Kirándulás a klasszikus mesék világába

A Holle anyó volt az első klasszikus, régi mese, amit felolvastam a fiamnak úgy két évvel ezelőtt. Azt elég barátságosnak és könnyen emészthetőnek éreztem. Az egyéb népmesékkel, Andersen- és Grimm-történetekkel viszont még vártam – attól tartottam, ijesztő lehet a számára. Az elmúlt hónapban azonban magam vettem elő az Andersen-kötetemet, amelyből A császár új ruháját ismertettem meg vele. Úgy véltem, kezdetnek ez jó lesz, hiszen egyáltalán nem félelmetes, viszont annál mulatságosabb mese. Tetszett is neki, a végén jókat kuncogott azon, hogy pucér a császár… 🙂

Aztán az egyik esti olvasáshoz régi mesekönyvet választott a könyvespolcról. A világ leggazdagabb verebe című kötetből korábban már olvastuk az első két történetet, a címadó mellett a jégen csúszkálni akaró nyulacska esetét a rókával, a továbbiakat –  a Csizmás kandúrt, a Jancsi és Juliskát, valamint a hálátlan királyfi és a hálás állatok meséjét – viszont akkor még korainak éreztem. Most azonban a kisfiam kérte, hogy haladjunk tovább a könyvben, én pedig – pillanatnyi habozás után – úgy döntöttem, itt az idő: nézzük meg, hogyan fogadja ezeket, hiszen lassan már öt és fél éves. Azért miközben olvastam, rá-ránéztem az arcára, figyelve a reakciókat, sőt néha meg is kérdeztem, nem félelmetes-e, amit hall…

A sárga könyv az Andersen-kötetem, a feliratos papírborítója már nincs meg

Nem találta annak, érdeklődéssel, kíváncsian hallgatta a történeteket, élvezte a meséket. Úgy tűnik, lassan megérkezünk a gonosz boszorkányok, emberevő sárkányok és más csodás lények birodalmába. 🙂

Ezen felbátorodva néhány napja én magam is egy hétfejű sárkányról kezdtem mesélni. Igaz, a sztori elején kicsit szelídebb volt a sárkányom, mert zöldség- és gyümölcsevőként indult, de a férjem és a fiam közösen kérte ki magának, hogy micsoda sárkány ez, ők húsevő sárkányról szeretnének hallani.  Így aztán hétfejűnk mindenevő lett, királylányt rabolt és lovagokat fogyasztott – a kétfős hallgatóság legnagyobb megelégedésére. A végkifejlet azonban mégis kicsit más lett, mint a megszokott: én kanyarítottam, ők mulattak rajta. Így született Az éhes sárkány és a királylány története, amely írott formában immár a blogon is olvasható.