Óriások az éjszakában

Mit tennél, ha egy éjszaka, mikor nem tudsz aludni, kinéznél az ablakon, és megpillantanál egy óriást? S ha ráadásként ez az óriás benyúlna az ablakon, és a kezével kiemelne téged az ágyadból? Nos, Szofi, a nyolcéves árva sikított. (Amire meglepő módon senki nem ébredt fel az árvaházban – de ezt persze csak én, a kötekedő felnőtt mondom.) Aztán villámgyorsan alkalmazkodott, ismeretséget kötött az óriással, és megmentette a világot az emberevő fenevadaktól.

Roald Dahl A barátságos óriás című könyvében mindez persze nem ilyen gyorsan történik: a helyzetfelismerés után terveket kell kiötleni, végül ezeket megvalósítani, miközben legyőzzük a felbukkanó akadályokat. Közben együtt gondolkodunk Szofival, mi is megkedveljük a jószándékú HABÓ-t, csóváljuk a fejünket a főkatonák butaságán meg szűklátókörűségén, és Szofival még az angol királynő hálószobájába is bejutunk. Kalandkedvelőknek kihagyhatatlan ez a klasszikusnak számító ifjúsági könyv!

Szokatlan barátság történetét követhetjük nyomon

Nem lehetett könnyű munka lefordítani, de minden elismerés megilleti a magyar változatot jegyző Nagy Sándort: a szöveg tele nyelvi humorral, kitalált kifejezésekkel (hopfüzsgő és ropipopp) is gördülékeny és élvezetes.

Olvass tovább →

Kirándulás a klasszikus mesék világába

A Holle anyó volt az első klasszikus, régi mese, amit felolvastam a fiamnak úgy két évvel ezelőtt. Azt elég barátságosnak és könnyen emészthetőnek éreztem. Az egyéb népmesékkel, Andersen- és Grimm-történetekkel viszont még vártam – attól tartottam, ijesztő lehet a számára. Az elmúlt hónapban azonban magam vettem elő az Andersen-kötetemet, amelyből A császár új ruháját ismertettem meg vele. Úgy véltem, kezdetnek ez jó lesz, hiszen egyáltalán nem félelmetes, viszont annál mulatságosabb mese. Tetszett is neki, a végén jókat kuncogott azon, hogy pucér a császár… 🙂

Aztán az egyik esti olvasáshoz régi mesekönyvet választott a könyvespolcról. A világ leggazdagabb verebe című kötetből korábban már olvastuk az első két történetet, a címadó mellett a jégen csúszkálni akaró nyulacska esetét a rókával, a továbbiakat –  a Csizmás kandúrt, a Jancsi és Juliskát, valamint a hálátlan királyfi és a hálás állatok meséjét – viszont akkor még korainak éreztem. Most azonban a kisfiam kérte, hogy haladjunk tovább a könyvben, én pedig – pillanatnyi habozás után – úgy döntöttem, itt az idő: nézzük meg, hogyan fogadja ezeket, hiszen lassan már öt és fél éves. Azért miközben olvastam, rá-ránéztem az arcára, figyelve a reakciókat, sőt néha meg is kérdeztem, nem félelmetes-e, amit hall…

A sárga könyv az Andersen-kötetem, a feliratos papírborítója már nincs meg

Olvass tovább →