Hihetetlen gyorsan közeledik az iskoláskor a gyermekem számára: tavasszal már hétéves lesz, nyáron elbúcsúzik az óvodától, szeptemberben pedig megkezdi a sulit. Óriási közhely, de tényleg igaz, hogy rohan az idő… Nekem úgy tűnik, mintha tegnap még a lapozgatókat forgattuk volna, most meg már meseregényeket olvasunk. Persze közben eltelt néhány esztendő, szinte észrevétlenül, pillanatok alatt…
Mivel egyre több olyan könyvet olvasunk, amelyek akár kisiskolásoknak is bátran ajánlhatóak – akár szülői fel-, akár önálló olvasásra –, ezért új kategóriát hoztam létre a blogon. Nem meglepő módon a Könyvajánló kisiskolásoknak elnevezést kapta. 🙂 A Felnőttszemmel rovat alatt található meg, a menüből is megnyitható. Az első írás a Ki szereti a palacsintát? című, s elárulom, hamarosan újabb bejegyzések várhatóak.
Ez most nem egy furcsa című mese vagy szokatlan könyvajánló; ezúttal az Olvass mesét! blog az írás főszereplője. Egy bő esztendővel az indulás után már több mint száz bejegyzés található az oldalon. Noha a kezdetek óta menürendszer segíti a tájékozódást, úgy éreztem, ez már nem feltétlenül elegendő…
Így bővítettem a menüpontok számát! A Mesék címszó alatt két új alkategória várja a látogatókat: a történeteket tematikájuk szerint csoportosító régiek – Állatmesék, Babber lovag, Erdővári Manó, Járműves mesék, Skatulyán kívül – mellett a különböző korosztályokat megszólító újak. A Mesék kicsiknek elsősorban az óvodáskor előtt járó gyerekeknek kínál történeteket, míg a Mesék ovisoknak a három év felettieket célozza meg. Mivel minket egyelőre ez a két korcsoport érint(ett), a mesék és ajánlók is elsősorban nekik szólnak.
A Felnőttszemmel rovatban szintén létrehoztam két alkategóriát Könyvajánló kicsiknek és Könyvajánló ovisoknak címmel, követve a fent részletezett logikát. Csak azok az írások kerültek e két kategória valamelyikébe, amelyekben konkrét kötetekről írok, vagyis az egyéb jellegű bejegyzések – mint például a Berg Judittal készült interjú vagy a történetek születéséről szóló posztok – továbbra is a Felnőttszemmel menüpontra kattintva érhetőek el.
Bizony, csukott szemmel, és ez nem áprilisi tréfa! Berg Judit mesélt erről azon az író-találkozón, amelyet április elsején rendeztek meg a Debreceni Pagonyban. Mint a népszerű író elmondta, előfordult már, hogy csukott szemmel gondolkodott, és a gyermekei megkérdezték tőle, mit csinál. Dolgozom – válaszolta nekik. De mielőtt mi, felnőttek irigykedni kezdenénk a munkavégzés eme módjára, tegyük hozzá gyorsan, hogy az elmélyült töprengést aztán írás követi, és Berg Judit mára több tucatnyi gyerekkönyv szerzője.
Berg Judit több tucatnyi könyv szerzője és négy gyermek édesanyja
Első kötetéről, a 2005-ben megjelent Hisztimesékről, valamint a legfiatalabbaknak írott Maszat-sorozatáról már olvashattatok a blogon. 2007-ben – a Ruminiért – megkapta az Év Gyermekkönyve elismerést, 2011-ben pedig József Attila-díjjal tüntették ki. Nem mellesleg négy gyermek édesanyja; három lánya közül a legidősebb már tizennyolc éves, legfiatalabb gyermeke, Vilmos fia pedig kilencesztendős.
A jól sikerült debreceni találkozón beszélt a munkájáról, műveiről, és azt is elárulta a kíváncsiskodóknak, hogy – bár eredetileg nem így tervezte – a nagy érdeklődésre való tekintettel lesz újabb Rumini-kötet. Készségesen válaszolt az Olvass mesét! oldal kérdéseire is.
Olvass mesét!: Többször nyilatkoztad, hogy rengeteg ötleted van; mi alapján döntöd el, melyiket írod meg?
Berg Judit: Időnként a kényszer dönti el, hiszen ha megígérek a kiadónak egy könyvet vagy folytatást, ahhoz tartani kell magamat. De általában szeretem a hangulatom alapján kiválasztani; amihez kedvem van, azt csinálom. Úgysem tudok egy könyvet egyhuzamban megírni, muszáj, hogy legyen közben egy kis pihenés, amikor teljesen mást csinálok, mással foglalkozom, akár mást írok.
