármibe fogott, pillanatok alatt megunta. Így járt a rajzolgatással, a kirakóval, még a lovagosdi sem kötötte le sokáig.