Sokat olvasok a fiamnak. Bevallom őszintén, amikor megszületett, alig vártam, hogy elkezdhessem. Három hónapos volt, beültünk a hintaszékbe, megtámasztottam az ölemben – megkönnyítette a dolgom, hogy az első pillanattól fogva nagyon erős baba volt –, kézbe vettem József Attila Altatóját leporelló formátumban, és felolvastam a verset, miközben lapozgattam a könyvet. Nem volt ellenvetése. 🙂
Később más kötetek is előkerültek, egyre bővült a repertoár. Néhány hónap után már lapozni is nagyon szeretett a gyermekem, amit először az Altató bánt, később a második Altató és egyéb leporellók is. A harmadik Altató viszont már nem esett áldozatul, addigra megtanulta, hogy a könyveket nem szabad cibálni. 🙂