Hol van az egérke?

A döngő léptű kiselefánt és az egérke története az egyik első mese volt, amelyet a kisfiamnak kitaláltam. Ujjbábokkal játszottam el neki a történetet kétéves korában, és nagy sikerem volt vele: sokáig kérte, hogy „játsszunk ding-döngöt”.

Egyszer, játék közben ugyanis előkerültek a néhány hónappal korábban vásárolt, de még nem nagyon használt ujjbábok. Felhúztam egy-egy ujjamra az elefántot és az egeret, majd improvizálni kezdtem, hangutánzó szavakkal kísérve a játékot. Az „eredmény” nem maradt el: kétéves kisfiam hangosan kacagott, és ugrált lelkesedésében. Eleinte csak nézni szerette, utóbb már ő is felhúzta a bábokat, és játszott.

A történet – ha jól emlékszem – elsőre is nagyjából hasonló volt, később kicsit még finomodott, illetve közösen alakítottuk. Azt hiszem, ma is ujjbábokkal eljátszva a legszórakoztatóbb.

Amikor néhány hónappal a mese megszületése után a nyíregyházi állatkertben jártunk, az elefánt kifutójánál a gyermekem azonnal az egérkét kezdte keresni. 🙂 Azt válaszoltam neki, az egérke olyan apró, hogy ilyen messziről nem is látszik.