Egy imádnivaló kutya barangolása

Ha kutya van egy ifjúsági vagy gyerekkönyvben, az már valószínűleg fél siker. Ha még hozzátesszük, hogy a főhős ezúttal egy gyönyörű és okos skót juhászkutya, és ma már klasszikusnak számító regényről van szó, akkor bizonyára sokan rájönnek, mit olvastunk a közelmúltban: Eric Knight Lassie hazatér című kötetét.

Ez a könyv számomra is újdonság volt, most olvastam először. A történetet természetesen ismertem, hiszen több film és tévésorozat is készült belőle, és ezek közül legalább egyet jómagam is láttam, emlékeim szerint valamikor a kilencvenes években. A gyermekem viszont még nem találkozott ezzel a sztorival.

Szeretet, hűség, kitartás – ezek az értékek fémjelzik a történetet

Az elbeszélés tempója természetesen nem olyan pörgős, mint a kétezres években született alkotásoké – ezt már megszokhattuk a huszadik században írt regények esetében –, mégsem találtuk sem vontatottnak, sem unalmasnak egyik részét sem. Pedig – ha belegondolok – maga a cselekmény két-három mondatban összefoglalható; ebből kerekített Eric Knight csaknem kétszáz oldalas regényt. Elképesztően ügyesen adagolja a (táj)leírásokat, a párbeszédeket, mindig mindenből annyit, amennyi éppen kell ahhoz, hogy az olvasó minden szükséges részletet megismerjen, de ne unatkozzon. Azt hiszem, erre mondják, hogy egyszerű, de nagyszerű.

Olvass tovább →

Meseregény a szeretet erejéről

Debrecen legjobb, legmenőbb játszótere már gyerekkoromban is a nagyerdei Jubileumi Játszótér volt. A kétezres évek elején felújították és átkeresztelték: Ötholdas Pagony lett belőle. A közelmúltban pedig ismét megújult, tavaly adták át, és a Sziget-kék nevet kapta. Most is a város legnagyobb, legklasszabb játszótere – ez nem változott. A fiam is szereti, bár nem vagyunk gyakori vendégek.

De mi az a Sziget-kék? Szabó Magda csodálatos meseregénye ihlette a park kialakítását, az építők a történet sok elemét megjelenítették a tematikus játszótéren.

Az állatok fontos és különleges szerepet kapnak a történetben

Az ötletadó kötet sok éve a polcomon pihen, és egyszer – úgy másfél-két éve – már elővettem, hogy felolvassam a gyerekemnek. Akkor azonban elakadtunk a sztori elején, a fiam nehezen tudta követni, miről van szó. Nem erőltettem, úgy voltam vele, talán még nem ért meg rá. Néhány hete azonban újra elővettem ezt a könyvet, és – már csak a játszótér neve miatt is – felkeltette az érdeklődését. Így ismét nekiveselkedtünk.

Olvass tovább →